Anyád hogy van? (Vérszívóim 1. rész)

J. a tárgyalásra késve, önmagához képest (amúgy tüchtig fickó, mindig is nagyon adott a jó megjelenésre) ziláltan, és vörös fejjel érkezett. Nem tudtam nem a vodkára gondolni, mint a tünetegyüttes előidézőjére.
De ez volt a legkevesebb.
Ennél sokkal érdekesebb volt a bírónő által előhúzott, általam nem ismert irat, mely szerint XY biztosító a kár értékét 480 ezer forintban állapította meg és ezt az összeget meg is térítette. (Állítólag neki nem, de lehet, hogy a lízingcégnek igen - emiatt velük kellene egyeztetni, nem engem bíróságra hurcolni.)
Csak néztem. Végképp nem értettem, hogy akkor minek küzdünk itt.
A kár összege megállapításra került, megtérítették, a roncsot eladta, az is befolyt, (bár azt a megtérülés tételt is elfelejtette a per tárgyát képező követelése összeszámolásánál), az árfolyam- és kamatügyekhez pedig semmi közöm.
A bírónő felé jeleztem, hogy a kár összegszerűségével egyetértek, a felelősség mértékének megállapításához pedig továbbra is ragaszkodok.
Ehhez kértem bizonyítási eljárások lefolytatását. (És kirándulhattam ma reggel, közel 20 ezerért, a Földhivatalba, mert ingatlanburzsuj mivoltomra való tekintettel nem akarja a Bíróság nekem megállapítani a személyes költségmentességet. Tehát tulajdoni lap hegyekkel kell bizonyítanom, hogy bár "tetemes" ingatlanvagyonom van, tulajdonképp és istenigazából semmim nincs, ami nem per-, teher- illetve igénymentes. Tehát jó sok semmi felett rendelkezek, ha jobban megnézzük... Csak azt nem értem, hogy ha J. is ingatlanburzsuj - az övé egyedül ér majdnem annyit, mint nekem az összes - és ráadásul hasonló jövedelemre egyedül van, mint ami nekem másodmagammal adódik - akkor neki hogyan ítélhették meg a költségmentességet. Nagy rejtélyei ezek az életnek.)
...
Mikor vége lett a tárgyalásnak, kint a folyosón annyit mondtam (a düh fojtogatott, hogy őszinte legyek):
- 480 ezer kár ért... és bepereltél 1millió 700 ezerre... szégyelld magad!

- És a mama hogy van? - kérdezte.

(- És a tied? - de ezt már csak gondoltam, mert eszembe jutottak bizonyos családi legendák Liszka néniről, aki legendásan jótét lélek volt, szegény. Mindenesetre közöltem, hogy én egy buszra sem vagyok hajlandó felszállni vele, menjen, amerre lát. Én inkább még tettem egy kört a büfében. Így váltunk el.)