Anyucis

Tegnap az itthoni rettenetes ismét elkezdett pirosba hajlani. Nem csupán azért, mert megint nem akarja az igazságot a lefolyó, nem is csak azért, mert a hűlő fűtési víz rácsöpögött az elektromos vezetéskezésre és ettől majdnem leégett a ház (Selejt Nagy Fal munkája, ha jobban belegondolok, inkább nekem lenne okom pereskedni kontármunkáért...), nem is azért, mert nem tudtunk fűteni, víznyomás hiányában (az előbbiekből látható, hogy itt biza a rendszert hetente, sőt, van hogy hetente kétszer is, után kell tölteni...) és reggel hideg volt az ébredéshez (csak egy-egy órácskát késtek emiatt, potomság, tulajdonképpen), ...hanem az egész így együtt volt sok, megspékelve azzal, hogy ma Londonba mennek, nincs még semmi összekészítve, és Nagy Fal az utóbbi napokban dróton rángatta őket, mert Újhuginak még könyvek kellenek, neki meg a kis játékszerei: pálesz és cigike, és ezeket az én gyerekeim szedjék és szervezzék össze... miközben itthon is ez a csővezetékezési mizéria zajlik felsőfokon. Ja és közeledik a félév, a számon kérések időszakát éljük, Banducinak meg van miért aggódnia... Szokás szerint.

Az elmúlt napokban, hogy bírjam, már lassan, és bizonytalanul, de magamba töltöttem fél liter pálinkát, ami az eseményeket tekintve nem is tűnik olyan iszonyú mennyiségnek... mégis megkaptam a kis drágaságaimtól, hogy alkesz kezdek lenni. Ezt most drága Banduci vezette elő, konkrétan a tegnap esti koktélozásom miatt (a bodzaszörp ugyan elfogyott, de van hígra sikerült csipkebogyó lekvár, azzal turbózom mostanában a borzasztót. Szörpike pálesszal. Felnőttszörp. Ez olyan, mint a felnőtt mesék. Nagyjából épp annyira kiábrándító is.) Banduci csapását hárítottam azzal, hogy lehet, hogy én este kínomban pálinkáztam, de nem én voltam, aki reggel a hidegből kifolyólag képtelen volt felkelni, csak másfél órával később, és hosszas cseszegetésemre, miközben az egész családot kínozta a saját, elemi elkeseredésével...

Nagy Falból ismét, nagyon elegem van, tekintettel a tényre, hogy még azt is meghatározta, hogy a gyerekeimtől hogyan és milyen formában búcsúzhatok el. Nevezetesen, a korábban megbeszéltekkel ellentétben (Banduci az iskolatársával és a nagy bőrönddel megy ki a repülőtérre, én meg Andival és kint találkozunk, búcsú) ideküld valami fószert kocsival, meg Mostohatesót, aki szintén velük utazik, és így mennek édeskéim... nem szükséges nekem a repülőtérre menni (ha akarsz, kimehetsz velük, beférsz - mondta Nagy Fal, és ettől kezdve nekem már semmi indíttatásom nem volt beférni az általa szervezett keretek közé.. tehát nekem marad a kert alja, mint a búcsúzás színtere).

Ami a házipálesz és dohánytermék Londonba röptetését illeti, véleményem szerint, függetlenül attól, hogy a fiúk már elmúltak 18 évesek, és hogy ez a mennyiség - talán - vihető is, nem gondolom, hogy frankó dolog ilyesmivel fárasztani őket. De lehet, hogy ebben a kérdésben én vagyok túl elutasító. Nem tudom. Mindenesetre én nem leszek kint a reptéren, ha bármi vámügyintézési mizéria lép fel ezzel az egésszel kapcsolatban.

Talán jobb is.

Nekem dobott a gép épp elég feladatot az idei év végére, ha jobban belegondolok.
Hiszen ezt a vízügyi helyzetet megoldani... ááá, tegnapelőtt kétségbe estem tőle, mikor elkezdtem összeszámolni, hogy a dolog (viszonylag) megnyugtató rendezése milyen áldozatokat követelne tőlem.

A kompresszorozás megtörtént (30 e Ft), de felvilágosítottak róla, hogy a kút, ami eredetileg 40 méter mély volt, most már csak 37, és azt a 3 méter iszapot már ember nem szedi ki az aljáról. Azt is elmondták, hogy ez azért van, mert a szivattyú a tetejében volt a kútnak, pedig azt az aljától 1 méterre kellene szakszerűen elhelyezni (praktikusan 36 méteren a jelenlegi állás szerint). Ehhez rengeteg anyag kellene, főleg vezeték, melynek métere 1000 Ft. Alig 31 méterke kellene belőle. Kell még lábszelep is, mert ez a szivattyú ugyan nagyon erős, de lábszelepet nem építettek bele (ellentétben az előzővel). Summa, summárum, kút az eddigi 30-on felül tán további 60-70 ezerből olyan lesz amilyennek lennie kellene. Ez tehát egy százas (leszámítva a gödröt és a kút védelmét, mert az további fél milla lenne).

De!... ettől még nem lesz megfelelő víznyomás a házban!!! Hiszen akkor már most is lenne!
Holott az újonnan beszerzett szivattyú tényleg az eddigi legerősebb.
Jó esély van rá ugyanis, hogy valahol a vezeték vagy el van dugulva, vagy el van törve/egy idom kilazulva és elszökik a víz.
Első tippem a kerti csap, ami csak azért rázós, mert fagyos a föld, hideg van... télnek nevezik ezt a jelenséget, tudjuk ezt Micimaci óta.

Na ez is zsebbe nyúlós jelenség lesz, és a duguláselhárításról még meg sem emlékeztem, ami, tudjuk, nem ok, csak következmény... de annak húzós és kellemetlen.

No, ha ezeket az ügyeket mind szakemberrel akarom megcsináltatni, valahol 200 ezer körül meg is könnyebbülhetek.

No de a dolgok jelenlegi állása szerint 200 forintom sincs.
Innen szép veszíteni...

A főnökeim rendesek voltak, behívtak, látták, hogy totál kész vagyok, és felajánlottak mindenféle segítséget, fizetési előleg formájában... de tudva jelenlegi anyagi helyzetemet, ezt most nem fogadhattam el, majd legfeljebb januárban, ha lezártuk az előző elszámolást.

Tök gáz az egész.

Most ott tartok, hogy veszek magamon egy kis lelkierőt (ne kérdezzétek, hogyan...) aztán kikavirnyálok a sufnitákolmányba, keresek valami extra erős csőgörénynek valót és nekiállok... ha Banduci képes volt egyszer megoldani, kissrác létére, akkor én is meg fogom.

Ha sikerül, akkor rendszertöltés házi barkács eszközökkel (nagy szivattyúval felsétál a víz, füdrőkád megtölt, kis szivattyú összebarkács, rendszer tölt).

Ja közben Anyucisnak is kell lennem... főzés (semmiből), pakolás a londoni útra (könnyű lesz, nincs sok cucc), takarítás (ha úgy akarok itthonról elmenekülni, hogy viszonylag rend van).
Egyáltalán, el akarok menni?

Sok kedvem nincs.

Az ünnepelhetnékemet rég elvette ez a sok gond és baj, ami az utóbbi hetekben a nyakamba szakadt.
Ma van a céges karácsonyi banzáj, és mindig el szoktam menni ezekre... de ma valahogy legszívesebben kihagynám.
Mint az összes többi programot.

Legszívesebben 10 napig csak gubbasztva sajnálnám magamat, magamnak.
Azt hiszem, nem vagyok alkalmas jelen állapotomban... semmire.

Jöjj, Borzasztó!