Dear Diary - egy furcsa karácsony

...a Karácsony az idén több hullámban érkezett. Ennek ellenére tulajdonképp mégsem jött el igazán, és ez már örökre így marad a krónikában. Hiába volt háromszor is Karácsony, az idén valójában nem volt egyszer se...

ELSŐ

Először Csabánál, meglepetésszerűen támadott a Karácsony, mikor is  - egy nappal az ünnep kezdete előtt - nekiálltunk feldíszíteni a picike fenyőt.
Akkor már ketten voltunk, és bizonyos mennyiségű Borzasztó is landolt bennünk, elűzendő a konyhai fáradtságot és miegyebeket...

Összevitatkoztunk a fenyőfa elhelyezésén, és végül én nyertem... rövid időre rá vettem észre, hogy az én drágám sír, mint a záporeső.

Mióta elment, neki nem volt karácsonyfája... beszélgettünk róla, s a vége az lett, hogy jól kisírtuk magunkat mindketten, mire feldíszítettük a kis fát. Ő a párját siratta, én meg őt, mint általában ilyenkor.

Aznap este ez az egész teljesen természetes volt, úgy éreztem, hogy az én kötelességem osztozni a bánatában (nem, ne mondjatok semmit. Én így érzem, ...s hogy Ő sokszor és sok mindenben nem képes osztozni?... no igen. Akkor erre nem is gondoltam. Sőt.)

Csak másnap jutott eszembe, de csak egy kósza gondolat erejéig, hogy talán mégsem az a természetes, ha ünnepek alkalmával, és néha csak úgy is, ketten siratjuk a harmadikat, szegényt, akivel nem lehet és nem is érdemes versenyezni, aki miatt szomorkás ünnepeim még bánatosabbra változtak immár, ahelyett, hogy - mint egy boldog párkapcsolatban - vidámabbak lennének, és hogy ez normális dolog-e, és meddig lehet ép ésszel csinálni - és erre a kérdésre nincs válasz, se most, se a jövőben, csinálni kell, amíg győzöm energiával, s hogy miért, - hát arra csak az a válasz, hogy a szeretetet nem érdem szerint mérik, az vagy van, vagy nincs.
...

MÁSODIK

A Karácsony másodszor Beáéknál csapott le, ezúttal nyílegyenesen, telibe, ahogy az kell. Volt nagy fa, sok ajándék, mosolyok, és voltak kisebb szurkálódások is a cukormáz alatt, amelyek ez úttal kimondottan idegesítően hatottak rám. ...nálunk az ilyesmi sose volt divatban, mi csak akkor mosolygunk, ha tényleg jó a kedvünk és a karácsony a szeretetről szól, nem a kivagyiságról. De azt hiszem, túl érzékeny is lettem az idei, elmaradt karácsonyom miatt, ...mindenesetre azt hiszem, hogy nem esett jól egy-két dolog megtapasztalása, bár ezek nem is velem voltak kapcsolatosak, csak az ember olyan kis hülye idealisztikus, és úgy szeretné, ha a dolgok rendben mennének...de ez végül is csak vágyálom, amíg csak korlátozott emberlét jut minékünk.
Mindenesetre minden szép volt, elegáns, ízléses és mértéktartó... mint általában.

HARMADIK

Vágytam már rá, hogy végre eljussak Anyukámhoz... 83 éves, nem sokára 84 lesz. Ki tudja, mennyi időnk van még együtt, s ő mégis, türelmesen várt, hogy valamikor fél 9 felé végre beessek Hozzá.. és akkor újra kezdtük az egész karácsonyosdit, vacsorával és karácsonyfa díszítéssel, gyertyagyújtással és énekléssel, és észrevettem, hogy már alig emlékszik a karácsonyi dalokra, amiket ő tanított nekem, és ettől a sírás fojtogatta a torkomat újra, és szerettem volna visszaforgatni az idő kerekét, csak úgy 10-15 évvel, mikor az én gyerekeim voltak kicsik, és Anyukám volt a hatvanas éveinek vége felé járó, agilis nagymama, akin fürtökben lógott az aprónép...



És most végre sírok, végre a saját bajom miatt sírok, végre itthon vagyok, egyedül, ez az a hely, ahol az idén elmarad a Karácsony, ne féljetek, itt nem támad az idén semmi más, csak a szegénység, a hideg, a csatornaszag és a bánat...

De legalább itthon vagyok. Napok óta először.

Jó éjt.