Januári bejegyzés

2023.01.21.

 Jó eséllyel nem lesz több időm irkálgatni ebben a hónapban, tulajdonképp most is inkább három másik dolgot kellene csinálnom, de elkapott a szombat délutáni kóma; nem mintha a túlevés lenne az oka (mondjuk nem is nagyon hiányzik a sok kaja, a karácsonyi túlevések után nagy indíttatásom sincs ilyesmire), sokkal inkább a kutyulógiai tanfolyam fárasztott le, ami díjugratás nézésben csúcsosodott ki; nincs bajom a díjugratással, a lovakkal sem, azt is aláírom, hogy a kutya és a ló mozgása, testarányai közötti analógiák és különbözőségek megfigyelése előbbre viszi a tenyésztői munkát - de órákon át nézni a díjugratást, nekem valahogy fárasztó volt és nem éreztem előbbre vivőnek; nem úgy, mint a múltkori küllembírálati órát vagy korábban a szerves műveltségről szóló képzési modult, melyeket kifejezetten élveztem.

Az anatómiát éreztem eddig nehéznek és fárasztónak, valamint a genetikát nehéznek; ez a mostani olyan... izé. Ha pedig belegondolok abba, hogy közeleg a tavasz, és vele magamba kell szívnom három könyvnyi ismeretet, nos, akkor azért kezdek aggodalmaskodni, tekintettel arra, hogy az év legnehezebb szakasza még előttem van.

De sebaj, valahogyan ezen is túl leszek. Muszáj lesz.

Nagyon nehéz most itt; igazából meglepően nehéz; nem fizetnek megint akiknek fizetniük kellene s így én se tudom teljesíteni a kötelezettségeimet; kaptunk egy jogkövetési vizsgálatot is, amire fel kell készülnünk; MNB zárások vannak a nyakamon; s egyéb zárlati ténykedések.

És tulajdonképp örüljünk ennek a jelenlegi enyhe télnek, mert sokkal nagyobb lenne a sz.r, ha nem ilyen lenne.

2023.01.28

Úgy látszik, mindig szombatonként sikerül ide tévednem. Az elmúlt hét megint kegyetlen volt. Kezdődött azzal, hogy Kékhemü berendelt magához hétfőre és nekem semmi indíttatásom nem volt hozzá. Vígan sanyargatni akarta az egyik ügyfelét, nekem meg nincs normális telefonom és emiatt nem tudtam neki információt adni az ügyfele befizetéseiről;  ezt jeleztem is, (ott ült a netbank előtt, csak csekkolnia kellett volna, de nem..) megíratott velem egy dörgedelmet, mire kiderült, hogy ja, de közben az ügyfél fizetett.

Persze ezért is én voltam a hibás, meg azért is, hogy késve küldöm ki a díjbekérőket és ő emiatt az elmúlt két évben nagyságrendi 500 EUR késedelmi kamat veszteséget szenvedett. Ez utóbbiban igaza van, de sok egyébben nem, és azokat is ki lehet forintosítani, ha idáig süllyedünk. 

Például olyanokat vágott a fejemhez, amik egyszerűen nem voltak igazak, pl. hogy én nem tájékoztattam őt az adó változásokról (nemhogy nem tájékoztattam de amelyik cégét lehetett, már egy éve átjelentettem KIVA alá); és elvárja, hogy ezért a pénzért én hetente besétáljak egy irodába, ami egyébként szépséges és a Dunára néz, de nem vett bele egy normális számítógépet nekem, hogy el tudjam végezni a munkámat. Nem intézett nekem parkolót, elvárja, hogy kint parkoljak az utcán. Abban az övezetben egy óra 400 Ft; és négy óránként lejár a parkolás, ha elfelejtem meghosszabbítani, repül a mikuláscsomag. 

BKK-val meg két óra oda bekirándulni; postáért is kell mennem, az további egy óra... aztán bemegyek az irodába és segítek neki megtalálni az enter gombot, meg kötekvő leveleket írni... mindenkinek is.

Ennyi idő alatt én össze tudom pattintani 3 db kis, 25 e Ft-os ügyfél áfa bevallását. Vele meg csak a fin.ot fűrészeljük, sokszor az az érzésem.

Szerintem egyszerűen csak szüksége lenne valakira, akivel munka ürügyén elbeszélgethet és aki egyfajta hátteret biztosít számára - de akkor keresse meg azt az embert, akit ezért képes és hajlandó megfizetni. Valamikor nyáron döbbentem rá arra, hogy én nem ez vagyok; nagyjából akkor, mikor az építőipari üzlettársával kenyértörésig fajultak, s én emiatt a jövőre vonatkozóan a jövedelmem egy részétől elestem. Hiába kértem, hogy pótoljuk ezt; azt is elmondtam neki is, hogy a következő pár évben ez nekem a hiteltörlesztés miatt nagyon fontos - semmi.

Nos... én könyvelő vagyok, ez a szakma, bár nagyon undorító, de olyan, amivel nem kell félni a holnapi éhen dögléstől. Legalábbis általában. Így, Morgó hathatós segítségével, rövid idő alatt pótoltuk a veszni látszó bevételt, sőt túl is teljesítettük. Ugyebár, az idő pénz, s normál esetben, minél több pénzt ad valaki, annál több időt kér az életedből. (Kékhemüt e körből hagyjuk is ki..).

Nos, ez azt is jelenti, hogy egyéb hobbykra jutó idősávom beszűkült; s már tavaly jeleztem hogy vegyen fel titkárt, meg hogy zárási időszakban én nem tudok rendelkezésére állni... de hiába. 

Hát most kénytelen lesz belátni.

Egyébként azóta megbékélt, lehet hogy rájött, hogy igazam van, vagy inkább kért be árajánlatokat és dobtt tőlük egy hátast :) simán lehet; én igyekeztem mindig olcsón rendelkezésére állni, mert tudom, hogy paranoiás a pénze miatt. Egyszer elmondta, hogy örökké attól retteg, hogy - mivel mindenki tudja róla hogy gazdag - őt ki akarják használni.

Simán az van, hogy ő azért használ ki másokat, nehogy vele tegyék ezt. Ez komoly picológusi kezeléseket igényelne, ennek a problémának a felfejtése, sokkal egyszerűbb árengedményt adni a barátság jegyében. Viszont a csicskáztatás, na az már nem fér ebbe a barátságba. Mindennek van határa. Neki meg, bár azt hiszi, de nincs útlevele.

 02.03.

Elmúlt hát a január, és lassan, nehezen csörgedezni kezdtek némi pénzek; így a hangulatom javulásnak indult; de a jótól nagyon messze van még. Bár, tulajdonképpen, a három pénzügyi cég közül kettő végleges mérlegét összeraktam, a legkisebbéhez sem kell sok (azt most elviszik, de nem is bánom, van, akikkel nem egyszerű együtt dolgozni). Kész van a nemfizetők legnagyobb cégének a mérlege is, ők rácsodálkoztak, hogy könyvvizsgálati kötelezettségük van, bár ezt kb. egy hónapja jeleztem feléjük; már a jövő héten akarták a közzétett beszámolót - nos, most vadászunk könyvvizsgálót. De legalább a mai napon kiállítottam a harmadik számlámat is feléjük. Mehet a fizetési felszólítás... nagy öröm. :(

Közben zárogatom a kicsiket, adatbázisokat nyitok, bérváltozásokat vezetek át... ha három fejem lenne, se lenne túl sok. 

Eközben a vállalkozásfejlesztés és a pozitív jövőkép kissé háttérbe szorult, be kell vallanom; de nagyon bízom benne, hogy nem hosszú időre;mert bár tömény ez az időszak, de nagyon igyekszem minél gyorsabban abszolválni.

Mindenképpen jó hír, hogy több erőm van hozzá, mint a korábbi években.

Több - de még nem elég a Nagy Fordulathoz.

Voltam kontrollon, még nincs meg minden lelet, de úgy tűnik, minden rendben van. Voltam SZTK reumatológusnál is, aki elküldött még néhány vérvételre, röntgenre, közölte hogy nincs köszvényem, sem reumám, a kopás-meszesedés az életkoromnk megfelelő, mert elhasználódunk, hiába nem akarunk; hogy "a Tamoxifen mindenkiek hazavágja az ízületeit" "ha nagyon muszáj vegyen be fájdalomcsillapítót"; írt fel valami kenőcsöt amit még nem csináltattam meg - kenjem be sárral, volt egy ilyen érzésem végig amíg beszélgettünk.

Hát nem tudom. Szerintem még két helyre el fogok menni: egy magán reumatológushoz, és a hormon tanácsadó természetgyógyász csajomhoz Érdre, akitől a gyógygombát, D+K vitamint, Flavogenint és mind közül a legjobbat: a Yam gyökér kivonatot is kaptam.

Engem ezek a szerek gyógyítottak meg, meg a meditáció.

...

Tekintettel arra, hogy hellyel-közzel elérte az egészségi állapotom a megbetegedést megelőző szintet, az idén ideje munkálkodnom a fogadalmamon, amit a műtét után tettem.

Azt ígértem magamnak, hogy ha túlélem, addig nem nyugszom, míg egészségesebb nem leszek, mint előtte voltam.

Sok a dolog ezzel. Pl. nem iszok kávét Karácsony óta - meg kell vallanom, nehezebben tettem le, mint 35 évesen, de megtörtént. 

Következő lépésben a testsúly kontroll és a táplálkozás lassú átállítása következik majd; emellett az esti tornámat kis súlyzózással egészítem ki. Ezek a februári vállalásaim a tárgyban; remélem, lesz hozzájuk elegendő lelkierőm.

...

Ami a lelkiállapotomat illeti, talán a 2-es személyes év energetikája teszi, de egyre többször hiányzik Robi. Már olyan régen elment, olyan keveset vagyunk együtt, hogy hiányzik, ha nincs itt. Furcsa ez nagyon.

Időnként még a halálfélelem is lever; Anyámmal is időnként sokat foglalkozik még a tudatalattim szegényemmel; s mindezek a lehúzó erők nehezen engednek, nagy fokú tudatosság kell, hogy felülemelkedjek rajtuk - de összességében véve nem csak fizikailag, lelkileg is könnyebb, mint tavaly télen volt. 

És ez jó dolog, tekintve, hogy anyagilag viszont most a nehezebb így hitelt fizetgetve, inflációval sújtva.

Csak bírjam.