Sz@r élet

András fiamat nagyon féltem. Agyon dolgozta magát, halálra idegeskedte, alig evett valamit... És még mindig nem sikerült megoldani a putriban uralkodó, minősített közegészségügyi vészhelyzetet. Nem tudom, mi lesz velünk... Az újabb szivattyúcsoda, ez úttal a hatvanezres, se az igazi, elfárad a víz, mierelér. Ezzel a nyomással még a fűtési rendszert sem tudjuk feltölteni. De ez a kisebbik baj. Szegény fiam ma egész nap a dugulást próbálta elhárítani... Kevés sikerrel. Most már tényleg minden tiszta sz@r. Ha nem kellett volna sz@r szivattyúkra költenem, hívhatnák egy duguláselhárítót... De még a kenyérre való ára is ott szerencsétlenkedik a kútban. Pedig egy héttel ezelőtt még úgy látszott, hogy az idén, évek óta először, tűrhető karácsonyunk lesz. Most már csak azt várom, hogy eljöjjön a 20-a, felüljenek a repülőre... Hogy legalább ők ne szenvedjenek tovább... Boldog Karácsonyt, putrilakó sorstársaim.