És mi lesz a könyvelőirodával ezek után? 60. Csie: Korlátozás

 60. Csie

KORLÁTOZÁS (Mérséklet)

(Képjel: A bambusznádat tagoló merev „gyűrűK”)

Fel kell lépned magadban a „határtalanul” kavargó érzésekkel, vágyakkal, ködös álmokkal,félelmekkel vagy bűntudattal szemben.Az álmodozás: határtalan. ,A képzelet: pontos és behatárolt.Ezért az álmodozásból nem lesz semmi - de a képzeletnek megvalósító hatalma van (példáulagykontroll és számos terápiás eljárás). Félelmeink határtalanak.De ha megfogalmazzuk, szavakkal kifejezzük, mitől is félünk valójában: a félelem elveszíti hatalmát.Lelkünkben sok minden „korlátlanul” kavarog - ez a jósjel arra biztat: fogalmazd meg, öntsdszavakba, mondd ki bátran. Abban a pillanatban, amikor egy démonnak nevet adsz: elveszti hatalmát.Ha célodat pontosan megfogalmazod: eléred.

A folyót mederbe terelni és gátat szabni neki: ez ennek a jósjelnek a tanácsa. Nagy kultúrákszabályozott folyamok partján jöttek létre - a gáttalanul hömpölygő vizek árvízzel fenyegetnek.A beosztás, az életrend, a gazdaságosság, a reális határok megteremtése, a napról napra valóhaladás, a józan mérték, az önfegyelem, a takarékosság mind ide tartozik.A jósjel arra figyelmeztet, hogy elúszhatsz valamiben.Valami   ösztönös   kavargást   kell   itt   józan   mederbe   terelni   -   valami   mértéktelent   mértékreszabni.

„Korlátozás: siker. Keserű (túlságba vitt) korlátozás káros.” Ez a bölcs középút gondolata: a beosztás jó, a fösvénység káros, az önfegyelem jó, az önkínzás káros, pontosan megfogalmazni a bajaimat jó, fecsegni róla: káros; dolgozni „pontosan és szépen, ahogy csillag megy az égen”, robotolni káros.A jósjel a megvalósítás kulcsát adja: légy reális! Csak az a terved valósul meg, amelyet helyes mértékkel, sok lemondással, önfegyelemmel, odaadó munkálkodással valósítasz meg. Ami nem így készül, irreális álom marad csupán.Isten is sejtenként, molekulánként építkezik, pedig Mindenható. Csakis annyit követelj magadtól s másoktól, amennyi megvalósítható. Ne légy „túl”!... Túl közvetlen, túl tartózkodó, túl költekező, túl szűkmarkú - építs hasznos gátakat, különben árvíz fenyeget. (Egy ízben irracionális félelmeimre mutatott rá ez a jósjel. Három napon belül eloszlottak - mert eloszlattam. Megfogalmaztam, mitől félek valójában, és józan értelemmel gátat szabtam a félelmemnek. Ez roppant jó érzés volt: „árvíz” helyett termékeny folyóvá vált bennem valami.) 

Gondolatok

Tudd, hogy mi tartozik rád és mi nem!Ami rád tartozik: oldd meg - ami nem, arra mondd ki határozottan: semmi közöm hozzá!A „Csie” azt mondja, hogy lelkünk elmondhatatlanul nagyobb, és öntudatlan része kaotikusan működik: minden külső hatást válogatás nélkül magába nyel, mint tenger a mérgező olajat; rá-adásul formátlan vágyak, ambíciók, szorongások, keserűségek és félelmek úsznak benne, nem lehettudni, mikor melyik érzés bukkan a felszínre. Vágyódunk a hegycsúcsra, tíz ösvény is fölvezet rá,de egyiken sem indulunk el. Egyszerre sok mindent szeretnénk, de semmit sem annyira, hogy akárcsak egyért is megtennénk azt, ami erőnkből telik. „A Sas - mondja a bölcs - csak egyetlen bárányt választ ki a nyájból!” Vagyis „korlátozza”határtalan mohóságát - de az az egy az övé lesz!Mi pedig mindet szeretnénk, de egyik sem lesz a miénk! Az „önismeret” lényegében azt jelenti, hogy az ember felismeri a „korlátait”. Tudja, mit várhat magától, mire képes - de azt meg is teszi, bármilyen lemondás árán is.Önmagam túlbecsülése vagy lebecsülése azt jelenti, hogy semmi érdemlegeset nem fogokcsinálni.Az pedig még nagyobb hiba! Embertársainkat (barát, munkatárs, élettárs, üzlettárs, ellenség) rosszul mérjük fel: alábecsüljük őket, vagy túlságosan sokat várunk el tőlük.Ebben a jelben valóra válásról van szó. Minden a „korlátozás” jelében jött létre: az évszakok, a napok, az órák... de mi magunk is sajátos jellemmel, testtel, sorssal születtünk... minden ember  korlátok között élő végtelenség... Csak a párának nincs határa: a földre mint kerek esőcsepp vagy kemény jégdarabka hull...A Kabbala azt mondja: „Isten világokká korlátozta magát.” 

Kérdésedre a jósjel azt javasolja: minden külső-belső káosz ellenszere: a korlátozás!Az önfegyelem. Az életrend. Mérséklet. Amit jóban, rosszban követni kell.A lelket ugyanúgy művelni kell, mint a földet - nem lehet magára hagyni. Ide tartozik minden vallásos aszkézis, önnevelés, edzés, jóga az, hogy az ember határt szab: nem enged meg magának (és másoknak sem!) mindent.A korlátozás a szellem uralma az anyag és az ösztönök felett.Tudd, hol van felelősséged határa. Odáig mindent tegyél meg! Onnan túl semmit!

Találd  meg a mértéket. S főleg azt: mi bánt. Fogalmazd meg, hol van a szétsugárzóproblémád góca! Minél pontosabb a diagnózis, annál hatásosabb a gyógyítás.Az emberiség nagy szellemiségei önmaguk legszigorúbb bírálói voltak.De az önbírálatnak is korlátokat szabtak: ismerték a mértéket.A kínai képjel azt üzeni, hogy a vékony bambusz erejét és magasságát a szálat elválasztó,„korlátozó” gyűrűknek köszönheti.Általános Élettapasztalat egyébként, ha valaki önmagát nem korlátozza, az élet fogja korlá-tozni.A teremtés rendje, hogy határt szab a káosznak. Ha belülről nem sikerül, kívülről.

Vonások

1. Ha nem mégy ki benső szobád ajtaján: nem hiba.A helyzet éretlen. Nagyok a külső akadályok - korai cselekedni még. Ilyenkor „belül” kellkészülnünk. Titokban.„Titok” itt azt jelenti, hogy ne engedd elszökni a gyülekező energiádat: érleld magadban.

2. Ha nem mégy udvarodon s kapudon kívül: baj!Most viszont lépni kell. Előbb nem, később nem: MOST!Eljött az ideje. Kétszer nem jön el. Itt a pillanat, amikor a benső korlátozás eredményét való-ra válthatod.Ez a vonás - mivel valami új kezdetét is jelölheti -, azt üzeni, hogy tettedet most nem a régiszokásrendszered irányítja.Hasonló helyzetben például gátlásos voltál - most nem.Harcművészek ezt úgy mondják: „A nagy akció pillanatában a jó harcos teljesen szabad!”A korlátok csak a tettig vezetnek - a tett teljesen szabad!

3. Ha nem ismersz korlátokat, okod lesz panaszra.Amit  belül nem oldunk meg, kívülről ránk zuhan. Így élünk manapság:  nem tudunk ma-gunkkal bánni. Vágyaink, érzéseink, szorongásaink, keserű gondolataink rabjai vagyunk. Képtelenek vagyunk összeszedni lelki erőinket, rendezni életünket, nevelni magunkat. Kicsúszott kezünkből sorsunk irányítása. Ezért félünk és szorongunk, ezért rossz a közérzetünk.„Sui csiu” - kérdi a kínai. „Ki a hibás ezért”? ,Jó kérdés.Ráadásul a „csiu” olyan embert jelent, aki más, mint aminek lennie kellene. Nem önmagátéli. Nem irányítja magát - egyszóval: hibás.

4. Békés (nyugodt) korlátozás. Siker.Ismered a mértéket. Annyit akarsz, amennyit lehet, azt teszed, amit körülményeid megen-gednek, és ezért nincs benned feszültség, elégedetlenség.A bölcs számot vet a realitással - ezért tud nagy dolgokat véghez vinni.

5. Édes korlátozás üdvöt hoz. És megbecsülést.Aki önmagán győzelmet arat: legyőzhetetlen.„Édes” vagy boldog korlátozás az, ami Isten, az emberek és önmagam valódi szeretete miatttörténik.Édes korlátozás, amikor egy anya minden óráját föláldozza a kisgyermeke miatt.Amikor a munka - bármilyen nehéz és fárasztó is - örömöt okoz.Igazi jógi élvezi a jógát. Igazi pap élvezi Isten szolgálatát. Igazi tudós, művész élvezi azegész életén át tartó munkálkodást.Itt persze különös „élvezetről” van szó.A mágus titkos öröméről, aki tudja, ahhoz, hogy másokon és a világon változtasson, elő-ször önmagán kell változtatni. S ezt - bármilyen nehéz is - örömmel teszi.Az ilyen embert megbecsülik. Még ma, a hitványság korában is.

Ha ritkán s távo1 a hírnév fényétől, de ma is vannak még példaképek. Nemcsak sokra becsü-löm, de nagy hatással is van rám egy olyan ember, aki nem engem akar erőszakkal megváltani, ha-nem önmagán dolgozik, és akaratlanul belevon saját szerény és nagy munkával megteremtett sze-mélyiségének sugárzó erőterébe.Egy jó cipészmestert is becsülnek az inasai.Sok munka, lemondás és „korlátozás” van a munkája színvonala mögött.Azzal hat és tanít, hogy önmagát megtanította... Sőt hogy most is folyamatosan tanulja méga mesterségét.Ez a vonás azt mondja, hogy az önmagunkon való munkálkodás örömteli külső-belső ered-ményt hoz.6. Keserű korlátozás. Ha folytatod: baj. Múlik a bánkódás.Csak az a „korlátozás”  (életrend,  fegyelem)  üdvös, mely a szabadság jegyében  áll. Amitkényszerből csinálunk: bajt szül. Akár magunkat, akár másokat kényszerítünk valamire, kárt okoz.Az igazi fegyelem naggyá és erőssé tesz - az erőszakos kényszer megnyomorít és lázadástszül.Buddha akkor érte el a megvilágosodást, amikor a túl szigorú aszkézist abbahagyta.A jósjel azt tanácsolja: lazíts.Jó edzők tudják, a verseny előtti napon már nem kemény edzésre, de lazaságra, derűre vanszüksége a versenyzőknek.Ne légy túl szigorú sem magadhoz, sem másokhoz.

Irányjel:

43. Kuai

ELTÁVOLÍTÁS

(Képjel: Egy kéz óvatosan elkülönít valamit. Ma már ezt a jelet nem használják. Volt idő,amikor egy csatorna ásását jelentette, amellyel az áradó folyó veszedelmes erejét ügyesen elterelték, megszüntették.) 

A jó és fényes feljövőben van - már csak egyetlen sötét erő állja az útját. A végső csata min-dig a legkeservesebb. Ostromban, drámákban, külső-benső háborúkban egyaránt.A jósjel óv az elkeseredett küzdelemtől! Ezért téves itt az „elszántság, eltökéltség, forrada-lom, áttörés” szavak túlhangsúlyozása.A kínai tudja: nem akkor leszünk elszántak, ha csikorogva összeszorított fogakkal rátáma-dunk a rosszra. Az elszántság náluk a bizonytalanság hiányát jelenti! Amikor az ember gyökeré-ig fölismeri a rosszat, de olyan egyértelműen, mint amikor valakinek tüske ment az ujjába, s tudja,addig fáj, míg ki nem húzza! Kétségeink megszűnnek! Nincs mese: ettől van a baj! Ezt kell legyőzni!Ha valahol, hát ebben a jósjelben működik a keleti harci művészet taktikája: „Ne állj ellen aGonosznak!” Azzal ugyanis csak erősíted. Inkább oszd meg erejét, fáraszd ki, s hagyd, hogy sajátindulata számolja föl. Ne nyúlj „fegyverhez”! Húzódj vissza semleges középpontodba. Lásd tisztána sötét erőt - akár benned van, akár másokban, akár a tisztázatlan élethelyzetedben. Óvakodj attól,hogy agresszív légy!Ezzel csak átveszed a sötétség harcmodorát, és még a kétségtelen túlerődet is elveszítheted.Tudd a célodat, tudd, hogy csakis te győzhetsz - a többit bízd a láthatatlan világ segítségére, amely-nek csak eszköze vagy.Erő.  Eltökéltség.   Nyíltság!  Ez  a  küzdelem,   már   nem  rejtetten,   hanem  nyilvánosan  zajlik.Megalkuvás nélkül!Határozott, kételytől és félelemtől mentes lélekkel oldd meg ezt a helyzetet - olyan biztonsággal és az indulatoktól olyan mentesen, ahogy egy sebész operál, vagy ahogy a fogorvos eltávolítegy romlott fogat.A jósjel - változók nélkül - elsősorban az önfejlődés kritikus pillanatát jelenti. Saját „rossz-tól” való megszabadulásról.Ott vagyunk legyőzhetők, ahol hibáink vannak!

Gondolatok

Itt már meg kell tudnod fogalmazni, mi a bajod. Már nem kell hozzá lélektan, analízis, tapasztalat: tudod már! Mondd ki magadnak, mondd ki Istennek és kérd a segítségét hozzá! Ne erőt kérj, az van, inkább türelmet, a nem cselekvés nyugalmát (amely minden győztes tett alapja!), és a győzelmedbe vetett rendíthetetlen hitet.A sarokba szorított patkány a legveszedelmesebb. Egónk végveszélyben a leggörcsösebb:pánikban mindenre képes. (Mások egója is!) Az ilyen helyzetben a  tai csi  táncos harcmodorával könnyebben győzhetsz, mintha karddal rontanál az ellenségednek. Nem is biztos, hogy ütköznöd kell! Az ember húz egy árkot - s a víz pusztító erejét máris megszüntette: erről beszél a képjel.Egy példa: sokan évekig küszködnek, hogy legyőzzék magukban a dohányzás szenvedélyét.Nem sikerül. Jön egy nap - a Kuai napja -, és többé nem gyújtanak rá. Nem történt semmi, csak rá-jött, hogy ez nem kell neki! Otthagyta. Elfordult a szenvedélytől.Nem úgy, hogy önkínzó módon szíven döfte magában a dohányzó embert, hanem úgy, hogyelment mellette. Elterelte gondolatait. Többé nem adta át magát a sóvárságnak.Külső-benső ellenségeinket gyakran mi tartjuk életben. Mi tápláljuk erővel. A Kuai biztató tavaszjel - a kibontakozás mégsem könnyű. Régen sem volt az - ez a voná-sok drámájából is látszik.Az ego önvédelme s a negatív erők elkeseredett és ravasz harcmódja ellen nehéz küzdeni.A bölcsek azt mondják: a megvilágosodás előtti utolsó pillanat a legsötétebb, a legreményte-lenebb.

Herrigel, aki Japánban az íjazás művészetét tanulta, beszámol arról, hogy sokéves kudarcután az első nyilát akkor sikerült jól kilőnie, amikor arra gondolt, hogy az egészet végképp föladja,mert nem megy.Az ihlet is rendszerint akkor érkezik, amikor a művész vagy a tudós hosszú gyötrelem utánföladja a keserves töprengést. Amiről itt szóvan, az a valódi éntelenség, a „Legyen meg a te akaratod!” elérése.Ez gyakran sorsváltást is jelenthet.

A tavalyi jósjelben előrejelzett árokásás végül is egészen jól sikerült, bár tetemes mennyiségű életadó folyadék áramlik abba az irányba, mégis úgy érzem, hogy cselekedetem eredményes volt. Tán egyszer majd abból a búzatáblából, melyet oly szorgalmasan öntözgetek, kerül az asztalra néhány vekni lágy kenyér. ...Jó lesz az akkor, drága a kenyér manapság.

Nem kellett tehát kardot csörtetve küzdenem, sem legyőznöm senkit és semmit, bennem a Csatornázási Művek veszett el. Úgy tűnik, csatorna építő tehetségemre a jövőben is szükség lesz; de mindenesetre ésszerűségre kell törekednem és korlátozni magam vállalásaim terén. Avagy, ahogy a napokban meghallgatott asztrológusok is jelezték; ködös, bizonytalan jövőképű esztendő vár bennünket, és erős ködben, kanyargós hegyoldalon felfelé, bizony, lassú lépéssel kell haladnia a szamárnak.