Érdekes egy szerzet vagyok én, mi tagadás.
Napok óta küszködtem a lustasággal, hogy dolgoznom kellene, de inkább csak a nyavalyáimmal foglalkoztam és sajnáltam magam a rengeteg feladat miatt.
Ma - pedig megint úgy keltem fel, hogy tiszta merő takony voltam, és a légcsövem is újra fájni kezdett, pedig azt már napok óta nem éreztem - de ráerőltettem magamra a güzülést egész nap.
Lekönyveltem Kékhemü legcsodálatosabb cégét, bekészítettem az utalandóit, nekiálltam az ügynökség havi zárásának, közben a Követeléskezelő keresztkérdéseit is megválaszoltam; mellékesen számlákat gyártottam magamnak és ügyfeleimnek; s most, este 23:20-kor, egy jó 11 órás kemény munkanap után - itt heverek az ágyban, hülyén vigyorogva, teljesen elégedett vagyok magammal, még a fáradtságot se érzem, ami pedig jogos lenne egy ilyen hajrá után.
Lehet, hogy én mindent azért hagyok az utolsó pillanatra; és azért megyek el pénzügyileg is mindig a vonalig, mert sivár kis életemben ez az egyetlen, ami kihívás? Amitől némi adrenalin termelődik bennem?
Mindenesetre most elégedett vagyok magammal, csak holnap folytatódjon ez a lendület, és két-három nap alatt megint megcsinálok annyit amit mások hetek alatt szoktak.
...hogy aztán újra nyavalyoghassak hetekig...
Van ennek bármi semmi értelme?
Mert furcsa szerzet vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.