Nézőpont kérdése (Az árnyékharcos halála)

A múlt hét egyik kiemelkedő mondata Morgó szájából hangzott el. Pár szót beszélgettünk egy kedves kolléganőnkről, aki, úgy tűnik, ismét melléfogott a párválasztás terén (veszélyes hely a dzsungel, hiába... megírták ezt már az okosok) - s akkor belőlem megint ömleni kezdett a dicsérő szó, minden megtörténtek ellenére arról, hogy bezzeg az én drágaságom mennyivel rendesebb, mert nem vert át anyagiak terén sose.
Morgó egy ideig tűrte, aztán rám nézett, és közölte:
- Szerintem nincs köztük semmi különbség.
Teljesen ledöbbentem tőle. Egy csaló és az én drága szerelmem közé tett egyenlőségjelet ezzel a mondatával.
- Ho... hogy érted ezt? - kérdeztem némileg elhaló hangon (ami sok, az sok).
- Tudod, az igazság az, hogy egyikük se szeret titeket. Se téged nem szeretnek, se őt. Ha pedig nem szeretnek, akkor tökmindegy, hogy ki nem szeret. (Még azt is mondta, hogy engem - alapvetően - átvertek, és ebben - alapvetően - igaza is volt. Persze nem úgy, mint kis kolléganőnket, inkább csak érzelmi megtévesztés áldozata lettem. Erre bármikor rá lehet fogni, hogy csak én láttam délibábot a sivatag közepén. Talán még igaz is. ...köztünk szólva, a sivatagból jobb menekülni, mielőtt szomjan pusztul az ember. De térjünk vissza a tárgyra.)
Visszaroskadtam az íróasztal mellé, és felrémlett bennem Sasmadár egyik tanítása.
A tanítás a Himalájáról és a Marianna-árokról szólt, egészen pontosan arról, hogy az Isten más szemszögből nézi  a mi bűneinket és erényeinket, hogy távolról azok a különbségek, melyeket mi oly eget rengetőnek képzelünk ember és ember között, a jóság magaslatai és a hamisság árkai, távolról oly jelentéktelenek, mint a világűrből nézve a Himalája magaslata vagy a Marianna-árok mélysége.
Morgónak igaza volt - csak én közelről néztem a kérdést, közelről és elfogultan. Távolabbról nézve, egy másik látószögből, elsimultak a különbségek.
Hiszen valóban teljesen mindegy, hogy egy "jó" vagy egy "rossz" ember az, aki nem szeret. Az utcai járókelők milyensége sem befolyásoló tényező.
...
Pár nap múlva Egysörös megkért egy szívességre, ezt készséggel meg is tettem. És újra indult az a munkahelyi izéévődés, aminek már párszor sikerült véget vetnünk. Vicces jelenetek adódnak ebből... szó se róla.
Ennek kapcsán Morgó rákezdett Egysörös dicséretére. Hogy milyen jó fej, mintha nem is informatikus lenne (aki látott már informatikust, tudja, mire gondolok.)
Hallgattam őt egy darabig, majd kedvesen megkérdeztem tőle:
- És akkor mi van?
- Hogy érted ezt? - nézett vissza.
- Tudod, nézzük női szemmel a dolgot. Te mondtad, hogy teljesen mindegy, hogy jó, vagy rossz ember, aki nem szeret..
Erre nem tudott mit mondani. Mikor úgy tíz perc múlva Egysörös bejött kicsit beszélgetni, felpattant az asztalától, és gyorsan, mint egy vadászrepülő, elhúzott ebédelni.
Nem értem, hová rohant olyan nagyon... de órákig heherésztem magamban.
...
Elhatároztam, hogy leszámolok a bennem lakó Árnyékharcossal. Én soha többé nem fogok árnyak ellen küzdeni, legyenek azok bár holtak vagy elevenek, a szomszéd utcában, vagy egy másik földrészen élők, jelenbeliek, múltbeliek vagy elképzelt személyek. Én nem akarom, hogy a jövőben fegyvernek látszó asszonytársakat használjanak ellenem, vagy engem őellenük, velük takaródzzanak előlem, vagy engem használjanak plédnek - minden ilyesmiből és bármiből, ami a legcsekélyebb mértékben hasonlít erre, egy életre elegem van. Nem akarok senkit megváltoztatni, átnevelni, megvígasztalni.
Úgysem sikerül. Csak idő- és energiapocsékolás az egész.
Mindenki egye meg, amit főzött. Én is a saját főztömet fogyasztom.
Asszem kemény leckét kaptam.
De túléltem, s ami nem öl meg, az megerősít.
...
A nős emberek tabuként kezelt körét tehát jócskán kiterjesztem a téridőben valaha előfordult bárminemű, jelen időben is intenzíven ható kötelékre, görcsre és lelki nyavalyára, melyet a Tisztelt Urak női hölgyekkel összefüggésben hordoznak, s még nem tettek le, engedtek el avagy dolgoztak fel (kinek, hogy tetszik).
Sőt.
Igazából nem is kell egyelőre senki.
Szingli vagyok, és élvezem.

Sugarloaf: Szingli lány