A következő kérdésemen menet közben kissé módosítottam (még talán az előzőek hatása alatt.
A kérdés eredetileg úgy hangzott: Mit tegyek, hogy 2021 felvirágzást hozzon családom és szeretteim számára?
Majd, miután visszaolvastam a kérdést, megráztam a fejem.
- Nem lesz ez így jó. Már megint kihagytam belőle életem legfontosabb szereplőjét: önmagamat.
Így hát hozzábiggyesztettem: "...engem is beleértve?"
Az 51. Gerjesztő jött ki, mint Alapjel.
A jósjel szavai még: mennydörgés, megrázkódtatás, „sokkhatás” termékeny inspiráció.
Minden újjászületés hírnöke a megrendülés. A dermedésből, a halálból ébredő új élet először riadalmat kelt. A tavaszünnep villámlással, dörgéssel kezdődik. Az isteni - ha belép a sorsba először ijedtséget szül.
Saul ájultan leesett lováról, amikor Krisztussal találkozott - s csak később ébredt föl, mint egy ÚJ EMBER, Pál. Minden újjászületésnek két fázisa van: egy megrázkódtató, félelmetes, riasztó szakasz - amikor a régi eresztékei hirtelen megrepednek és semmivé válnak - s egy örömteli, felemelő fázisa, amikor az új színre lép. Minden művész tudja, hogy igazi értékhez csakis megrendülés útján lehet jutni. És minden hívő ember tudja, hogy az istenivel való találkozást megelőzi az istenfélelem - ilyenkor valami túl fényes, túl hatalmas lép az életünkbe, amelytől először megijedünk. Halálból visszatért emberek mondják, hogy útjuk egy stációján megrémültek a szeretet hirtelen felvillanó, vakító fényességétől. Szemünk homályhoz szokott. Félünk a szabadságtól. A jósjel azt üzeni: ne félj a dörgéstől, válságtól, riasztó hírektől mindez az új élet előhírnöke! Mai korunk teljes egészében a Csen jelében áll. Sok a válság, a földrengés, a riasztó hír - mindez nemcsak valaminek a vége, de egy új létciklus kezdete is. Valaha a tavaszünnepet szertatásokkal köszöntötték. Az áldozópap a színültig telt áldozati edényt olyan nyugalommal tartotta a magasba, hogy sem földrengés, sem vihar meg nem ijeszthette - egyetlen csepp sem csurgott ki belőle! Ez a lélekjelenlét, ez a nyugalom, ez a benső bizonyosság ennek a jósjelnek a kulcsa. Teremts szívedben békét! Nézd nyugodtan a vihart! Ne vedd át mások rezgéseit, s ne félj - az idő neked dolgozik. Üdvös tett csakis nyugalomból születhet. Most nagyon erős a késztetés: cselekedned kell. Bensődből cselekedj. Célozz nyugodtan! Ne kapkodd el a lövést! Lelked csendes középpontjából tudd azt, hogy kívül két állapoton mész át: egy megrázó, nyugtalanító és szorongást keltő - s egy derűs, örömteli, oldott fázison. Ezek az érzelmi kísérői egy új életkorszakodnak. Baj, ha az első hangulati fázisban megrekedsz!
Aki nem fél, a vízen is járni tud.
Gondolatok
Amikor valami indul: megrázó. Felrázó. Az új bömbölve születik. Ami félelmet kelt, az az induló Új. Új terv, új vállalkozás, új életszakasz, új szemlélet. Ami riasztó ebben a jósjelben, hogy roppant dinamikus. És látszólag váratlan, mint a robbanás. Az igazán nagy dolgok nem tudnak észrevétlenül belépni életünkbe. Most energiák szabadulnak fel. Mozgásba lendülnek a dolgok. Ebben a jósjelben éled át, hogy „Sorsod kiált!” Ez a nagy élmények megrendítő hatása.
...
Sokadszorra olvasom a fentieket. Sokadszorra... és két dologra tudok csak gondolni a leírtakkal kapcsolatban. Az egyik az egészségi állapotom - ezt azonban elvetettem abból a szempontból, hogy az külön kérdés volt; jelen kérdésfeltevésem inkább az anyagiakra/szellemiekre vonatkozik, s kevésbé erre.
Viszont akkor marad a másik...
nos... sajnos...
Ez a jósjel előrevetítheti Anyám halálát, igen. Reméljük, hogy nem ez lesz a látszólag váratlan, robbanásszerű élmény... de lassan el kell kezdenem felkészülni rá.
Nem... erre nem állok még készen. A legkisebb mértékben sem. Nem tudom, hogy valaha készen fogok-e állni rá.
Ma részvét nyilvánítási célból felhívtam Jutka "hugit" (Jé nevezte így másod-unokanővéremet, aki pont egy évvel idősebb nálam; egy év különbséggel szinte ugyanakkor születtünk, egymás után van a névnapunk is; ahogy Jé megállapította: tőle egyforma rokonsági fokban is vagyunk; és még a természetünk is hasonló - leszámítva, hogy Jutkának MUSZÁJ volt megtanulnia pedánsnak lenni, és minden extra háztartási feladatot, amit egy vidéki ház némi háztájival adhat - mert szegény elhunyt másod-nagynéném, no ő kemény egy asszonyság volt - az én anyám sehol se volt hozzá. (De erről máskor szeretnék írni)
Azt hittem, hogy Jutka szomorú lesz - de nem, mosolyogva beszélgetett a telefonba elhunyt édesanyjáról, és én nem értettem, hogy mi is van; sztoriztunk róla; közben enyhén olyan érzésem volt, mintha ő már megkönnyebbülést érezne, hogy élete megrontója végre örökre megpihent.. szinte bántott ez a könnyedség, de legalábbis furcsa volt. Az jutott az eszembe, hogy őt többet gyötörte az édesanyja, mint engem... igen, vannak az enyémnél nehezebb gyermeki sorsok is, itt egy élő példa, ezt közelről láthattam annak idején (és Anyám nem győzte hangsúlyozni a különbségeket, ha esetleg nem vettem volna észre).
Aztán letettem a telefont, és arra gondoltam: lehet, hogy csak arról van szó az esetében, hogy könnyedebben el tudja fogadni, hogy az élet vele járója a halál.
Nekünk ez nem megy ilyen könnyen.
Anyámnak se.
Még - nagyjából - eszénél volt, mikor egyszer azzal fogadott egy látogatásomkor:
- Képzeld, mi történt! Az éjjel itt volt!...
- Ki? - kérdeztem meglepetten.
- A Halál! Itt volt... Tisztelgett, és elment...
Jól elment, már vagy tíz éve, hogy kerüli. Látjátok, még a Covid se fog rajta.
Hála a Teremtőnek.
...
Szóval nem tudom, hogy hogyan fogom tudni elengedni, ha itt lesz az ideje - de ne szaladjunk a dolgok elé, akkor menjünk át a hídon, ha odaértünk - de akkor nyugodtan és határozottan. Jah. Úgy kéne.
...
Kaptam viszont változó vonást, az 5-öst.
5. Megrendülés, jön-megy a baj. Tedd, amit a Közép akar.
Építsd meg házadat, ha villámok csapkodnak körülötted, akkor is. Ne a nehézségekre - a szívedre figyelj, s nem ér veszteség. Ne légy körülményeid játékszere! Bensődet kövesd! Ennek a vonásnak a titkáról vall az az aikidó mester, akit nem lehet legyőzni akkor sem, ha nyolcan nyolc irányból támadnak rá. Azt mondja: ha figyelmem a Középen van, nem az időben élek. Ami kívül sorozatos, sokirányú baj, azt benső nyugalmam megállítja, és sorban mindenre és mindenkire válaszolok. Pánikban az események felgyorsulnak - nyugalomban lelassulnak. Nyugalomban egy zsonglőr tizenhat tányért tart pörgésben - pánikban egyet is leejt. Légy nyugodt s tedd, amit akarsz! Ne foglalkozz a félelmeiddel, inkább a tennivalóidra figyelj!
Nos... ha valamitől rettenetesen tartok, az pontosan az ingatlannal kapcsolatos családi harc, ami Anyám halála utánra várható; ki kell fizetni a bátyámékat, és nem szabad hagyni, hogy Andriska elkótyavetyélje valami jelzáloghitelen a mi legnagyobb családi értékünket.
Kemény menetek lesznek ezek, nagy szükség lesz a Közép biztonságára és tisztán látására; az erejéről nem is beszélve.
Előre fázok tőle.
De majd akkor megyünk át a hídon, ha odaértünk... hja.
...
No és ha volt változó vonás, akkor van Irányjel is...
Ismerős jósjel érkezett. Ismerős, és kellemetlen érzeteket keltő. Nagyon nem örültem neki.
Az Irányjel az 54., a Férjhez menő lány (ágyas, másodfeleség).
(Ezt a jelet kaptam a Robival való kapcsolatomra is... emlékeztek?
Mindig nehéz szituációt jelent ennek a felbukkanása, ebben bizonyos vagyok.)
Alárendelt, kiszolgáltatott helyzetben vagy. „A vállalkozások bajt hoznak, semmi sincs, ami előmozdító” - mondja az Ítélet. Ebbe a helyzetbe ugyanis vágyaid, ambícióid, illúzióid sodortak, s nem mérted fel sem mások benső szándékait, sem saját méltóságod valódi parancsszavát. Minden ábrándot kiábrándulás követ. S minden vágy beteljesülését csalódás. Tetteidet nem benső tisztánlátásod, hanem éned káprázatai irányították. A helyzetet most valahogy el kell viselned. A kínai hagyomány ezt az alárendelt, s néha bizony megalázó helyzetet az „ágyas” képével ábrázolta. Nem főfeleség - csak szerető. Nincs méltósága, tekintélye, csak használják. Sőt kihasználják. Mit lehet tenni? Tűrni? Elmenekülni? Kitámadni és jogainkat követelni? Passzívan tűrni egy megalázó helyzetet nem üdvös. Kibújni belőle nem lehet, mert ezt a helyzetet vágyad és sóvárgásod már megidézte. Támadni és követelőzni pedig késő - ezt még azelőtt kellett volna, hogy gondolataid sorssá alakultak. Környezeted így vett meg, méltóság nélkül, s pontosan annyira értékel, amennyire magadat tartottad. Senki sem hallgat rád. Egyetlen, amit tehetsz, ha méltóságodat megőrzöd a méltatlan helyzetben. A Kui „megtérést”, „visszatérést” is jelent. Visszatérést önmagunkhoz. Ehhez először is fel kell ismerned a „nem tetszik” helyzetben saját vágyaid teremtő hatalmát. Nem mások a hibások, hanem te! Miattad nem sikerült, mert rosszul mérted föl magad s mások külső-benső helyzetét. Másodszor: vissza kell térned saját méltóságodhoz. A jelnek nagy tanulsága: csakis az igazi Énem hangját kell követnem. A szirénhangok félrevezetnek!
Gondolatok
Nem hallgatnak rád. Az események nélküled alakulnak, és nem olyan irányba, ami tetszik neked. Ami a képzeletedben szép volt, a valóságban sivár. kiábrándító. Nehéz elfogadni, hogy mindezt te álmodtad - pedig ez az igazság. Most tanulod meg, mi a különbség a képzelet s a káprázat (illúzió) között. Mindkettőnek varázshatalma van: amit az ember képzel vagy „káprázik”, az előbb-utóbb megvalósul. De amíg a képzelet előre látja nemcsak a fényes, de az árnyékos oldalát is, nemcsak a jót, de a vele járó rosszat is, addig a káprázat csakis a kedvezőt látja, az édes felszínt, s nem a keserű magot. Ezért keserves a csalódás. Világodat vágyaid teremtik - a képzelet s a káprázat hatalmai. Ezentúl, ha vágyódsz, ne a káprázat, hanem a képzelet mágiájával élj: képzeld végig a beteljesülésnek nemcsak fényes, de árnyékos oldalait is! Ha gyerekre vágysz, ne csak a kisbabát lásd, de az életre szóló felelősséget is, ne csak a szülői örömöt, de sorsterhet is. S ha másokkal képzelsz el közös terveket, ne vetítsd beléjük saját elképzeléseidet - figyeld inkább, hol tartanak, mit akarnak valóban önmagukkal s veled. Mindennek ára van. De a méltóságunk megfizethetetlen. És az alázat nem azonos a megalázással. A jézusi sorshelyzet tökéletes példája annak, hogyan őrzi meg valaki a méltóságát a lehető legméltatlanabb helyzetekben is. A Kui Mei a méltóság visszaszerzésének taktikájáról szól. És még valamiről. A kínai bölcsek realisták. Azt mondják: „a világ milliárdnyi lénye e jelben születik”. Vagyis káprázatból! Illúzióból! Valamennyien „szerelem-gyerekek” vagyunk! Szebbnek képzeltek minket, mint amilyenek lettünk. De mégis: vagyunk. A valóra válás mindig csalódással jár. Mint az összes Jósjelnél, itt is lényeges: kérdésed egy jövőbeli lépésedre vonatkozik-e, vagy benne vagy már a Jel erőtartományában. Ha még nem léptél, figyelmeztet: nem a tisztánlátásod irányít! Ha már léptél, taktikát kínál a helyzet szerény elviselésére és harmóniád visszaszerzésére.
...
Azt hiszem, ezt az egészet komoly figyelmeztetésként kell kezelnem. Nagyon komoly figyelmeztetésként a jövőre nézve. Pontosan ki kell dolgoznom a stratégiát, taktikát - a lehető legrosszabb forgatókönyvre is elfogadhatóan, s ha szükséges, konfrontálódnom kell szeretteimmel érdekeim (sőt az ő érdekeik!) védelmében.
Csak olyan kompromisszumot köthetek, melyben méltóságom és jussom, valamint a családi vagyon biztonsága nem sérül.
No minden próbatételek közül ez lesz a legnehezebb. A vizsga.
...isten éltesse még sokáig Édesanyámat, ha agy nélkül is. F.sznak sincs ehhez az egészhez kedve. De tényleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.