Levél barátnémnak kis-Magyarországbúl

Drága Barátosném!

Múltkori leveledre megest válaszolván, el kell Néked mondanom, hogy szomorúság kelt szívemben soraidat olvasván kis hazánk jelenbéli állapotját illetőleg.
Sajnálván sajnállak Tégedet amiatt, hogy világmeglátásoddal egyedül állasz az baráti körünkben, s mint ily egyedüli vélemény birtokosa, számtalan ellenvéleménnyel kell megküzdened. E helyen megígérem Neked, hogy nem teszek fel többet FB-re otromba egeres vicceket, hogy ne bántsalak meg (bár a sokszínű igazság teljes vertikumát illetően tudjuk, hogy mikor más szelek fújtak, akkor a mostani vezetés nem csak gúnyolta, hanem szabályosan el is lehetetlenítette az akkoriak munkáját.)
(Egeres képeket azonban fogok hozni, miután ma született 5 db. Jaj nekem..:D)
Tudnod kell, hogy sosem bántanálak, sem személyedben, sem világnézeted okán, főleg, mivel hiszem, hogy attól, hogy az egyik ember így gondolkodik, a másik pedig kissé másként, attól még mindkettő lehet tisztességes.
Attól, hogy egy autó jobb, vagy bal kormányos, még az úton tudja tartani egy jó sofőr, ebben bizonyos vagyok. A "jobb" és "bal" irányultságot kifejező szó, nem összetévesztendő a "jó" és "rossz", az "okos" és a "buta" kifejezésekkel.
Egy pillanatig sem éltem tévhitben azt illetőleg, hogy milyen társadalmi rendszerben jöttem én világra, hiszen tudván tudom, hogy az elmúlt - és nosztalgiával emlegetett - korszak is igen-igen távol állt a kommunizmusnak nevezett, ideális, elméleti rendszertől.
Azt viszont mindenkinek el kell ismernie, ha őszinte, hogy a létbiztonság sokkal magasabb szinten volt, mint napjainkban. Hogy az embereknek volt munkájuk, ki bírták belőle fizetni a lakhatásukat, az élelmiszer, a ruházat és az energia (relatíve) olcsó volt. (Másra lehet, hogy nem tellett, de ezek felől nyugodtan alhatott minden polgár.)
Luxusra nem volt mód, de ha kilyukadt a fogad, és bementél az SZTK-ba, várólista nélkül elláttak. Lehet, hogy csak amalgám tömést kaptál bele, de húsz évig nem volt vele gondod.
És a munkahelyeden sem jelentett problémát az a kieső idő, mert létezett emberség, és úgy volt megszervezve a munka, hogy akkor se álljon le az élet, ha valaki véletlenül kiesik belőle egy kis időre.
Nem voltak hajléktalanok, mert a rendszer megkövetelte mindenkitől, hogy dolgozzon és tartsa el legalább saját magát.
Igen, voltak hibái.
Mai szemmel világosan látszik, hogy sok gond volt.
A legfontosabb, hogy az ember egy végtelenül önző lény, aki minden jót csak önmagának akar. Ez igaz a melósokra és az értelmiségre egyaránt.
Ez a rendszer - a szocializmus - viszont a szolidaritás gondolatára épült, hát ezt igyekeztek sokan, sokféleképpen a maguk hasznára fordítani. Az ebből fakadó nem kevés kárt én az akkori elit számlájára írom, mert sokat ártottak a saját pecsenyéjük sütögetésével az országnak.
További gond volt, hogy a termelés nem volt elég hatékony, magas volt a belső munkanélküliség, rossz volt a szervezettség.
Tanulmányaim szerint ha egy országban sok a szabad munkaerő - legyen az bújtatott, vagy nyílt - ott egy erőforrás nincs megfelelően kihasználva, így a növekedési potenciál elmarad az optimálistól. Márpedig ez megint csak a vezetők hibája.
Harmadik hiba: az emberek a - viszonylagos - jólétben eltunyultak. A szellemük is eltunyult, nem keresték a fejlődési lehetőségeket, megelégedtek azzal, amit addig elért a társadalom. Így az újító-feltaláló tevékenység - ami pedig népünk sajátja évezredek óta - a szocialista idők vége felé teljesen leépült. Nem voltak már technológiai újítások, s az emberi gondolkodásmód nem volt alkalmas arra, hogy felvegye a versenyt a nyugati országok technikai fejlődésével. (Ami azért kár, mert korábban elismert volt a magyar mérnökök tudása. Például, még tevevágóhidat is terveztettek magyarokkal. Gondolhatod, hogy nem Karakószörcsökön építették fel. Ott viszonylag kevés a teve.)
Ráadásul, nem volt meg bennük a tulajdonosi szemlélet, nem tekintettek úgy a köz vagyonára, mint a sajátjukéra... sőt. Ez egy súlyos hiba volt. Hagytak sok mindent veszendőbe menni.
Ez megint csak a vezetők hibája. (Nem a felső vezetésé, hanem a helyi vezetőké, a félreértés elkerülése végett.)
Ezek voltak a bukás közvetett okai.
Még el kell mondanom a múltkor olvasottakat.
Igen, Kádár is kivégeztetett kb. 2500 embert, és elhurcoltak kb. 20-30 ezret. Ez szomorú, de ezredéves történelmünk során talán ez a rendszer követelte a legkevesebb áldozatot. (És nagyon pontosan működött a kiválasztás, hisz ha nem így lenne, és nem jelentős közéleti - ellenzéki - emberek kerültek volna a rendszer ítélőszéke elé, már rég elfelejtődött volna az egész.)
De NEM éhezett 300 ezer gyermek. NEM kellett faluhelyen biciklivel áramot termelni. NEM kellett ingünk-gatyánk kifizetni a közüzemi szolgáltatóknak. NEM volt elérhetetlen egy-egy finomabb falat. ...és NEM rakták ki az embert a lakásából.
Az egyszerű embereket se. Nemcsak a közép- és felső polcokon állókat.
Tény, hogy a rendszerváltás időszakában - én vadkapitalizmusnak nevezem azt az időszakot, az eredeti tőkefelhalmozás akkor ment végbe nálunk újra, Marx tanait szóról-szóra követve - a harácsolás, a köznek ártás, a saját zseb mindenáron való megtömése dívott. A rendszerváltó kormányok elődeik hibáit folytatták, és még súlyosabb helyzetet teremtettek.
Volt itt minden. Sok milliárdos termelőegységek külföldi kézre játszása töredéknyi csúszópénzért, a mezőgazdaság és a kapcsolódó feldolgozóipar teljes lerohasztása, hogy majd olcsón ki lehessen árusítani, ahelyett, hogy időben végrehajtották volna a gazdaságos termeléshez szükséges technológiai újításokat.
Jobboldali elkötelezettségűek számára talán rossz hír, de attól még tény: elvbarátaik ugyanúgy ott tolongtak a húsos fazék körül, markukat tartva, mint baloldali (fuj) "elvtársaink".
(Akkoriban volt szlogen a tarháló kéz, és a felirat: Munkásököl vasököl, oda nyúl ahova köll.)
Persze, az az észrevétel jogos, hogy aki baloldali, attól kissé elvtelenebb szabadon rabolni a közösből, mint aki eleve a magántulajdon lelkes híve. Az utóbbiaknak ez megbocsáthatóbb. Már úgy világnézetileg is. (Egyébként a balról nyújtózók meg joggal hivatkozhattak arra, hogy "de hát ezt meg mi építettük! Akkor hadd nyúljunk belőle!"...no comment.)
Meg az is valószínű, hogy a jobboldaliaknak talán valamivel kevesebb jutott az igazán zsíros falatokból, legalábbis eleinte, míg az MDF hatalomra került. (Ettől nyilván nagyon megsértődtek, és ez a sértettség azóta is tart.)
De azért nem féltem őket, akkoriban akadt még rendesen szétosztandó... osztották is.
Minekutána a komolyabb értékeket sikerült kimenekíteni a közösből, eljött az össztársadalmi vigalom évtizede.
Elégedettek voltak mindkét oldali vezetőink, mert sikerült megtömni a zsebüket. Elégedettek voltak új gazdáink, a külföldi befektetők, hiszen az eredeti tőkefelhalmozás mindig extra haszonnal jár. Elégedett volt a nép is, mert arra ügyeltek, hogy valamennyit visszajuttassanak nekik a jóból (az Istenért, csak föl ne ébredjetek, hogy mi is folyik körülöttetek. Inkább nesztek, fogyasszatok még egy kicsit...). Egyedül a magyar állam nem volt elégedett, de hát az a közügy, ugyan már kérem, az eddig se érdekelt senkit. Akkor most minek foglalkozzunk vele?...
Tehát, drága Barátném, a kezdeteket illetően, (kivéve a Kádár-korszak értékelését - pedig akkor Neked is jobb életed volt, ha jól tudom) szinte egyetértünk.
Tudod, miért?
Mert ezek történelmi tények.
Mostan búcsúzom, de rövidesen folytatom, hiszen hátra van még a jelenlegi helyzet és a közvetlen előzmények értékelése az én szemszögemből.
Addig is ajánlom Számodra dr. Kende Péter: A Viktor című könyvét. Próbáld meg lehetőleg elfogulatlanul olvasni. (Én is találtam benne olyasmit, ami nyilvánvalóan túlkapás az írótól. De sok minden nem az. Sajnos.)
Meg fogod látni, hogy az eredeti tőkefelhalmozásból nem maradt ki a jobboldal (izé... ez nem is igazi jobboldal, ez csak "éppmikormilyenszínűnekkellennünkolyanokvagyunk"), meg azt is, hogy csak kétféle ember létezik: tisztességes és tisztességtelen.
Kár, hogy a politikus mind a második fajtából való. Váltakozó világnézet ide, vagy oda. Ez kis hazánk vesztének legfőbb okozója...
Rövidesen újra jelentkezem, addig is őszinte szeretettel ölellek:

Gabóca

http://rippercsavo.uw.hu/kende.pdf