Bodzás borzasztó

Ma majdnem felrobbantottam a lakást... Már több, mint egy hónapja, hogy elromlott a boyler hőkapcsolója. Azóta "kézi meghajtással" üzemelt a boyler: bedugtuk, két óra múlva kihúztuk... Hát ma elfelejtettem kihúzni. Már tántorogtam a nagytakarítás okozta fáradtságtól és monoton stressztől... ideges voltam, mert nem haladt úgy a dolog, ahogy kellett volna. Megígértem, hogy bemegyek a kórházba, és azt is, hogy forralt borozunk Szomszédasszonnyal... ehhez képest alkonyodott, a nappali olyan volt, mint egy hányás, az egész napi meló ellenére (illetve épp azért...) és ebben a lélektani pillanatban egyszerre a fürdőszobából elemi sípolás hallatszott. Fel sem fogtam egy rövid ideig, mit hallok. Mire eljutottam odáig, hogy a villanyórát le kell kapcsolni, a fürdőszoba ajtaján vastag párnákban hömpölygött ki a pára. Vagy negyed órán keresztül csak álltunk a gyerekekkel a sötétben, párafelhőkbe burkolózva, mint valami rossz horrorfilmben, és hallgattuk azt az elemi sípolást/hörgést, mire kicsit csillapodott a hang, és mi, a telefon vakujának fényénél tapogatózva a lakásban gomolygó gőzben, be mertünk óvatoskodni a fürdőszobába. Túlélőshow-hangulata volt az egésznek, borzongákkal dúsítva. Később a lányom ült a kanapén, és azt mondta, hogy olyan dezsavűje van. Hogy ezt már mintha átéltük volna egyszer. Igyekeztem őt biztosítani róla, hogy minősített vészhelyzetet nem csupán egyszer volt alkalma átélni... Borzasztópusztán mindig kaland az élet, hogy csak két emlékezetesebbet említsek, egyszer, mikor a tornádó megemelte a háztetőt és mi kirohantunk a gyerekekkel a tomboló viharba... vagy azt, mikor Banducit megrázta az áram... Itt, ha egy-két évig nem történik semmi "nagy kaland", már csodaszámba megy. Tulajdonképp most is szerencsénk volt. Csak egy szűrő adta meg magát, és egy boylernyi vizet kellett összetakarítani. Néhány óra múlva újra használható volt a fürdőszoba is. ...de az érzés, hogy mennyire szerencsétlen balfácán vagyok, görcsbe rántotta a hátizmaimat. Pedig épp tegnap dicsekedtem vele, hogy azóta... azóta nem fájt a hátam. Egyből eszembe jutottak az Új Medicina bölcsességei, és a fájdalom előtti utolsó gondolataim. Hát tényleg nem voltam az önértékelés csúcsán a történtek után... mondhatni... Ennek folyományaként, valahonnan a tudatom mélyéről, előkúszott a Banduci által kevert, mézzel feljavított szilvapálinkarettenetes, melyből, hála Nagy Fal hülyeségeinek, fölös készleteink vannak. És megszületett, kreativitásom dicséretére, a MŰ, amelynek, saját használatra, a Bodzás borzasztó nevet adtam. (A mixert dicséri, hogy kiváló önbizalom erősítő és fájdalomcsillapító hatása van!) Közkinccsé teszem a receptet: Végy egy 3 dl-es poharat, bele: 0,5 dl házi bodzaszörp 4-5 cl mézes szilvapálinka víz (esetleg citromkarikák) Tuti recept, bár előszörre borzasztónak tűnik... de a második után rájössz, hogy mégis okos vagy, ügyes és szép. :-)