Néha szoktam Metró újságot olvasni. Különösen olyankor, mikor Tőled megyek dolgozni.
Alapvetően jó dolognak tartom a forgalmas csomópontokon kezedbe nyomott ingyenes újságot, az ember gyorsan és nagy vonalakban tájékozódik a világ dolgairól, kap egy-két gondolatébresztő impulzust kora reggeli zsibbadt fejébe. Kell az neki.
Az írás, ami most reagálásra késztet, kimondottan jó volt, - hiszen gondolkodásra késztetett -, ám az elolvasása után furcsa nyugtalanságot éreztem.
Ismerem magam, tudtam, hogy a sorok közé rejtett tartalomban volt valami, ami fennakadt a szűrőmön, és adtam egy kis időt önmagamnak, hogy kirostáljam, mi is az tulajdonképpen.
Lassan-lassan sikerült ráközelítenem a probléma forrására. Persze ebben nagy mértékben segítségemre volt Morgó, akinek elmeséltem, hogy mit olvastam a Zújságban, a hordótársadalom kilapulásával és a fogyasztás bűnös, de legalábbis téves voltával (és a középosztály növekvő, fogyasztásnak ellenálló önérzetével) kapcsolatosan.
Rám nézett, és vigyorogva csak annyit mondott:
- Azért ugye azt tudod, hogy ez csak nálunk van így? A bűnös Nyugaton még mindig van középosztály, és fogyasztani sem vétek?
Akkor jöttem rá, hogy amit most átélünk, sőt, megmagyarázunk, az a La Fontaine által egyszer már nagyon érzékletesen leírt jelenet: a róka kerülgeti a szőlőt, kerülgeti... de az a nyomorult szőlő olyan rohadt magasan van, hogy a rókának esélye sincs elérni. Így hát, jobb híján, inkább elhiszi, hogy nem is olyan jó az a szőlő, hiszen savanyú. Ugyebár.
Lelki szemeim előtt láttam a hűtőpultok között bolyongó vásárlót, aki fásultan néz végig a panírozott csirkemell-, fagyasztott zöldség- és jégkrémhalmokon, majd fejét unottan félrehajtva, méltóságteljes lépésekkel indul el a kijárat felé, ahol is üres kosarát a biztonsági őr vigyázó szeme előtt a kosártorony tetejére helyezi, majd tovalibben.
Úgy is, mint önérzetes középosztálybeli, a Nemfogyasztó Társadalom modern hőse. A Hős, aki Öntudatára Ébredt, megbánta nem csak az elmúlt nyolc, de inkább az elmúlt huszon x év minden elkövetett fogyasztását, a megevett jégkrémeket, pizzákat, a gyereknek csomagolt szalámis szendvicset, a barátokkal elfogyasztott gyrost és sört, a hificuccot, a színes tévét, a wellness szolgáltatások igénybe vételét. ...Mert ezek visznek az bűnbe.
(Mit nekem, te zordon jégkrémeknek hűtőpultban tornyosuló halma!... nekem inkább alma. Se. Az is savanyú...)
Az ideológiák persze terjednek. A fogyasztói társadalom gonosz dolog, elsikkadnak a valódi értékek, a szeretet pénzen megvehető, tudjuk, tudjuk...
Tény, ami tény: sokkal gazdaságosabb a kölöknek is azt mondani csoki helyett, hogy coki, hús helyett, hogy huss, tej helyett pedig, hogy ejj!(de rossz voltál, gyerekpolgár...)
Elvégre szeresse az a gyerek az ő szülőjét pusztán a szeretés miatt, merthogy ő szülte, készítette, bajlódott vele, mesélt neki tündérmeséket (kilenc és fél millió gyerkőc. Ki győzi ezt? Nemzetünk Szerencsétlen Atyja, már mesével se lehet ennyi gyermeket sokáig tartani...).
Tanulság: nemcsak a fény ehető, de a szeretet is. Sőt. Kabát, cipő helyett is megteszi. Meg fűt is.
Nem is kell a fogyasztói társadalom egy önérzetes magyarnak.
Elvégre a középosztályt sem a létbiztonság teszi, hanem az önérzet.
Meg amúgy is: minek szőlőt szedni összetört hordóba?
Ps.: A felső tízezer is eljuthatna addig a felismerésig, hogy fogyasztani egyenesen az ördögtől való. ..hogy ettől a rémtől megmenekedjenek, esetleg el is oszthatnák a vagyonukat, hadd kárhozzanak el inkább a többiek...
Na ne aggódjatok. Ez nem fog bekövetkezni. A lelketek tiszta marad, mint a hó, ha rajtuk múlik :)))
AD Studio: Álmaimban Amerika
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.