Zárt égésterű tüzelőberendezés

 Az elkövetkező napok valamelyikén ismét elővettem azt a bizonyos meditációt, és nem várt pozitív tapasztalatokkal gazdagodtam általa.

A vizualizáció ez úttal egy félhomályos, kisebb helyiségbe vezetett, amelyben egy kazánban égett a tűz. Nyitott ajtaján át látni lehetett a lángok elbűvölő lobogását; táncuk narancsos csíkokat vetett a homályos falakra. Kellemes meleg volt, és én ott álltam a kazán mellett, kezemben egy paksaméta A4-es méretű, fekete-fehér fényképpel - rajtuk a már emlegetett jelenetek - és nyugodtan, mindenféle érzelmi megrendülés nélkül, egymás után dobáltam be őket a kazán nyitott ajtaján, figyelve, ahogy a lángok elemésztik a rajtuk szereplő jeleneteket.

Határozottan könnyebben éreztem magam, mint a korábbi alkalommal. A képek mérete is jóval kisebb volt, és mintha kevesebb lett volna belőlük.

Az utolsó bedobása után még egy kicsit belebambultam a csodás, narancsos lángba.

- Zárt égésterű tüzelőberendezés - mondta valaki a fejemben a szakkifejezést, melytől nevethetnékem támadt, annyira nem illett az alkalomhoz. Ez segített elhagynom a kazánházat; s mikor magamhoz tértem, egy kóbor gondolat tartott velem.

Sajnos nem elkerülhető, hogy "találkozzak" némely jelenet főszereplőjével.

A gondolat nem érintett kellemesen, bár anyira meg sem rázott, mint az az előző élmény alapján várható lett volna.

...

Az elmúlt napokban rendszeressé tettem a meditáció meghallgatását, és észre vettem valami, a reál szférára kiható változást.

Én az utóbbi időben már minden kreativitásomnak híjával voltam - nem csak takarítani nem volt lelkierőm (amit mindig is utáltam) de még az általam korábban szeretett tevékenységek sem mentek (például a kézimunkázás).

Nos... nem tudom, mennyiben függenek össze a dolgok, de két napja kényszert éreztem, hogy folytassam a félbe maradt gyöngyhímzésemet. Rövid idő alatt nagyot haladtam vele (ma és tegnap).

Ami a fájdalmakat illeti, jelentősen csökkentek; bár ehhez az is kellett, hogy újból elkezdjem a progeszteron krémet.

A használati utasítás azt írja, hogy egy hét szünetet kell tartani havonta a használata során. Nos... a negyedik napon úgy ítéltem meg, hogy nagyon kockázatos nekem - nélküle. Most még megpróbálok "csökkentett módban" progeszteronizálni - de a 7. nap után (holnapután) vissza fogok térni a természetgyógyászom által meghatározott, a normál dózis dupláját jelentő, terápiás adagomhoz.

Mert a tűzvészt az eső oltja el a leghatékonyabban.

...

A nagy lábujjam zsibbadása kis mértékben bár, de megmaradt. Szinte bizonyos vagyok benne, hogy fizikai szinten a gerincsérvem az okozója, mely eddig is okozott kisebb érzékelés zavarokat a jobb lábamban (comb, boka) - bár ilyen elemi erejű élményt még nem.

...

A reál szférában az elmúlt napokban egészen jól teljesítettem - na nem a háztartásvezetés, de a könyvelői feladatkörök tekintetében. Gyanítom, hogy az ünnepkörből még hátra lévő napokra is a munka lesz jellemző; rengeteg a tennivaló, két hét kiesett ismét, a covidnak "hála".

Ami az anyagiakat illeti, kissé elszomorított a tény, hogy egyes, várt bevételeim nem érkeztek meg - ez pusztán egyes kiadások miatt rém kellemetlen, melyeket nem sikerült az elmaradás miatt rendeznem. Félek, hogy ebből lesznek még veszteségeim... de ez egy ilyen év volt, és  ha jól gondolom, az anyagi kihívásoknak nincs még vége, azok jövőre is okozhatnak "érdekes" perceket. Mindenesetre áldást kérek ezekre a helyzetekre is, hiszen ami nem öl meg az megerősít - és én ezen a téren már amúgy is kib... szott erős vagyok. Hja.

...

Ma, fellelve valami email címet, írtam Dokikámnak (a kórház száma nem válaszolt, hiába csörgettem sokszor), levelemben összefoglalva az eddigi eseményeket szeptembertől mostanáig, és segítségét kérve a továbbiakhoz - megdöbbenésemre az osztályvezető főorvos válaszolt, rövid, de kedves hangvételű levelében megköszönve az összefoglalót (jajj az az írói vénám..), jelezve, hogy 4-én kérjek új időpontot a beavatkozásra, és boldog új évet kívánva.

Ámen.