Rafael

Két napja történt.

Az a nap negatív gondolatokat, erőtereket, aggodalmakat hozott. Anyám reggel elkezdte tátogatni a száját, és befelé mutogatott a torkába.

- Fáj a torkod?

Szótlanul bólintott. Megmértem a vérnyomását, magas volt (190), de láza nem volt.

Teletömtem mindennel, ami hirtelen eszembe jutott; vérnyomáscsökkentő, Algopyrin, extra dózis vitaminok... és rettegve jöttem.mentem egész nap a lakásban; közben fájlalva a hasamat. Negatív gondolataim túlnőttek a valós problémán (a négy napos láz okozta szorulástól kiújultak az aranyeres panaszaim; kellemetlenül összefájtak a méhemmel, s én persze ilyenkor remek rémképeket tudok teremteni, ha kell, ha nem..)

Estére Anyám - relatíve - frissen kelt fel, láz, köhögés semmi, torokfájás elmúlt, - s én ismét reménykedni kezdtem.

Nem voltam aznap - se - valami hatékony a melóban; s estére már leküzdhetetlenül vonzott a meditációk világa, lecsendesíteni elmém háborgását, s némi támaszt adni alsó csakráimnak, különösen a harmadiknak, mert lábamon - már régen tapasztalt módon - megvastagodott a napfonadékot jelölő pont, jelezve, hogy a bennem és körülöttem zajló események semmit nem hagynak érintetlenül.

A meditációkban kellemes oldott állapotban időztem órákig, élvezve a gyógyulás élményét; s végül a Segítőmtől kapott, mostanra már szokásossá vált lezáró meditációmmal végre átléptem az álom és ébrenlét határait.

Gyógyító Fény meditáció 

Nem tudom, meddig tarthatott az önkívület, de végül arra ébredtem, amire párszor már felneszeltem korábban is, ha ezt a meditációt hallgatva aludtam el.

A youtube bugyraiból ismét előkerült a jól ismert zene, mely mostanában olyan gyakori vendég nálam.

Rafael arkangyal

Halványan rémlik, hogy párszor már felneszeltem rá éjszakánként, majd - mivel annyira csodálatos, kellemes zene, vissza is aludtam. 

Azokon az éjszakákon mintha a DNS spirálomon lépkedtem volna, javítgattam megállás nélkül a zene ismétlődő hangzataira - reggelente mindig frissebben ébredtem.

Most viszont nem ment azonnal a visszaalvás.

Talán már pihentem annyit, hogy ne csússzak vissza azonnal az álomba, nem tudom. Mindenesetre egyszer csak megéreztem azt a semmivel nem összehasonlítható energetikát.

...talán már említettem, vagy nem, nem tudom. Gábrielnek is van egy jellegzetes energetikája. Ő.. hogy is mondjam.. szóval Gábriel, azon kívül, hogy az apám archetípusa, nos, azon kívül ő egy.. egy kékszemű. Nos... emlékeztek kisregényeimre a kékszeműekről? Gábrielben mindezek ellenére feltétel nélkül megbízok, hisz ő a védőangyalom. Viszont az energetikája... nos, az olyan.. olyan... kék. Mint a G betűk, amiket kaptam tőle.

A tegnapelőtti éjszakai látogatóm viszont barna volt. Barna energiái, barna szeme, barna, hosszú, hullámos haja volt, ezeket határozottan látni véltem. És azt, hogy mennyire megnyugtató személyiség.

Sokáig időzött nálam. Megfürdetett egy medencében, valahogy úgy, ahogy azt Segítőm vezetett meditációi alatt vizualizáltuk - de a medencében a folyadék ez úttal nem arany, hanem ezüst színű volt; s mintha még az ezüstkolloid is megemlítésre került volna; s általában az ezüst, mint információ, az egész vizualizációban nagyon hangsúlyosan szerepelt. 

(Másnapi tűnődéseim során eszembe jutott, hogy - hiszen - az ezüst és a Hold a női princípiumhoz kapcsolódnak; s nyilván nem volt véletlen ez a nyugtató, regeneráló ezüst fürdő.)

Aztán egy nagy bálteremben voltunk, én, és szeretett angyalaim; kristályok ragyogtak a teremben, és én táncoltam Rafaellel és Gábriellel; talán palotáshoz hasonlított a koreográfia, nyugodt volt és méltóságteljes, és valamilyen módon maga volt a Teljesség. Mint amikor a DNS spirálon lépked az ember. 

(Nem lehet véletlen, hogy mostanában ennyit táncolok álmaimban... a fiatal korom szól hozzám, az a sok el nem táncolt tánc, azt hiszem).

Végül újra otthon voltam. Rafael megérintette az arcomat, finoman, könnyedén.

Kísértetiesen hasonlított ez egy valaha volt érintésre...

- Milyen szépen lesültél!... - mondta a mozdulat után az akkori cirógató; s mi minden történt azóta, mily távol kerültünk egymástól... elszomorító.

- Haragszol rá?

Szótlanul bólintottam.

- Egyszer majd meg kell bocsátanod.. neki is - mondta Rafael, és tudtam, hogy igaza van. Sokaknak, sok mindent meg kell bocsátanom. Nem biztos, hogy képes leszek mindent megbocsátani.

Egy könnycsepp gördült le az arcomon.

- Tessék, még ez is... ez a hülye szentimentalizmus... olyan bőgős lettem... ez is a rossz ösztrogén bomlástól van biztos.. mi értelme ennek?

Rafael szelíden mosolygott.

- Nem, nem... figyeld meg magad, kérlek. Ha a sírás a betegségedtől van, gyengébb leszel utána. De ha a lelked tisztul... mint most... nos, akkor erősebb leszel a sírás után.

Elámulva figyeltem fel arra, hogy igaza van.

...

Miután Rafael gyógyító, szeretetteli érintésétől megnyugodott minden beteg bensőm, kérlelni kezdtem őt, hogy gyógyítson meg.

- Meggyógyítalak - mondta. - De csak akkor tudlak, ha hiszel benne.

Annyira jól éreztem magam - nem tudtam nem hinni. (Igazság szerint ez három napja tart.)

- Eljössz máskor is? - kérdeztem, mint egy aggódó szerelmes, mikor láttam, hogy dolga végeztével távozni készül.

Mosolyogva bólintott.

- Persze, hogy eljövök. 

.... 

Még az előző napok egyikén történt - daganatos betegeknek szóló meditációt hallgattam, melyben meg kell szólítani a daganatot - hogy a daganat végre válaszolt a méhemből.

Azt mindig is éreztem, hogy a méhemben növekvő daganat nem olyan, mint ami a mellemben volt.

Azzal nem lehetett volna szóba állni. Mondjuk nem is próbáltam - éreztem féktelen rosszindulatát, a teljes információs zárlatot, melyet okozott, az erejét, öntörvényűségét - és rettegtem tőle; egyetlen ambícióm az volt, hogy mielőbb szedjék ki, mert éreztem, hogy ebben a tempóban nagyon hamar túlnő rajtam. 

A méhemben lévő daganatok nem ilyenek.

Bizonyos lágyságuk van, mintha csak saját anyagom duzadt volna meg valamiféle irritációtól, fájdalomtól; s az a faramuci, hogy - mivel mélységesen megértem ezeknek a fájdalmaknak az eredőit - nem is vágyom úgy az elpusztításukra, mint az korábban a mellemben lévő csomóval volt. Sokkal szívesebben gyógyítanám meg a fájdalmaikat, mintsem hogy kivagdostassam őket magamból.

S a daganatok egyszer csak megszólaltak, mikor arról faggattam őket, mit kellene másképp csinálnom.

- Szeresd jobban a gyerekeket! - ennyi volt az instrukció.

...

Rafael látogatása után, másnap reggel, furcsát vettem észre.

- Jé... mintha megállt volna a növekedésük. Mintha... bizonytalankodnának. Mintha nem tudnák, hogyan tovább.

Aznap elfogyott a progeszteron krémem, és elrohantunk vásárolni.

Nem tudom, hogy hosszú távon mennyire lesz hasznos vagy káros - de jelenleg úgy érzem, hogy nagyon sokat köszönhetek neki.

Olyannyira, hogy még a sarkamon azokat a bizonyos pontokat is progeszteron krémmel kenegetem. 

Nézzetek hülyének, de azóta csillapodott a fájdalom.

Meditáltam azon a logikus kérdésen is, hogy hogyan lehet, hogy Anyámat elkerülte a rák - sem engem, sem imádott nagymamámat nem;de őt igen. Mi lehetett az esetében más?

Két válasz jött erre a kérdésre. Az első a mentális állapotához kötődő. Mivel ő mindig is rinyagép volt, aki Seduxen-Nospa-Algopyrin kombón élte le az életét, valószínűleg ezeknek a védő hatása erősen érvényesült az esetében. A Seduxen tuti minden oxidatív stresszt kiűzött, az Algopyrin pedig a gyulladásos folyamatokat fojtotta el csírájában.

Ilyen értelemben az orvosi kannabisz adagolásának nagyon is lehet létjogosultsága... nem tudom.

Kicsivel később azonban egy másik gondolat is gyökeret vert Anyám egészségesen önző életvitelével kapcsolatban bennem.

Nevezetesen, hogy idősebb korában Anyám lényegesen egészségesebben étkezett, mint én valaha. Sokkal több zöldséget-gyümölcsöt fogyasztott, és kevesebb készételt.

Ez is olyasmi, amit figyelembe kell vennem az életem átszabása során.

Mondjuk, azt nem mondhatom, hogy csirkehúst ne evett volna; mert szereti a mai napig is; viszont ő maga készítette el, ez talán valamit szelídít a tényen, hogy hormonkezelt az a hús.

Az amerikai ezredes nevével fémjelzett csirkegyárban mi viszonylag sokszor táplálkoztunk, főleg mióta Robival vagyok és sokszor meló után kellett egy falkát jóllakatni. 

A múltkorokban hosszabb idő kihagyása után pár egymást követő napon megint ott vacsoráztunk .

Arra lettem figyelmes, hogy felerősödött az ösztro-genezis bennem, és összefüggést véltem felfedezni a két dolog között.

A végén még Szerjozsenykának igaza lesz a vegetarianizmus kapcsán.

Vagy csak öregszem.