Felbomlás - szétforgácsolás

(Képjel: Egy éles szerszám kivágja a fát, legallyazza s megfosztja kérgétől.)

A természetben körforgás van: születik, kivirul s felbomlik minden - s a felbomlásból születik
az új. Valami felbomlik benned-körülötted. Nem a te hibád - ez a törvény.
Felbomlanak megszokások, formák, kapcsolatok, túlélt élethelyzetek. Lehet, hogy eddig
jó volt, de lejárt az ideje.
Mi a teendő? Hagyni kell!
A jósjelben a sok sötét Jin kiszorítja a világos Jangot.
Jön a tél. Gyönyörű kerted ilyenkor riasztó képet mutat, s elfeledkezel arról, hogy ez a nyomasztó
vég az újjászületés feltétele.
Elmúlik nemcsak a rossz, de az is, amit szépnek, hasznosnak, jónak tartottál. Halhatatlan lelkünk
nehezen fogadja el a halandóságot, pedig itt erről van szó. Ne keseregj, ne félj: ami túlhaladott,
az se nem szép, se nem hasznos, se nem jó már. Azt hagyni kell elmúlni.
Sei Shin, a kard mestere azt mondja:
„Az Elengedés Tudománya: hagyni. Nem veszni hagyni, hanem tovább haladni. Átlépni,
megőrizve tűnni hagyni. Nem felejteni, nem felidézni: Semmit se tenni!”
Ezt tanácsolja a Ji-king is: „Sehová se kívánatos most menni!”
A „romlás” fokozatosan történt. Szinte észrevétlenül. Egyszer csak rájössz, hogy ez már
nem az! Hiányzik belőle az, amiért valaha belementél; minden emberi kapcsolatnak, törekvésnek,
vágynak megszokásnak, beidegződésnek, előítéletnek eljön az éjszakája.
Ilyenkor nem szabad félni, tiltakozni, kapkodni, kitörni.
A korhadt fát nem érdemes gondozni, sőt ki kell vágni, s le kell gallyazni - hogy újat ültess
majd a helyére.
Ahhoz, hogy újat kezdj, a régit le kell zárni.
A „földbe esett magnak el kell halni, hogy gyümölcsöt teremjen”.
Kérdésedre a válasz: egy lezáródó ciklus végén vagy. Egy régi struktúra leomlik azért,
hogy helyet adjon az újnak.
Hagyd, hogy ez a folyamat magától megtörténjen. Ne tégy se érte, se ellene semmit!
Fejtsd le a helyzetről a látszatok „héját”, tépd le magadról a régi, túlélt jelmezt - ne
bízz most senkiben.
Nemcsak környezeted - te is változol! Benned is meghal s újjászületik valaki, aki nem
óhajtja már a régi szerepet játszani.
A jósjel gyakorlati tanácsa: most semmit se tégy! Várd ki a folyamat végét!
Gondolatok
Itt most a sötét, anyagi erők győznek a világos, szellemi erők felett. Az a „szellem”, amely
egykor létrehozta az egészet, már csak halványan pislákol: az anyag tehetetlenül, lélek nélkül vegetál.
Ez az elöregedés.
Ilyenkor a gondolataid teli vannak anyagi félelmekkel, földi gondokkal, szorongással. Rágódsz
a múlton, nem tudsz szárnyalni, nincs erőd. Ez a rossz „öregedés”, mert beletapadtál a múló
és felbomló anyagba.
A képjel azért mutatja a favágást és a gallyazást, mert azt üzeni, hogy a múlton nem rágódni
kell, hanem le kell zárni!
Gyűjts energiát! Teremts erős alapot, amelyre fölépíted az újat! Ne nézz vissza - csak előre!
Az ember, „aki még nem nőtt fel”, beletapadt mindabba, amihez hozzászokott. Szenved,
mert nem szabad, mert azonosult azzal, ami mulandó - mert elfelejtette halhatatlanságát s mindenhatóságát.
Az ilyen ember fél a régi elveszítésétől. Nem hiszi, hogy lesz új.

Itt két eltérő szemlélet ütközik: a mai ember az öregedésben a felbomlást látja - a Ji-king
bölcsei pedig az istenihez való közeledést.
Ezért tisztelték valaha Kínában „istenként” az öregeket. Igaz, ezek olyan öregek is voltak!
Vidámak! Felszabadultak! Derűlátók! Sokat mosolyogtak. Mert ami elmúlt, nem sajnálták. Jövőjüket
várták: s az nem a halál volt, hanem új Élet!
Emlékeztetlek nagy zenebohócunk felejthetetlen mondatára: amikor elvették trombitáját -,
amelyen egyébként gyönyörűen játszott - előkapott valahonnan egy újat s vidáman felkiáltott:
„Nem baj! Van másik!”
Vonások
1. Az ágy lába korhad. Ha nem veszed észre: baj!
Az ágy a nyugalom helyét jelképezi. Észrevétlenül romlik, mint egy rossz fog, amely nem
fáj még. Ébredj föl! Ne bízz abban, hogy magától megjavul. Még ne tégy semmit, csak tudd: ami
eddig biztonságos volt, már nem az. S nem is lesz többé már - ne akard folytatni.
2. Az ágy keretei korhadnak. Ha nem veszed észre: baj!
Itt a régi társakkal is gond van. Vedd észre! Számolj azzal, hogy helyzetedet egyedül kell
megoldanod - nem számíthatsz segítségre. (Ilyenkor tanulod az önállóságot - az újjászületés új alapja
lesz ez!) Ne add át magad semmiféle negatív gondolatnak. Amikor a régi élet keretei megszűnőben
vannak, az ember szorong, s ettől nem hallja a magas szellemvilág biztató hangjait sem.
3. Forgácsold szét, nem hiba!
Amit túlnőttél, ami méltatlanná vált, amihez már nincs igazi közöd: hagyd ott. Lépj ki belőle,
szüntesd meg. Ne támadóan, hanem kihátrálva. (Figyelj! Ha elcsöndesülsz, hallhatod lelked mélyéről
a támogató helyeslést. Más nem támogat most: de nem is kell.)
4. Ágyad forgácsolod, s húsodhoz ér. Baj.
A felbomlás folyamata már nem a körülményeidet érinti: énközelbe ért. Ez a folyamat
csúcspontja. Át kell élni a katarzist. Minden átváltozásnak van egy olyan kikerülhetetlen állapota,
amikor fáj. Amikor letépődik az, ami odanőtt. Tűrni kell!
5. Halrajként vezeti a királynő udvarhölgyeit a királyhoz. Minden üdvös!
Katarzis utáni fordulat. Romlás után a felépülés öröme. A sötétség hirtelen kivilágosodik,
ami ellened volt, támogat, s a sivárság a bőség ígéretével kecsegtet.
A hal a bőség jele. A vonás pedig azt a telihold előtti pillanatot jelöli, amikor - ősi udvari
szokás szerint - nemcsak a királynő adja oda magát a királynak, de az előtte lévő napokban még az
ágyasait is „halrajként” sorban a királyhoz vezeti.
Ez az, amit gyakran elfelejtünk, hogy minden balszerencsében ott rejlik a szerencse eleme,
hogy a trágyás földből búza nő, és a búzából, ha megőrlik és megsütik, puha kenyér lesz.
A Jin bomlasztó eleme alázatossá fordul, s a fény örömének szolgájává válik.
6. Az érett gyümölcsöt még nem ették meg. Az Igaz Ember kocsit kap - a közönséges
ember kunyhója összeomlik.
Népmesék vége, hogy a jó elnyeri jutalmát s a rossz a büntetését. Itt nem erkölcsi minősítésről
van szó. Jó az, aki a bajban fölébredt, megtalálta benső istenét, önvalóját, s most elindul, hogy
sorsának következő feladatát teljesítse.
Rossz az, aki a bajban nem ébredt föl, nem lett több, fényesebb, szabadabb, de benne maradt
a mókuskerékben, öntudatlanul rohan tovább, és ismétel, ismétel, mint a bukott diák. Az ilyen csak
a bajokon kesereg, változtatni nem tud, nincs ereje hozzá - ott marad a romokon.
Az Igaz Emberért kocsi érkezik, mely magasabb körbe röpíti majd. Amiről itt szó van, arról
minden nép tud; kozmikus méretekben ez az Utolsó Ítélet szimbóluma.

De ez történik minden „felbomlásban”: a szellem felszabadul és fölszárnyal - az anyag a
mélybe hull és feloszlik.
Ez a vonás arra figyelmezet, hogy válaszd az életet!
A gyümölcsben eljövendő létciklusod magjai rejtőznek.

Ez a sorrendben legutolsó jel ebből a sorozatból. Különösebben nincs is mit hozzátennem. Legfeljebb annyit, hogy kicsit rövidnek tűnt ez a ciklus - de hiszen az Átutazó jele figyelmeztetett is erre az apróságra...

...

Most?

Megpróbálom az életet választani.

Ha még lehet.