Aktiváld a Mesterkódot!

 A cím egészen olyan mintha egy elfuserált ügynökös amcsi rettenetes filmből került volna elő, nézzétek el nekem.

Egészen olyan, de szoktam én kapni bizarr üzeneteket az elmúlt időszakban. Az egyik ilyen az "Ideje kékbe öltözni" kifejezés volt, ami számomra egyértelműen azt az értelmezést hozta, hogy ideje újra felvennie az aurámnak azt a gyönyörű kék ragyogást, ami jellemezte régen - vagyis ideje bezárt, meggyötört lelkemet újra megnyitni az emberek felé.

Bea barátnőm akkor hosszan fejtette ki nézeteit arról, hogy az én aurám nem kék - nem vitatkoztam, csak elmeséltem egy régi kalandomat egy bizonyos buszmegállóban egy úrral, aki a csajozásnak egy elég sajátos verzióját adta elő égszínkék aurával és hasonlókkal tűzdelve - majd látva egyet nem értésemet, annyit tett hozzá:

- Na jó. Most nem kék. Most biztos, hogy nem kék.

Így már sokkal értékelhetőbb volt a kritikai megjegyzése, hiszen tudom, hogy van ilyen. Sajnos, főleg az utóbbi időben - én is csak ritkán látom Andikám körül azt a finom, narancssárga vibrálást, amit pedig annyira szerettem nézni, mint az egészség és életöröm látható, mégis éteri jelét a kislányomon.

Ez a legújabb, címben jelzett egzotikum ma délután került elő.

Az úgy volt, hogy ma - végre - kissé jobban voltam délelőtt; keveset dolgoztam is; mosogattam is;és a tevékenykedés közepette egyszer elkapott az érzés, hogy a francba, már megint túlzásba vittem... elkezdett fájni a mellkasom és köhögni is kezdtem, így a lehető leggyorsabban felhagytam minden tevékenységgel, és lefeküdtem gyógyulni.

(A történeti hűség kedvéért meg kell emlékezzek a tényről, hogy a covid tesztem - egyáltalán nem meglepő módon - pozitív lett. A reálszférában a sztorit még ki kell egészíteni azzal, hogy a kutya sem keresett engem karantén elrendelése céljából, sőt, ami még ennél is bizarrabb, hogy a vizsgálatot elrendelő orvos - tudjátok, Dokikám a nőgyógyászatról, akinek mellrákos a kishúga - hétfőn reggel telefonon érdeklődött, hogy miért is nem mentem kés alá. Nem győztem hebegni hogy azt hittem, tud a vizsgálat eredményéről és annal ésszerű következményéről, a műtét újabb halasztásáról. Még azt is hozzá kell tennem, hogy karantén elrendelése hiányában egészséges(nek látszó) családtagjaim továbbra is járnak melózni; s én alapvetően meg is értem ezt, kinek van kedve januárban éhen halni?)

No de térjünk vissza a gyógyulás mai szent körére.

Tibeti hangtálak zenéjére vettem hangfürdőt. Furcsa, hogy még a felvett videó is máshogy szól minden egyes alkalommal, amikor meghallgatom - most akadozott némely tálak rezgése, ezen a furcsaságon tűnődtem, mikor egyszercsak átcsúsztam álom és ébrenlét határán.

Hirtelen a Levendulás portáján találtam magam. Este volt. A szokásos fenyő- és levendula illatokat sóhajtotta a kert, még bent a házban is érezhetően.

Be kellett zárnom az épületet.

Volt nálam egy nagy kulcs, amit bedugtam a riasztóba. Értitek? A riasztóba....

Ennek az irracionális műveletnek a hatására vörös fények kezdtek el villódzni, ritmusos vijjogás rázta a dobhártyámat, s vele a parancs:

- Aktiváld a mesterkódot! Aktiváld a mesterkódot! 30 másodperced van rá!

Remegő kézzel kapálództam egy telefon felé, de mire egyáltalán megfoghattam volna, felébredtem.

Felébredtem és hatalmas megkönnyebbülést éreztem.

Mintha az a bizonyos kód máris aktiválásra került volna.

...

Első értelmezési kísérletem Jézushoz vezetett, és vele összefüggésben a halszálka ábrához, mint jelkódhoz.

Ez jól esett, de nem elégített ki bennem valamit.

A Mesterkód... ezotéria kifejezésekre (kaputelefonos találatokra nem vágytam) egy hölgy nevét adta ki az internet. 

- Ööööö... izé - villant a fejembe, hogy fent nevezett Bea barátnőm épp hozzá akart elhurcolni a múltkor, de én inkább nemet mondtam és elmentem piacozni.

Akkor ott hirtelen kissé bánni kezdtem... aztán megnéztem a fényképét, olyan volt mint az amcsi álom, rúzs, mosoly, hányinger - és akkor mégse.

Felhívtam Segítőmet a felszólító mondattal és a hozzájutásom körülményeivel, hátha megfejti, hogy ez megint egy mekkora miez ami ide pottyant - s ő elismételte, hogy mennyire fontos az auránk és környezetünk védelme, energetikai tisztítása, s hangsúlyozása annak, hogy csak a feltétel nélküli szereteten alapuló dolgoknak, személyeknek, stb. van létjogosultsága az életünkben; minden mást fel kell szólítani hogy távozzon illetve megkérni a Teremtőt hogy oldjon fel minden ettől eltérő, létjogosultságát vesztett kötést, szerződést, adott szót, megállapodást és változtassa mindezeket fénnyé. Azt is mondta: mennyire jól tettem, hogy felébredtem, ez annak a jele, hogy jól működik a jelzőrendszerem, nagyon helyes!

Azt is kifejtette, hogy ilyenkor kérjek segítséget bátran akár égi Mesteremtől is, mindenkinek van ilyen (ezt nekem nem kell magyarázni, ismeritek bensőséges viszonyomat Gábriellel).

Amíg Segítőm mindezeket elmondta, a korábban hanyagul a kihúzott fiókra dobott melltartóm pántja megmozdult.

- Helyben vagyunk - gondoltam. Közben felrémlett a délutáni furcsa rosszullét is egy halvány gondolat erejéig.

Mindezektől függetlenül Beánál is futottam egy kört, akivel megállapítottuk, hogy az általa említett hölgy nekem jelenleg nem csupán árfekvése, de keménysége miatt sem lenne való; ugyanakkor piszkált a kérdés: miben jobb ő a többinél? Használt ez egyáltalán valamit Beának?

Mert én hiszek abban hogy ennek az egésznek csak akkor van létjogosultsága, ha hozzájárul valamivel a lét minőségének emelkedéshez.

Ígéretet kaptam arra, hogy erről is fogunk majd beszélgetni, kíváncsi leszek rá.

Viszont közben el is fáradtam. Hallgattam még némi alsó csakrákat érintő megerősítő zenét, közben ismét egy óriási tűz körül táncoltam a homokban, éreztem, ahogy a talpam végre átmelegszik, és minden egyes tánclépésem tölti azt a bizonyos földcsakrát - a végén még természet képeket is láttam, mintha repülnék az erdők-rétek-hegyek-tengerek felett, sőt Gaiát is, a kék bolygót, óvatosan a két kezem közé vettem egy rövid időre, mélységes tisztelettel adózva minden, e Földön Létezőnek.

Azt hiszem, alapvetően nagyon tudok osztozni Szandra törzsi táncok iránti lelkesedésében. Csak épp fizikumom nincs hozzájuk (se).

Mantra to Destroy All Confusion of the Mind

Az elmúlt napok magas láza furcsa változást idézett elő bennem. Meglehetősen leállította azt a bizonyos ösztro-genezist, mely a teremtésnek nem pont az a formája, ami számomra előnyös lenne. Ez furcsa és bár fáradt, de kellemes érzetként hullámzik a testemben, mint egyfajta (átmeneti?) szabadság. Ezzel kapcsolatosan határozottan az az érzésem, hogy a jövőben gyakorítanom kell az extrém hőmérsékletű helyek látogatását (és nem csak az extrém melegre, de az extrém hidegre is gondolok itt).

Mikor újra magamhoz tértem, frissebb voltam, mint előzőleg, s arra gondoltam, hogy a Mesterkód - nos, az bennem van. Saját magamban kell megtalálnom. Ennek pedig a tanulás az útja, hisz én olyan tudattalan vagyok ebben az egészben, csak fordulok jobbra-balra, mint elefánt a porcelánboltban...

Ez az elhatározás felvidított.

Most pedig még tisztítom kicsit a teret némi mantrával, aztán pedig alszom egy jót. 

Ha Anyám szellemei is úgy akarják.

Kodoish, kodoish...