2014. június 23., hétfő

Dear Diary,

mostanában sem sikerül unatkoznom, ami azt illeti. A szombat esténk elhajlósra sikeredett - nem igazán esett jól, azt hiszem, egyszerűen túl fáradt voltam ehhez az egészhez, ami nem is csoda, hisz a megelőző héten minden nap futottam, gyalog jártam, és meló is volt rendesen.
A hétvégén kihagytam a futást, ezért ma kicsit aggódtam, hogy fog sikerülni reggel erőt venni magamon - de Braskó Csaba tanítása az empátia-hézagról kiválóan működött. Köszönet érte. :) Sőt, újabb és újabb empátia-hézagokat keresek a viselkedésemben, és ha találok egyet, akkor nem szidom meg magamat, inkább ilyesmiket mondok:
- Nézd, tudom, hogy mikor beültél ebbe a kád forró vízbe, még nem tudtad, nem gondoltál bele, hogy ennyire jó lesz itt ülni. Semmi baj. Holnap már emlékezni fogsz erre, hogy itt is fellép egy empátia-hézag, és le fogod küzdeni az érzést, ami azt mondja, hogy még egy órát fetrengj itt benne...
- és hasonlókat.
Működik.
Az este csúcspontja valóban a Retró szexshop és szexturkáló cégére alatti pózolás volt, a szomszédos vendéglátóipari üzemegység pincére még adta is a lovat alánk. Szétröhögtük magunkat, az egyszer fix. De a képet letagadom. Le én. Csak egy kis részletet kaptok belőle. :D


Egyébként a nagy mátrai lelkesedés már kissé alábbhagyott bennem, ezért külön jól jött Halász Alexandra tegnap esti kis filmje. Utána még megnéztem a Titok című filmet is... jól esett a lelkemnek.
Azt hiszem, van néhány valódi Titok, melyre rezonál az Univerzum az esetemben - furcsa, bár pszichológiailag (egészségemre) van indok rá, hogy miért utasítottam el ezeket az utóbbi időben, - mégse ez a helyes út. Érzem.
...
Bár a hétvégén jelentősen csökkent az energiaszintem, alapjában véve még mindig jól érzem magam a bőrömben. Még a zűrös hétköznapok se vették el a kedvemet. Például, hogy a törökbálinti adóügyes önkormányzati nagysasszony tipikusan az az ügyintéző, aki a kelletlenséggel és negativizmussal szabályosan görbíti maga körül a teret - ilyen nagy fokú vákuumhatást már régen éreztem, de nem baj, szerdán is visszamegyek, és addig nem jövök el, míg nem sikerül elintéznem a Nagy Fontosságú Ügyet (telekadó, évi 1.200.- Ft, illetve erről igazolás költségmentességhez a bírósági eljáráshoz - mert, hogy el ne feledjem, a szavakat tettek követik, s lassan bényújtjuk az keresetet kedvencEm ellen - mert fehér ember nem felejt.)
Az ügyvédem annyira népszerű, hogy még Erzsiék is látták-hallották őt,  - eleinte aggódtak értem, (Jó ötlet lesz pereskedni? Többe kerül a leves, mint a hús!) de mikor mondtam, hogy ki a jogi képviselőm, azt mondták, hogy akkor jó, ő a legjobb ügyvéd ebben az országban autólízing ügyekben. 
Ezt én is tudom - de az Erzsiék honnan tudják? Törökbálint Borzasztópusztán, ahol még a villanyáram is elfárad, mire a házakhoz ér? (Az internetről nem is beszélve.)
Rejtélyes dolgok ezek.
Szóval, remélem, hogy Ügyvéd Úr tényleg megéri a pénzét. :)
...
Visszatérve a csökkenő lelkesedésre, a munkahelyemen sorakozó újhabb akadályok azért most így nem esnek jól, - ezúttal nem Matelcsi, hanem az Uniós szabályozás  - illetve annak magyaros bevezetése - okoz kellemetlen perceket. Úgy is mondhatnánk: már megint a sz@rnak a vérontása zajlik,  - de ez a világ már csak értelmetlen.
...
Autóm elérte az "eddig és nem tovább" állapotot, most közös megegyezéssel még elvisz a megállóig, de már csak hússzal és kettesben.
Az autószerelő szomszéd írt egy alkatrészlistát, szemem se rebbent a végösszegtől - extra méretű lelkierőt sikerült fejlesztenem az utóbbi években - de ezzel még a legfontosabb nincs elintézve: el kell vinnem motordiagnosztikára Budaörsre.
Mikor már alig tud menni. Hogy a forgalmiról ne is beszéljünk.
Kalandos lesz.
...
A háttérben a kompjúter persze, mint mindig, naponta többször is végigfuttatja a "miből fogod mindezt megoldani?" programot, illetve futtatná, de mindig valami pirosan villogó hibajelzés jön ki még a vége előtt - nincs fedezet, nincs fedezet - vinnyogja. De sebaj, ez már a régi énem. Ma például hazaértem, és azt gondoltam: "Ej, de ennék egy kis fánkot". Tej nincs, vaj nincs, csak kenyérre kenhetős margarin, meg tejföl. Tojás is kevéske.
Na, most ezért ne csináljak fánkot?
Ugyan már.
Jó háziasszony megoldja. Csak akarni kell.
Nagyon finom lett.
Így lesz ez valahogy az autóval is.
...
A szingli létet valahogy egyre jobban élvezem. Oda megyek, ahová akarok, azt csinálok, amit akarok, akkor és úgy, ahogy nekem jól esik.
Olyan, mint az élet egyszerű örömei: a napsütés, a felhők, a virágok szépsége.

Idővel a pénz is meg fog jönni hozzá.

Egyébként pedig - gyönyörű helyen lakunk. Kevés embernek lehet ekkora kegyelemben része.





















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.