Újabban rendszeresen nézem a vidéki ingatlanok hirdetéseit, bár a lelkem mélyén tudom, hogy nincs ennek most (még?) itt az ideje. Találtam mégis egy vidéki ingatlant ami nagyon tetszik, bár irdatlan messze van, az ország olyan vidékén, ahová még kirándulni se igen szoktam elvetődni. Azért, ha már Ji-King, dobtam is rá gyorsan hatot, s kijött a 22. Kis szépség (mely arról szól, hogy a látszat csal) változó vonásokkal a 18. Munkálkodás az elromlotton irányába. Azaz: megvehetném a szép kis tanyát, de sok nehézséget kellene legyőzni, mire elkezdhetnék munkálkodni az apám s anyám által elrontottakon.
Érdekes, mert a jósjel kidobása előtt felrémlett bennem, hogy milyen lenne egy nagy, romos tanya kertjében, az első esték egyikén, felnézni arra a gyönyörű, mégis idegen égboltra; s némi borzongás futott át rajtam.
Vonz, de ugyanakkor taszít is a helyzet idegenség-érzése.
Majd, egy fokkal ismerősebb tervként, az abádszalóki telekingatlanra álmodott szép jövőről kérdeztem a Könyvet.
A 4. Éretlenség jósjele jött ki; az éretlenség, tapasztalatlanság, információhiány jósjele, ráadásul változó vonások nélkül. Bármit is kívánok kezdeni azzal a telekkel, előtte alapos előkészítő munkára, információgyűjtésre, tanácsadók segítségére lesz szükség (és igen, ezt is éreztem, legfeljebb csak megerősítést kaptam hozzá.)
Ugyanakkor azt is megéreztem, hogy a Könyv már nyűgösnek tartja szőrszálhasogató részletességű kérdéseimet (más években közel sem kérdeztem Tőle ennyit), így fájó szívvel, de pihenőre bocsátom, remélve, hogy megbocsátja tolakodó érdeklődésemet.
Még néhány nap és itt az Újév, koccintás meg jókívánságok, aztán indulunk, be a sűrű ködbe, felfelé a kacskaringós szerpentinen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.