Képes riport egy esős nyári napról

Ma délelőtt még nem esett, csak borongós volt az idő. A reggeli későn kelés után (rohantam a lányommal a buszhoz a nagy csodálatosságú angol tábor miatt, ahelyett, hogy az évnek legalább ebben az egy hetében ráérős lennék - de nem ez a legfőbb baj ezzel az egésszel), bár visszaaludtam vagy jó másfél órára, kávézás után mégiscsak rám jött a dolgozhatnék. Behoztam kintről az évek óta szerteszét heverő sövényvágót, mondván, megnézem, működik-e egyáltalán. Ugyanis a családom hím tagjait még egyszer sem láttam, hogy ezt kézbe vették volna.
Számomra is meglepetésszámba ment, hogy a világon semmi baja. Tökéletesen szuperál.
A felfedezés fölötti örömömben hirtelen felindulásból lenyírtam a kerítés mellett burjánzó boglárkacserje-erdőt (van, aki sárga babarózsának ismeri ezt az igénytelen, hálás (és burjánzásra erősen hajlamos...) növényt.

Valahogy így néz most ki, épp nem túl esztétikus, de tudom, hogy jövőre sokkal szebb lesz, friss hajtásokat fog hozni, és dúsabban virágzik majd.

A lenyírt mennyiség:

Miután a sövénynyírással végeztem, elfogyasztottam az ebédemet (a tegnapi borsólevesből melegítettem, házi kenyérrel).

(Tegnap sütöttem. Kézzel dagasztva, sütőben sütve. Olyan igazi parasztkenyér jellegű. Az íze is. Andi is szereti.)

Utána elkezdtem készülődni. Öltözés közben arra lettem figyelmes, hogy keserves nyivákolást hallok az ágy alól.

...drága Cukszika becsempésze az idei egy szem kölkét az ágyam alá. Én kiszedtem, és beraktam a szekrénybe, ahol a tavalyi alom született. ...azokból egy sem maradt meg, gyanítom, hogy valamilyen állat jött be értük a nyitott erkélyajtón. Drága Cukorka lesújtóan nézett rám (milyen anya vagy te, azt se tudod, hogy itt nem biztonságos a gyereknek?), felkapta a kölyköt és visszavitte az ágyam alá. ...azóta ott van, nincs szívem kitenni a szűrét. Most is hallom a dorombolást. Mintha az ágy dorombolna... :)

A tegnap született egérnépet szemrevételezve meg kellett állapítanom, hogy a létszám nem csökkent. Ezek biza öten vannak. 

Ráadásul a felnőtt egerek, mikor megláttak, szokásuktól eltérően nem elbújtak, vagy gyanakodva lestek, hanem kitörő örömmel rohantak a lakásukként rendszeresített akvárium innenső felébe.

Egyből tudtam, mi a gond. 

"Ezek éhesek" - gondoltam (néhány múló gondolat erejéig eszembe jutott a gazdájuk, aki folyton csavarog, ahelyett, hogy élelmezné a jószágait), majd hoztam nekik egy kis sárgarépát, felszeletelve.

Rövidesen boldog rágcsálásba kezdtek, én pedig távoztam a zaci irányába.

...mivel most vagyok itthon, most tudok valami hasznosat tenni. Ahhoz viszont pénz kellett...

Az eső akkor lendült bele igazán, mikor útra keltem:

Már akkor bőrig áztam, mikor a 87-es buszt vártam. Még a cipőm is beázott.

...mindegy, túl voltam a nap legkellemetlenebb részén, és mire visszaértem Kamaraerdőbe, az eső is csendesedni látszott. ...irány a Praktiker! (Sose lesz pénzed - mondja mindig Morgó. Lehet, hogy igaza van...)

Mindenesetre jól bevásároltam:

Kajára alig maradt tehetségem, de nem vagyok ijedős fajta. Van még pár adag húsféle a fagyasztóban, kenyér helyett élesztőt vettem, a felvágottat Tesco gazdaságos májkrém fogja helyettesíteni - jó az reszelt kemény tojással, hagymával és némi margarinnal összekeverve. Lehet csinálni pizzát (legfeljebb sajt nem lesz rajta - na bumm), lángost, van még egy adag a fagyasztott franciasaláta-alapból Andinak, azt is el tudom készíteni - megoldjuk.
Lényeg, hogy legalább valami kicsit szépüljön az idén is az otthonunk.

Ráfér.