2012. június 12., kedd

Sastanítás



Sasmadár arra gondosan ügyel, hogy mindig kapjak tőle valami útravalót, valahányszor csak beszélünk. A mostani tananyag egészen egyszerűnek tűnik a korábban átrágott leckékhez képest: "Sose felejtsd el azokat, akiket szeretsz". Ez a mondat vonatkozhatna arra a tényre, hogy nem keresem vele a kapcsolatot, először annak is gondoltam. ...mentegetőztem is hirtelen egy sort, elismételve neki a választott utamról szóló magyarázatot, illetve azt, hogy milyen gyakran gondolok rá (mindkettőről pontosan tudnia kell, hogy igaz). Meghallgatott, és csak annyit mondott: "Nem is magamra gondoltam".
Igazán jól esett, hogy virtuális barátaim hogyléte iránt érdeklődött. És én boldogan mesélhettem neki, hogy tudom ám, hogy hogy megy a soruk, kiért kell aggódni, kinek sikerült valami kis jó az életében...
Tulajdonképp majdnem mindenkiről tudok, de a tanítás jegyében az elkövetkező napokban azokat is meg szándékozom keresni, akiknek a nyomát az utóbbi időben kissé elveszítettem.
Örömöt okozott nekem azzal, hogy érdeklődött. És teljesen elképesztett a csengőhang-mizériával.
- Na, és tudod-e még, ki vagyok? - kérdeztem tőle. A kérdés jogos volt, fél éve is elmúlt, hogy nem hívtam őt. A választott út... tudjátok.
- Hát persze! A csengőhangodról tudtam! Te Lükke Lány!
Csengőhangom. Nekem. Fél év hallgatás után. ...Ezt nevezem. Hogy is mondta?
"Örökké szeretni foglak."
Meg azt is:
"Imádkozom azért, hogy velünk légy a mennyben, ha eljő az idők vége (2012.12.12. Tudjuk. Gabriella napja - az én napom... :))." "Minden nap imádkozom érted." (Mondjuk ez utóbbi túlzás, ezt is érzem. De hogy sosem fog elfelejteni - ne felejtsd el, akiket szeretsz - abban biztos vagyok. Még sosem találkozott olyan nővel, aki ilyen tökéletesen tudott hinninemhinnivagymégisvagymégse. Így, egyszerre... Amúgy szeretni óccó, mondhatni ingyen van, és jó közérzetet biztosít. Annak is, aki szeret, és annak is, akit szeretnek.)
"Én leszek a Te igazi Trebisched." - cseng néha ma is a fülemben a fogadalom, amit nem kértem, mégis kaptam, amivel már többször éltem, sőt, néha vissza is éltem, amit soha meg nem háláltam, (pedig szerette volna...) és amire számíthatok, amíg élünk. (Mert ő jó pásztora a kóborka báránykáknak.) Három telefonszám áll rendelkezésemre a segítségkéréshez... és pontosan tudja, hogy  magam miatt nem fogok segítséget kérni. ...és tudom, hogy segít kérés nélkül is, ha rólam van szó, és a Sátán művéről. Nagyon kedves ez tőle. Igazán.
És ő is tudja, hogy tőlem mindezért jó szón, és a hibái fölötti elnézésen kívül mást nem várhat.
...azt viszont bármikor. És ez is valami. Lehet, hogy barátság... asszem.
...
Ma felhívott. Elmesélte, hogy ő most egy gyémántokkal vastagon feldíszített orosz hercegnővel vacsorázik, frakkban és cilinderben (én. frakkban. képzeld el.), és már nem tudja, merre meneküljön a hercegnő szerelme elől. Ezért szóljak a barátnőmnek és menjünk sörözni. Én persze mindent buzgón elhittem. Miért ne, ha ez örömet okoz neki?
A sörözést illetően elkeserítettem. Hiszen én már rég itthon vagyok Borzasztópusztán, és mint rendes háziasszony, vacsorát készítek a fiamnak. És a barátnőm se pont arra van berendezkedve, hogy hirtelen felindulásból sörözzön... :) Még akkor se, ha kulcs a szívhez tesztekkel árasztják el őt a Jóisten nevében...
Ezzel együtt jót nevettem a visszhangos wc-ből cilinderben frakkban telefonáló, élénk fantáziájú úriemberen, a hercegnő gorilláin meg a rámenős ékszerkollekción. Gyönyörű sztori volt. Megérte felvenni a telefont. ...tényleg kedvelem ezt az embert, még ha egy lyukas garast se bíznék rá, akkor is. Mindenesetre rendkívül szórakoztató tud lenni. És a nevetés, mint tudjuk, segít távol tartani a démonokat.
...
Hát ő Sasmadár. Sasmadár, aki irigykedik egy sikeres emberre. :)

Koós János: Akit szeretnek a lányok :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.