Aratás előtt

...ma itthon voltam és nem csináltam semmit. A változatosság kedvéért. Már igazán ideje volt egy henyélős napot tartani ennyi mozgalom után. Felvettem a kék indiai ruhámat, amit annyira szeretek, mert olyan, mintha a bőröm kiterjesztése lenne ilyenkor nyáron, (az aurámnak lehet ilyen színe, legalábbis ilyesminek képzelem). Tény, hogy mindig jó benne a közérzetem. Rugózhattam volna azon, hogy mi lesz velünk, hisz alig van itthon ennivaló, nincs pénz... de inkább örültem, hogy nem kell konyhai küzdéssel töltenem az egész napot, és napoztam, sétáltam, fényképeztem. Sőt, meditáltam is... de a kapott válaszokat majd később. Egyelőre, lazításul a képek, mert muszáj volt kalászokat fotózni még az aratás előtt.

...eszembe jutott, hogy az én drágám akár itt is lehetne velem, fényképezhetne és sétálhatna velem a gyönyörű nyárban, de aztán megvontam a vállamat. Ha neki jobb a panelben kuksolni, ám tegye.
Furcsa módon, már nem fájt ez a tény, és az sem, hogy egyedül sétáltam. Sőt. Nagyon élvezetes volt, senki nem szólt bele, hogy hány percig hasalok egy gizgaz előtt.

Most pedig barna vagyok, fáradt és átszellőzött... és ez isteni érzés.