Hazaérkezés

Hát hazaértek végre. Annyira hiányoztak már, olyan jó volt újra látni őket... Pedig kegyetlenül nehéz napom volt bent is, és úgy indultam neki a repülőtérnek, hogy tudtam: otthon csak a fűtés nélküli hideg büdös semmi vár minket, meg a kongó hűtő. De a végére - mint rendesen, most is - minden megoldódott, szinte magától. Csak néztem, hogy a Nagy Rendező milyen szépen vezetett minket végig a hazaérkezéshez kapcsolódó tennivalók dzsungelén. A gyerekeim pedig körbevettek, ahogy Anyucit ilyenkor kell, András fiam különösen sokáig ölelgetett... Ilyet nem szokott csinálni, ő igazán nem az a tapadós típus. Elnéztem az elegáns új kabátjában, ahogy jött-ment-intézkedett, és arra gondoltam, hogy a fiam maholnap tényleg felnőtt ember lesz. Most pedig végre itt a saját, pihepuha ágyikóm. Megérdemlem. Vágytam már rá. Jó éjszakát.