Össznépi mákos-hiteles - újabb levél Barátnémnak

Drága Barátném,

bár az utóbbi időben igen elfoglalt vagyok, tekintettel mindenféle barkácsolási dolgaimra, azért nem hagynak nyugodni azok a gondolatok, melyek világnézetemből fakadóan ellenérzésedet váltották ki.
Természetesen nem várom el tőled, hogy mindennel egyetérts, amit gondolok, de kérlek, fontold meg, amiket most ide leírok.
Legutóbbi levelemben a Kádár-rendszerről illetve a közben/utána végbement kedvezőtlen gazdasági folyamatokról (lenyúlás) írtam Neked.
Most folytatnám a kronológiát, kerítsünk sort a hitelválságra.
A múltkor közzétettem FB-n a teljesen hivatalos, ÁKK oldalról származó statisztikát, melyben nem csupán az IMF-fel szembeni adósságunk, hanem a magyar állam összes adóssága szerepel, 2004. januártól napjainkig. Hangsúlyozom, hogy ez hivatalos oldal, tehát a kormány által elismert adatok szerepelnek benne. Nem én, és az "elvbarátaim" találtuk ki!
Néhány sarokszám:
Összes adósság 2004.januárban: 11.015 mrd Ft, ebből devizaadósság 2.919,2 mrd, nemzetközi hitelcsomag 0 Ft.
Egyetérthetünk abban, hogy ez a szám - bár tetemes - de Magyarország teljesítőképessége szempontjából gond nélkül kezelhető volt, ezen belül alacsony volt a devizakitettség, és arányaiban magas az állampapír-kibocsátás, mely jól tervezhető kiadásokat jelent, illetve devizaneméből fakadóan nagyobb hányadban feltételez belföldi finanszírozást (főleg a magánnyugdíjpénztárak rendszerén keresztül, akiket törvény is kötelezett arra, hogy portfoliójuk jelentős részét tartsák állampapírban).
Itt szeretném leszögezni, hogy a fenti számok alapján egyértelmű, hogy 2004-ben Magyarország likviditása, finanszírozása stabil volt, tehát a korábbi kormányok vagy nem hibáztak, vagy a hibák 2004-re kijavításra kerültek (hagyjuk már szegény Kádárt békén nyugodni, a jelenlegi helyzetért ő egyáltalán nem felelős, bárki, bármit mond.)
Tovább nézve a grafikonokat, látható, hogy folyamatosan tovább romlott a helyzet. A leggyászosabb, minden unortodoxia ellenére, vagy tán éppen amiatt, a 2012.májusi államadósság helyzet, 21.180,9 mrd Ft. Ez közel a duplája a 2004-esnek, miközben a gazdaság teljesítőképessége (és így a kapcsolódó költségvetési bevételek) nemhogy nem nőtt a duplájára, hanem az utóbbi években stagnál/csökken.
Számomra, mint szakemberféleség számára, igen érdekes és elgondolkodtató az a tény, hogy ugyan államosították a magánnyugdíj-pénztári vagyont, de mégsem csökkent a kormány forint kitettsége. Ez ellent mond annak, hogy a magánnyugdíj-pénztárak, mint állampapír-vásárlók kiestek ebből a szegmensből, az általuk kezelt papírok bevonása elvileg az összes forint adósság csökkenésével kellett volna, hogy járjon. Hogy ez nem így történt, annak csak az lehet az oka, hogy a kormányzat a többi piaci szereplő felé megemelte a kibocsátást, még azon az áron is, hogy jelentős felárat fizet a megnövekedett kockázatok miatt a papírokra. (Ez annyira igaz, hogy a munkám során is tapasztaltam az ebből bekövetkezett egyedi problémákat, például, amire még sosem volt precedens, tavaly év végén egyszerűen le kellett értékelni a könyvekben a magyar állampapírokat a növekvő kockázatok miatt).
Felhívnám a figyelmedet arra az egyszerű tényre, hogy ilyen volumeneknél a kb. 2% plusz kockázati felár is hatalmas többletkiadás az - amúgy is alig élő - állam számára, és ezt a pénzt az adófizetőktől (tőlünk) próbálják beszedni. (Gazdasági növekedés híján csekély eredményességgel).
Tehát, Magyarország forintadóssága 2004-ről 2012-re 8.095,8 mrd Ft-ról 11.295,4 mrd-ra nőtt, minden unortodoxia ellenére (sőt épp azért).
A belső eladósodást a jelenlegi kormányzat követendőnek tartja: részint, mert így nem függ a külgazdasági folyamatoktól, nem kell megfelelnie a nemzetközi normáknak (hogy ezek a normák jók vagy sem, arról később), ráadásul a belső piaci szereplőkre, (tekintettel azok csekély érdekérvényesítő képességére a központi hatalommal szemben) bármilyen szabályozó ráerőltethető. Akár az adósságok annuálása is.
(Írtam régebben az RV-n hogy aki most "megtakarító" pozícióban van, annak tán nagyobb a kockázata, mint annak, aki "adós". Hinnétek? ...nem. Pedig igaz.)
Az egészről nekem a második világháború utáni időszak jut az eszembe, mikor is önérzetes kis államunknak nem kellett a Marshall-segély. Az Istennek se. Nagyon unorthodox módon mindenkivel békekölcsönt jegyeztettek.
Túl azon, hogy a békekölcsön, mire visszafizetésre került a pógárnak, a hideg lószart se érte, a fő baj az volt vele, hogy hazánk fiának nem volt pénze vásárolni menni, mert békekölcsönre költötte. Így a forgalombővülés - ki tudja, miért (? :D) elmaradt. Pedig ott még ez direktben a honi ipart támogatta volna. Na el is maradt a helyi jellegű gazdasági fejlődés a Marshall-segélyt igénybe vevő népekétől. Jó is az unorthodoxia.
Ennyit a forint adósságról, most nézzük a devizát.
Megnézve kedvenc grafikonunkat, láthatjuk, hogy bár 2004-ben nem volt rút IMF csomag, mégis, már akkor volt 2.919,2 mrd Ft devizaadóssága az országnak. Azon belül is a külföldön kibocsátott állampapírok voltak vezető pozícióban, 1.776 mrd Ft-ért.
2012-re a devizaadósság állománya 9.412,6 mrd Ft, több, mint háromszorosa a 2004-es adatnak (melyhez nem párosult a teljesítőképesség növekedése, lásd fönt), ezen belül az állampapírok 5.478,8 mrd Ft nagyságrendet tesznek ki, 2.847,1 mrd Ft az IMF és egyéb nemzetközi hitelcsomag, 998,6 mrd Ft az egyéb devizahitel.
Azt kell mondjam, hogy itt azért tetten érhetőek a kormány erőfeszítései: a 2011 év végi állapothoz képest közel 1000 mrd Ft-tal csökkent a deviza államadósság. A grafikonon látszik, hogy "nem vagyunk jóban" az IMF-fel, a csökkenés az IMF hitel közel csökkenéséből adódik, stagnáló állampapír-kibocsátás mellett.
Szeretném felhívni a figyelmedet három fontos dologra fentiekkel kapcsolatosan.
1./ Az unorthodox gazdaságpolitika sok esetben nem várt kockázatokat hozott a rendszerbe, mely kockázatok az elmúlt időszakban a nemzeti deviza leértékelődésével jártak együtt, ezért a deviza államadósság forintban számított állományában az országkockázati felár minden egyes számításnál kifejezésre jut (kedvezőtlen árfolyamnál magasabbnak látszik az adósság volumene, de ez minden devizahitelre igaz, még a devizás államkötvényekre is)
2./ A hitelcsomagok a kamatokat bizonyos időtartamra rögzítik, és kedvezőbb szinten, mint az állampapírok kibocsátásonként változó, kockázati felárral súlyozott hozamelvárásai. Ezért kedvezőbbek a hitelcsomagok kondíciói, mint az állampapír-kibocsátás. Ráadásul a devizás állampapírok esetében a kockázati felár duplán kerül megfizetésre: egyszer a hozamelvárásoknál (kamat), másodszor a kedvezőtlen árfolyamon történő átváltás esetében. (Ebben a körben persze lehet hazardírozni, törlesztés előtt olyan kijelentéseket téve, melyek erősíti, jegyzés előtt, melyek gyöngítik a forintot - de a piac ezeket az eseményeket leköveti, és méltatlanok egy ország jó híréhez ezek a kisstílű "brókerfogások".)
Ezek tehát, ugyan nem vonják el a pénzt a belső piaci szereplőktől, de jelentősen megdrágítják az ország finanszírozását. (Ezért jó biznisz magyar állampapírokat tartani bizonyos feltörekvő piaci alapoknak - és rossz üzlet nekünk...)
3./ Ismét emlékeztetnélek a devizaadósság szerkezetére: bár Szerinted az IMF hitel 2-3 mrd Ft-ja a sok, ez a devizaadósság csak kb. 30%-a. Ha jobban megnézzük, közel 2/3 része az adósságnak a devizás állampapír.
Leegyszerűsítve: a drágább finanszírozási formát tartjuk üdvözítőnek, mert az nagyobb szabadságfokot engedélyez. Mégpedig úgy, hogy az ezzel járó nagyobb kockázatok árát megfizetteti. ...nem fogod elhinni: velünk.

Búcsúzóul még egy gondolatot, az itt megemlített magánnyugdíj-pénztári mizériával kapcsolatosan. Én megértem, hogy Vezérünk berágott az Unióra amiatt, hogy azok nem voltak hajlandóak a költségvetési hiány számításánál figyelembe venni a magánnyugdíjpénztári befizetéseket, ugyanakkor kiadás oldalon minden kifizetett nyugdíjforint a hiányt növeli (tekintettel arra, hogy a magánnyugdíj-pénztárak, mint kifizetők, csak tagjaik nyugdíjba vonulásakor léptek volna be a kifizetések rendszerébe), és egyetértek azzal, hogy ez a számítási mód nem szimpatikus, sőt, nem is ad módot koherens összehasonlításra.
De Vezérünk úgy járt ezzel az egésszel, mint mikor a részeg férjet a neje kizárja a házból, és az bosszúból belerúg a macskába. Ő sem oldott meg vele semmit. (Csak a macskának fájt.)
...
Emlékszel, mit írtam az előző levelemben? Mindegy, hogy az autó jobb-, vagy bal kormányos, ha jó sofőr, aki vezeti.
Jó sofőr nem megy neki a KRESZ-táblának.

http://akk.hu/ktgvetesadossag.ivy

Rövidesen jelentkezem további gazdaságpolitikai gondolatokkal, addig is szeretettel ölel barátnéd:
Gabóca