Ji-King: Anyagi helyzet: 60. Csie "Korlátozás"

60. Csie

KORLÁTOZÁS (Mérséklet)(Képjel: A bambusznádat tagoló merev „gyűrűK”)

Fel kell lépned magadban a „határtalanul” kavargó érzésekkel, vágyakkal, ködös álmokkal,félelmekkel vagy bűntudattal szemben. Az álmodozás: határtalan. ,A képzelet: pontos és behatárolt. Ezért az álmodozásból nem lesz semmi - de a képzeletnek megvalósító hatalma van (például agykontroll és számos terápiás eljárás). Félelmeink határtalanak.De ha megfogalmazzuk, szavakkal kifejezzük, mitől is félünk valójában: a félelem elve-szíti hatalmát.Lelkünkben sok minden „korlátlanul” kavarog - ez a jósjel arra biztat: fogalmazd meg, öntsdszavakba, mondd ki bátran. Abban a pillanatban, amikor egy démonnak nevet adsz: elveszti hatal-mát.Ha célodat pontosan megfogalmazod: eléred. A folyót mederbe terelni és gátat szabni neki: ez ennek a jósjelnek a tanácsa. Nagy kultúrák szabályozott folyamok partján jöttek létre - a gáttalanul hömpölygő vizek árvízzel fenyegetnek. A beosztás, az életrend, a gazdaságosság, a reális határok megteremtése, a napról napra valóhaladás, a józan mérték, az önfegyelem, a takarékosság mind ide tartozik. A jósjel arra figyelmeztet, hogy elúszhatsz valamiben.Valami   ösztönös   kavargást   kell   itt   józan   mederbe   terelni   -   valami   mértéktelent   mértékreszabni. „Korlátozás: siker. Keserű (túlságba vitt) korlátozás káros.” Ez a bölcs középút gondolata: a beosztás jó, a fösvénység káros, az önfegyelem jó, az önkínzás káros, pontosan megfogalmazni a bajaimat jó, fecsegni róla: káros; dolgozni „pontosan és szépen, ahogy csillag megy az égen”, robotolni káros. A jósjel a megvalósítás kulcsát adja: légy reális! Csak az a terved valósul meg, amelyet helyes mértékkel, sok lemondással, önfegyelemmel, odaadó munkálkodással valósítasz meg.Ami nem így készül, irreális álom marad csupán.Isten is sejtenként, molekulánként építkezik, pedig Mindenható. Csakis annyit követelj magadtól s másoktól, amennyi megvalósítható. Ne légy „túl”!... Túl közvetlen, túl tartózkodó, túl költekező, túl szűkmarkú - építs hasznosgátakat, különben árvíz fenyeget.(Egy ízben irracionális félelmeimre mutatott rá ez a jósjel. Három napon belül eloszlottak -mert eloszlattam. Megfogalmaztam, mitől félek valójában, és józan értelemmel gátat szabtam a félelmemnek. Ez roppant jó érzés volt: „árvíz” helyett termékeny folyóvá vált bennem valami.) GondolatokTudd, hogy mi tartozik rád és mi nem!Ami rád tartozik: oldd meg - ami nem, arra mondd ki határozottan: semmi közöm hozzá!A „Csie” azt mondja, hogy lelkünk elmondhatatlanul nagyobb, és öntudatlan része kaotikusan működik: minden külső hatást válogatás nélkül magába nyel, mint tenger a mérgező olajat; ráadásul formátlan vágyak, ambíciók, szorongások, keserűségek és félelmek úsznak benne, nem lehettudni, mikor melyik érzés bukkan a felszínre. Vágyódunk a hegycsúcsra, tíz ösvény is fölvezet rá,de egyiken sem indulunk el. Egyszerre sok mindent szeretnénk, de semmit sem annyira, hogy akárcsak egyért is megtennénk azt, ami erőnkből telik.„A Sas - mondja a bölcs - csak egyetlen bárányt választ ki a nyájból!” Vagyis „korlátozza”határtalan mohóságát - de az az egy az övé lesz!Mi pedig mindet szeretnénk, de egyik sem lesz a miénk!Az „önismeret” lényegében azt jelenti, hogy az ember felismeri a „korlátait”. Tudja, mit várhat magától, mire képes - de azt meg is teszi, bármilyen lemondás árán is. Önmagam túlbecsülése vagy lebecsülése azt jelenti, hogy semmi érdemlegeset nem fogokcsinálni. Az pedig még nagyobb hiba! Embertársainkat (barát, munkatárs, élettárs, üzlettárs, ellenség)rosszul mérjük fel: alábecsüljük őket, vagy túlságosan sokat várunk el tőlük.Ebben a jelben valóra válásról van szó. Minden a „korlátozás” jelében jött létre: az évszakok, a napok, az órák... de mi magunk is sajátos jellemmel, testtel, sorssal születtünk... minden ember  korlátok között élő végtelenség... Csak a párának nincs határa: a földre mint kerek esőcseppvagy kemény jégdarabka hull...A Kabbala azt mondja: „Isten világokká korlátozta magát.” Kérdésedre a jósjel azt javasolja: minden külső-belső káosz ellenszere: a korlátozás! Az önfegyelem. Az életrend. Mérséklet. Amit jóban, rosszban követni kell.A lelket ugyanúgy művelni kell, mint a földet - nem lehet magára hagyni. Ide tartozik minden vallásos aszkézis, önnevelés, edzés, jóga az, hogy az ember határt szab: nem enged meg magá-nak (és másoknak sem!) mindent.A korlátozás a szellem uralma az anyag és az ösztönök felett.Tudd, hol van felelősséged határa. Odáig mindent tegyél meg! Onnan túl semmit!

Találd  meg a mértéket. S főleg azt: mi bánt. Fogalmazd meg, hol van a szétsugárzóproblémád góca! Minél pontosabb a diagnózis, annál hatásosabb a gyógyítás.Az emberiség nagy szellemiségei önmaguk legszigorúbb bírálói voltak. De az önbírálatnak is korlátokat szabtak: ismerték a mértéket. A kínai képjel azt üzeni, hogy a vékony bambusz erejét és magasságát a szálat elválasztó,„korlátozó” gyűrűknek köszönheti. Általános Élettapasztalat egyébként, ha valaki önmagát nem korlátozza, az élet fogja korlátozni.A teremtés rendje, hogy határt szab a káosznak. Ha belülről nem sikerül, kívülről.

Vonások

1. Ha nem mégy ki benső szobád ajtaján: nem hiba.A helyzet éretlen. Nagyok a külső akadályok - korai cselekedni még. Ilyenkor „belül” kellkészülnünk. Titokban.„Titok” itt azt jelenti, hogy ne engedd elszökni a gyülekező energiádat: érleld magadban.

2. Ha nem mégy udvarodon s kapudon kívül: baj!Most viszont lépni kell. Előbb nem, később nem: MOST!Eljött az ideje. Kétszer nem jön el. Itt a pillanat, amikor a benső korlátozás eredményét valóra válthatod.Ez a vonás - mivel valami új kezdetét is jelölheti -, azt üzeni, hogy tettedet most nem a régiszokásrendszered irányítja.Hasonló helyzetben például gátlásos voltál - most nem.Harcművészek ezt úgy mondják: „A nagy akció pillanatában a jó harcos teljesen szabad!”A korlátok csak a tettig vezetnek - a tett teljesen szabad!

3. Ha nem ismersz korlátokat, okod lesz panaszra.Amit  belül nem oldunk meg, kívülről ránk zuhan. Így élünk manapság:  nem tudunk magunkkal bánni. Vágyaink, érzéseink, szorongásaink, keserű gondolataink rabjai vagyunk. Képtelenek vagyunk összeszedni lelki erőinket, rendezni életünket, nevelni magunkat. Kicsúszott kezünkből sorsunk irányítása. Ezért félünk és szorongunk, ezért rossz a közérzetünk.„Sui csiu” - kérdi a kínai. „Ki a hibás ezért”? ,Jó kérdés.Ráadásul a „csiu” olyan embert jelent, aki más, mint aminek lennie kellene. Nem önmagátéli. Nem irányítja magát - egyszóval: hibás.

4. Békés (nyugodt) korlátozás. Siker.Ismered a mértéket. Annyit akarsz, amennyit lehet, azt teszed, amit körülményeid megengednek, és ezért nincs benned feszültség, elégedetlenség. A bölcs számot vet a realitással - ezért tud nagy dolgokat véghez vinni.

5. Édes korlátozás üdvöt hoz. És megbecsülést.Aki önmagán győzelmet arat: legyőzhetetlen.„Édes” vagy boldog korlátozás az, ami Isten, az emberek és önmagam valódi szeretete miatttörténik.Édes korlátozás, amikor egy anya minden óráját föláldozza a kisgyermeke miatt. Amikor a munka - bármilyen nehéz és fárasztó is - örömöt okoz. Igazi jógi élvezi a jógát. Igazi pap élvezi Isten szolgálatát. Igazi tudós, művész élvezi azegész életén át tartó munkálkodást.Itt persze különös „élvezetről” van szó. A mágus titkos öröméről, aki tudja, ahhoz, hogy másokon és a világon változtasson, először önmagán kell változtatni. S ezt - bármilyen nehéz is - örömmel teszi. Az ilyen embert megbecsülik. Még ma, a hitványság korában is. Ha ritkán s távo1 a hírnév fényétől, de ma is vannak még példaképek. Nemcsak sokra becsülöm, de nagy hatással is van rám egy olyan ember, aki nem engem akar erőszakkal megváltani, hanem önmagán dolgozik, és akaratlanul belevon saját szerény és nagy munkával megteremtett személyiségének sugárzó erőterébe. Egy jó cipészmestert is becsülnek az inasai. Sok munka, lemondás és „korlátozás” van a munkája színvonala mögött.Azzal hat és tanít, hogy önmagát megtanította... Sőt hogy most is folyamatosan tanulja méga mesterségét.Ez a vonás azt mondja, hogy az önmagunkon való munkálkodás örömteli külső-belső eredményt hoz.

6. Keserű korlátozás. Ha folytatod: baj. Múlik a bánkódás. Csak az a „korlátozás”  (életrend,  fegyelem)  üdvös, mely a szabadság jegyében  áll. Amit kényszerből csinálunk: bajt szül. Akár magunkat, akár másokat kényszerítünk valamire, kárt okoz.Az igazi fegyelem naggyá és erőssé tesz - az erőszakos kényszer megnyomorít és lázadást szül. Buddha akkor érte el a megvilágosodást, amikor a túl szigorú aszkézist abbahagyta. A jósjel azt tanácsolja: lazíts. Jó edzők tudják, a verseny előtti napon már nem kemény edzésre, de lazaságra, derűre van szüksége a versenyzőknek. Ne légy túl szigorú sem magadhoz, sem másokhoz.

Irányjel: 

39. Csien

NEHÉZSÉG(Képjel: Béna egy hideg házban)

Ez nem a 3. jósjel „kezdeti” nehézsége, amely minden új elindulását szükségszerűen kíséri.Itt olyan gondokról és akadályokról van szó, amelyek életünk során sorsszerűen bukkannak fel. Okanem a kezdeti ellenállás, hanem az érett karma: próbatétel, amelyet az ember tetteivel megidézett. A helyzet nehéz. A Csien arra tanít, hogyan birkózz a nehézséggel. Az első tanács: „Szikláshegyen a veszélyes víz: a nehézség képe. Az Igaz Ember gyökeresen átrendezi benső lényét,hogy megújítsa magában a Tao hatalmát.”Mit jelent ez?

Először is azt, hogy nem ront az akadálynak, hanem önvizsgálatot tart. Nincs ugyanis életünkben olyan külső akadály, amelyet tőlünk függetlenül, valamiféle megátalkodott színpadmestertolna elénk minden a mi teremtményünk! Ezt hívják karmának. Amit az ember belül nem old meg, kívül mint sors bukkan elé. Egy-egy betegség vagy élet-esemény nem egyéb, mint láthatóvá vált benső lélekprobléma. Megnézheted, megfoghatod, bele is ütközhetsz; ami a lelkedben csak gondolati gubanc volt, érzelmi vagy tettleges támadás az Egész ellen, abból baj született. Olyan „valódi” helyzet, amelyet nem szeretsz. Mások viszonyulása hozzánk: tükörkép is. A korlátok építésében neked is részed volt.Hiába rontanál neki. Nem azért, mert az akadály túlságosan kemény,  hanem azért, mert amíg nem ismered föl, hogy ez a te Műved, állandóan újra s újraépíted. Az OKOT kell megszüntetni - és az benned van! Az akadály nem azért van, hogy büntessen, hanem hogy több legyél! Szabad!A nehézségek és próbatételek a közönséges embert összeroppantják, az Igaz Embert megerősítik és istenivé teszik. Nem túlzok. Az a szó, amelyet úgy fordítottam, hogy benső lényét „átrendezi” (fan) pontosan megfelel a keresztény „megtérés” (metanoia) fogalmának. Visszafordul a Tao-Isten felé. Az első tanács: nézz befelé, és változtass magadon. A második tanács: ha sikerült megtalálnod bensődben a baj teremtő forrását, ne riadj meg amár előállt külső helyzettől! Légy kitartó, és gyűjts erőt!  A bölcs szeme látja, hogy hajlamos vagy a föladásra. Ne tedd! Ahol most gyengének véled magad, ott leszel a legerősebb! Ne halljam azt a szót, hogy „reménytelen”! Minden változik, csak épp a reménytelenség nem! Ki mondja ezt neked? Az a rossz varázsló, aki köréd bűvölte ezt az egész nehéz helyzetet, és most arra akar rávenni, hogy ne isébredj föl belőle!A harmadik tanács: „fordulj délnyugat felé, ott a megoldás - és kerüld az északnyugatot!”Azt jelenti: ne fuss tovább! Ne akard mindenáron legyőzni a nehézséget! Kerüld az elkesere-dett küzdelmet! Ne feszítsd tovább a csomót! Lehet, hogy az idő megoldja a gondot. Vagy te - denem most, mert nem időszerű! Várj! Vonulj vissza! Így találod meg a Közepet (Csung). Minden nehézség addig tart a présben, amíg kisajtolja belőled az édes mustot.Régi jövendőmondók biztató távlatot látnak a nehéz helyzetben. Még tart a tél, fagyos a föld - de jön a tavasz! Ennek az a feltétele, hogy másképp gondolkodj. Sőt, kissé más is legyél. Ébreszd föl magadban az alvó Mágust, aki szeretettel varázsol! 

Gondolatok

A mai embernek nincs transzcendeciája, és ezért ha akadály tornyosul elé, akkor vagy maradék erejét összeszedve vakon nekiront - vagy föladja a küzdelmet. Életünk teli van akadályokkal. Megkerülhetetlen nehézségekkel - alig van élet manapság,ahol ne lenne karma-torlódás! Baj bajok hátán. A legnagyobb baj, hogy a sötét kor nem nyújt megoldást! Sokan a vallás vigaszához menekülnek, de ebben a jósjelben nem erről van szó. Nem azt mondja, hogy bajban húzódj az Erős Hatalom védőszárnyai alá, hanem azt, hogy  te magad válj rendíthetetlenül Erős Hatalommá! Találd meg az örvényben a mozdulatlan tengelyt! Találd meg a félelem, a kétségbeesés és areménytelenség zűrzavarában lelked szilárd és nyugodt középpontját!A harcos ilyenkor megáll. Nem csapkod tovább. Minden  nekirohanás csak  megsebziújra. Megáll, s igyekszik visszatalálni önmagához (egy speciális légzési technika, a „hara-lég-zés” segíti ebben). Visszanyeri nyugalmát. Már látja a nehézség okát: egocentrikus volt! Túlságosan akart! Kardját „én”-je irányította! Saját elképzelését erőltette - ahelyett, hogy rábíztavolna magát ihletére! A baj oka, hogy kiesett a „taóból”. Ilyenkor legfőbb dolga nem a külső vagdalkozás - hanem, amilyen hamar csak lehet,visszatalálni a Taóba! Gyorsan megfogni Isten kezét, s érezni erejét. Ez a karma oldásának a stratégiája. Kérdésedre a válasz: sem nekimenni, sem föladni! Megváltozni! Fölé emelkedni! Megoldani!

...

Pfff... miért érzem úgy, hogy ez, és az előző kérdésemre kapott válasz egy és ugyanazon témához tartozik? Hisz az egészség is, és a pénz is, mindkettő a gyökércsakrához tartozik.

Az mindenesetre kedves közlés a jósjelek részéről, hogy ha kellően racionálisan takarékos leszek, - amit a jósjel, úgy tűnik, hogy ki is néz belőlem ennyi üzleti tervezés után - akkor eljönnek majd a nehézségek. :) ...bár, ennek is van egyfajta értelme, Segítőmnél sokszor hallottam a Küszöbőrökről; s valószínűleg ezek fognak megpróbálni, mielőtt tovább menetelemről határoznának. Ezért kell mindezeket türelemmel fogadni, ahogy a jósjel tanácsolja.

Bár, az 54. Kuával együtt... hát ja, még mindig nem vagyok nagyon happy, akkor se, ha a szakadékban a veszélyes víz annyira nem "kemény" akadály.

Ahh. Ezt a jósjelet is megkaptam már egyszer, emlékeim szerint. Végül is, akkor csak rákműtétre bandukoltam. Francba. Remélem, most valami másról lesz szó. Olyan uncsi lenne megint ugyanazzal a nehézséggel szembesülni.