Róbert a kecskehús tisztogatása közben eljutott a gondolatig, hogy akkor ő vinne belőle egy darabot, mert kíváncsi lenne rá, hogy Zsolti, a keresztgyerekek apja mit alkotna belőle. Sajnos nem jókor jelentkezett, előtte Andi jelentette be igényét egy darabra; Krisztián is vitt belőle - s én arra gondoltam: a végén nem marad nekem, nekünk semmi.
- Nézd... vettem neked toronycsapágyat. Elmentünk érte. Kértél pénzt tankolni. Adtam. Mindezt annak ellenére, hogy bezzeg anyádék előtt nem védtél meg.. És még ez is? Nem. Te elmész, én meg lehet, hogy itt maradok pénz nélkül, ha nem utalnak az ügyfeleim. És még kajám se legyen?... Ne is haragudj, de legyen elég. Meg kell tanulnom megvédeni magam. Ezt teszem.
Róbert úgy állt ott, mint akit megvertek.
Én pedig alig vártam, hogy reggel legyen és elmenjen végre, vissza, a Mátrába.
...
Másnap mosolyogtam azért a kifakadásomon, ez inkább volt mentális mélypont, mint valós, de mindenesetre azt jól jelzi, hogy Róbert valóban egy istenverte piranja, és bizony, örökké résen kell lenni, hogy mi az a mentális határ, amíg ez az egész megengedhető. Nekem vele igenis, résen kell lenni.
Másrészt, mi értelme olyan emberekkel bármilyen kapcsolatban lenni, akik teljesen és önkontroll nélkül el vannak piranjásodva? Akik mellett sosem érezheti magát az ember biztonságban?
...
Mindezek mellett megtörtént az is, hogy - közel három év kihagyás után - megjött a menstruációm. Ez a dolog megrendítő volt, ha nem is annyira, mint mikor először lettem nagylány, de épp eléggé ahhoz, hogy a hetet a szokásos energiáim mintegy felével indítsam; egyre pásztázva a belső részeimet - de a méhemben a szokásos ("itt vagyok, téged védelek") enyhe diszkomfort érzeteken kívül semmi különöset nem találtam, még az általánosan szokásos derékfájás ellenére sem. A petefészkeim viszont mintha aktívabbak lennének, mint bármikor az utóbbi időben. Valami negatív dolog eredménye lehet? Vagy egyszerűen csak kiment a hormonszint csökkentő gyógyszer hatása? Összességében mégsem éreztem semmi drámát az ötvenhetedik letapogatásnál sem, s végül megengedtem magamnak, hogy az utolsó engem látott nőgyógyász mondásába kapaszkodjak: "Még az sem jelent feltétlenül bajt, ha újra vérezni kezd".
Ezzel együtt, a változást kontrollálni kell a fizikai síkon, s huszonkettedikére kaptam is időpontot az onkológiára. Aztán majd meglátjuk.
...
Jelentkezett néhány új ügyféljelölt, akik közül eggyel szerződéskötési stádiumig jutottunk. Erre pont az üzemanyag-összeomlás szent napján került sor, és én hajamat tépve rohantam benzinkútról benzinkútra, hogy annyi kakaóhoz jussak ami elegendő a napi kalács mellé.
Nem jártam sikerrel, de a Sors, a nagy rendező végül elrendezte a dolgot, és nekem megvan az áhított nagyobb ügyfél aláírása, akivel - reményeim szerint - sikerül tovább csökkentenem a rettegett kitettséget.
A következő napon Galambhoz voltam hivatalos, én azt hittem, hogy a szakmai programon kívül a bejelentett inflációkövetés lesz a téma - ehhez képest nagyon meglepődtem, mikor szembe ült velem a vizsgálóbizottság, s nekem szegezték a folyamatban lévő perekre figyelemmel, hogy
"És van-e még vele bármilyen egyéb üzleti kapcsolatod?" - a Farkasra vonatkoztatva a kérdést.
Átfutott az agyamon, hogy a kérdés maga is etikátlan, hiszen az elmúlt fél évtizedben ez nem volt tiltott, sőt, némely eleme nyilvános volt. Majd eszembe jutott, hogy Morgónak elmondtam a kölcsönt, s ő korábban elmondta nekem, hogy ha nem akarom, hogy valamit itt tudjanak, akkor neki se mondjam el. Én pedig nem is bántam, ha elmondja - nem is gondoltam, hogy ez releváns lenne; hiszen vitt engem a Farkas magával bankba, alapkezelőhöz, stb., és sosem volt ebből semmi gond. Most meg fennakadni két, egyébként tevékenységet nem végző cég ügyvezetésén, meg egy kölcsönügyleten, melynek oka, célja, fedezete, kedvező díja, részlete, minden közjegyzői okiratba foglalt - nos, ez olyan, mint pártunk és kormányunk utólagos törvénykezési gyakorlata.
"Azt ugye tudod, hogy ha ez állambiztonsági átvilágítás lenne, akkor ezzel megbuknál, hiszen zsarolható vagy a kölcsön miatt. Én mindenesetre köszönöm, hogy elmondtad."
Álljálljállj. Miért lennék zsarolható, ha a feltételek - a nemteljesítés esetére vonatkozó feltételek is - okiratba vannak foglalva? Már a feltételezés is sértő, hogy én úgymond "zsarolható" vagyok bárki részéről. Nos... szép a Dunára néző kétszoba, de eleve nem lakom ott, nem is használom, azon kívül, hogy a fiam néha ott alszik (mert mióta kibékült Arankával inkább nála tölti az idejét), azon gondolkozunk, hogy kiadjuk bérbe, ez esetben kifizeti maga után majd a fizetendőket; egyébként pedig... azt hiszem, erre mondják, hogy "nem kenyérre kell". Édes Istenem.. Ez a nő még mindig nem ismer engem, ha ilyeneket mond.
Azt hiszem, hogy az a jelenség, ami én vagyok, nos - az az ő fogalomtárával egyszerűen értelmezhetetlen.
Az átvilágításban részt vevő másik hölgyről viszont kissé eltérő a véleményem. Ha valakinek, hát neki is sokat segített a Farkas. ...én pontosan tudom, hogy mennyit... és ott ült, velem szemben... Még ha szelíden és barátságosan is, de szemben.
Ha valami, akkor EZ gáz.
Nem nekem.
...
Este becsúszott hát jó két deci pálinka, ezt még Robi hozta, valami flancos üvegbe töltött kisüsti, vagy mi a gyász, s a neten kerestem valamilyen analóg képet az átvilágításom örömére, - így botlottam bele a sztárfotóba, ami jelenleg a profilképem Fájszon. Elképzeltem az arcokat, mikor ezt meglátják, kicsit vigyorogtam,aztán kis sérült lelkem átadta magát a pálinka által ráborított öntudatlanságnak.
...
Másnap reggel megnéztem a képet, még mindig viccesnek találtam, így maradt; be kellett mennem Kékhemühöz; semmi részem nem vágyott a negyedik emeleti csodapanorámába, de bekocogtam. Kékhemühöz mindig le kell lassítani, s aznap nem volt kedvem ehhez a lassuláshoz, sokkal szívesebben vettem volna, ha pöröghetek az általam fontosnak tartott dolgokon, ehelyett neki titkárnősködtem - hol fizeti ezt meg nekem? Sehol.. dohogtam magamban, de azért csináltam. Igazi gondom a helyzettel nem is a fizetség hiánya, sokkal inkább erőim végességének érzete volt; alig vártam hogy végre vége legyen a napnak, s mehessek Segítőmhöz.
Az út sem volt zökkenőmentes, tolattam, csörrenve nyílt ki mögöttem egy kertkapu - nem szálltam ki, fájt a hasam, sajnáltam magam, de nem láttam a visszapillantóból a kinyíláson kívül más külsérelmi nyomot - így, nem teljesen jó lelkiismerettel, de folytattam utamat. Útközben megküzdöttem a Mad Max hangulattal a Shell benzinkúton; majdnem nekimentem átsávolásnál egy kisbusznak (hála, hogy résen volt a vezetője) majd teljesen lemerülve és ziláltan megérkeztem Segítőmhöz, aki nem teketóriázott sokat, felfektetett a kezelőágyra, és kezdetét vette az energetikai kezelés.
Az elején volt bennem némi tudati ellenállás; az elmúlt napok eseményein pörgött az agyam, de aztán lassan-lassan átadtam magam az energiahullámoknak, elindultam a belső úton.
...
A Lány felemelte szirmokkal koszorúzott fejét. Anyagtalan arca zöldes-rózsaszínes-sárgás színekben irizált. Szirmai félkör alakban keretezték a fejét, színük az arcéval megegyező volt, mintegy annak kiterjesztése. Az arcban sötétbarna pontok, szemek nyíltak fel, szomorúan néztek rám. Orra, szája, semmilyen egyéb testrésze nem volt kivehető.
- Szeretlek! - mondtam neki.
- Biztosan? - jött valahonnan a tudaton túlról a kérdés.
- Igen! Nagyon szeretlek! Ne félj!
Lassan, lassan kezdett a bánat enyhülni; az arcot nem láttam már, csak valami nagyon, nagyon lágy napsárga hullámzást, ami háromszög alakban ringatózott bennem, és lágyan, szalagszerűen terjedt ki önmagából.
...
- Máskor, ha ennyire le vagy merülve, hívj fel, küldök neked energiát! - szólt a szentencia a kezelés után, ahol megtudhattam, anélkül, hogy a látottakról beszámoltam volna, hogy az energia nehezen indult meg, de végül megindult; hogy az alsó három csakrám volt teljesen lemerülve, de különösen a Manipura csakra; mely végül szépen, sárgán töltődött.
Ezen már meg sem lepődtem.
Arra gondoltam: milyen jó lenne, ha a Galambnak is lenne valami halvány, leghalványabb köze ezekhez a dimenziókhoz. Ha rálátást nyerne végre mindarra, amire szemei tükör által homályosak.
...
(Nem lehet véletlen, hogy a köldökcsakrám készült ki a legjobban a helyzettől. Utálom, ha manipulálni, irányítani, meghatározni akarnak. S ezen az "átvilágításon" pontosan ez történt. ..."szabd lélek": ez áll a Facebook lapomon, mint saját identitásom meghatározója. Ebben éreztem magamat sértve, bármilyen szelíd keretek között is történt az esemény. Tartalmában ez minden volt ismét, csak nem szelíd.
De szegény Manipurát igenis szeretem.
S újabb bejegyzés készült a mennyei főkönyvben.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.