Jó gyerek voltam. Beszedtem az orvosságot, és igyekeztem húst fogyasztani a lehetőségekhez képest. Szerdán, ahogy megláttak a háziorvosnál, mégis rögtön rám vetették magukat.
Harmadik nekifutásra sikerült végre vért találniuk a szervezetemben.
...
...és most itt vagyok, kicsit bizonytalanul, kezemben a beutalóval - és nem értem az egészet. Hétfőn mindenesetre megyek a kórházba.
...
De hogy mi a fene lehet ez?
...
Nem hiszek a vérzésben, mint variációban. Ahhoz túl lassan romlott az egész. És a ferrit szám... 57*ese a normálisnak.
Persze, mert mind megettem a Maltofert. Folsavastól.
Épp, csak nem épült be a vörösvértestjeimbe.
Hogy miért???
Na ezt kell kideríteni.
...
Pedig rózsaszínebb voltam már néha. (Bár még mindig le-le tudok sápadni, ez tény...) És a hajam sem annyira hullik. (Azért még hullik..)
És a körmöm is kezdett kicsit magához térni.
És az ujjbegyeim zsiborognak folyton. (Ez azelőtt nem volt, most van, tán két hete).
...
Mindenesetre ez a drága cég nem érdemli meg, hogy én a munka mártírja legyek, ez ma is bebizonyosodott.
Állítólag nincs nélkülözhetetlen ember.
Hát akkor nincs semmi gond. Vagy Sasmadár szava járásával: Hajráf.
...
Tehát nem tiltakoztam háziorvosom kivizsgálásra irányuló bohókás ötlete ellen.
Ám legyen.
Addig is pihenek.
...
Pihenek, és gondolkozom.
...
Van min.
...
Azt hiszem, minden fronton rosszabb lett a helyzetem az utóbbi néhány napban.
...
Vajon lesz-e erőm felállni megint?
...
Nem akarom én se, hogy meglátogass. Büdös hely a kórház.
...
A Jóban-rosszban: csak egy sorozatcím.
A nagy Ő pedig shift+ő.
...
És már ezt is unom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.