"Szegénynek lenni nem olyan rossz, legalábbis egy darabig. Addig szerintem kötelező, amíg meg nem szereted. Nekem például sokszor eszembe jut, milyen volt, amikor nem volt még itthon tusfürdő, csak szappan, és hogy az életem első 23 évében nemigen volt új ruhám, csak használt. Nem volt az szegénység, én nem éreztem annak, sőt, szerintem gazdagság volt az valahol. Megtanultam szobát festeni, ruhát varrni alapszinten, tervezgetni, és mindent kihozni abból, ami van." (Szabó Eszter)
(Az idézet és a fenti kép az Egy másik bolygó FB-oldalról származik)
Szappannal szeretek mosakodni, a tusfürdőtől egyszerűen nem érzem magamat tisztának. És még csúszik is, mint a hal bőre.
Ettől függetlenül: van abban valami igazság, hogy a szegénység fejleszti a kreativitást. Ha jobban belegondolok, gyermekkoromban éltünk nagyjából hasonló színvonalon, amin most, és mikor anyám egyszer eljött hozzánk meglátogatni, és én megmutattam neki a repedéseket a falakon, azt mondta, hogy ők, mikor pici volt, örültek volna, ha van egy ilyen házuk.
Végül is, minden viszonylagos.
Csak az esik rosszul, hogy ennél már volt jobb is. Tényleg olyan visszalépés-érzete van az egész dolognak.
De semmi nem történik ok nélkül.
Valamit még meg kell tanulnom... már azt is sejtem nagyjából, hogy mit.
...
Még valami, amibe a munkaadók bele se gondolnak manapság.
Ha a kreatív emberek a kreativitásukat abban kénytelenek kiélni, hogy elkerüljék az éhen fagyást, igen kevés energiájuk marad arra, hogy a munkahelyükön bontakozzanak ki.
Ami persze, az egyénnek se feltétlenül jó... de lehet, hogy neki a kevésbé rossz.
Lehet.
Nem biztos.
Végül is, nekem mindegy, én szeretek kézimunkázni. :)
Használt farmer újrahasznosítás. A képeken látható folt optika hiba - itt az ideje, hogy beszerezzem az első DSLR gépemet... meglesz. Idő kérdése, de meglesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.