Jiking 2021 - 1. rész

Tegnap este, vacsora után, sokkélmény ért. Kinyitva a Fájszbukkot, másod-unokanővérem közleménye jött velem szembe arról, hogy az édesanyja meghalt. 

Kórházban volt combnyaktöréssel - és elkapta a covidot. 78 éves volt, 13 évvel fiatalabb, mint Anyám.

Fél éjszaka hánykolódtam, telve gyermekkorom emlékeivel; a rosszullét határán - iszonyú nehéz volt a szívem.

Ma nem sok mindent csináltam, kimerülve az éjszakától, meg a két nap intenzív melótól, inkább csak aludtam, meg ajándékokat csomagoltam - lekéstem még a postai nyitvatartást is, ami azért helytelen, mert így a postán rekedt termékek eladása már garantáltan a jövő évre marad; a nagy postán ugyan fel tudtam adni a csomagjaimat, de emiatt, meg a forrásaink továbbra is szűkös volta miatti dohogásommal elég sok időt elvesztegettem. Ezt követően, önmagamat megnyugtatandó (gyakoroltam a megbocsátást magammal szemben, nyilván, ha nem gürizek ennyit az elmúlt két napban; és nincs ez a letaglózó szomorú hír, ma sokkal frissebb lehettem volna, de ez legyen a legnagyobb baj a Zéletemben) elkezdtem Youtube videókat nézegetni legújabb érdeklődési körömnek megfelelően. Bele is botlottam mindenféle, a jelen időszakra volatkozó asztrozófiai útmutatásba.

Meditáció, termtés, új év, új kezdet - ezek a kulcsszavak köszöntek vissza mindenhonnan, és engem újra elkapott az a vágy, melyet pár napja már éreztem mocorogni: nevezetesen, hogy megkérdezzem a Könyvet, minden titkok tudóját.

A pénzérmék, melyeket erre a célra használni láttam jónak, egyáltalán nem valami magasztosan őrzött, szent ereklyék. Mosógépünk pár napja hibát jelzett, és Vejkóm a szűrő tisztítása során annak mélyéről bányászta elő őket. Megviseltek, foltosak, csorbák. Mégis: mikor megláttam őket, tudtam, hogy ők lesznek az Igaziak a Feladatra. 

Hisz oly kemény dolgokon vannak túl.

Mint én.

....

Első kérdésem mi más lehetett volna, mint a számomra jelenleg mindennél fontosabb kérdés:

Mit kell tennem annak érdekében, hogy teljesen egészséges legyek?

Megdöbbentő dolgokat üzent a Könyv.

Az alapjel a 30., Megvilágosodás lett - ezt már korábban mintha megkaptam volna; s nem igazán mélyedtem el üzenetében (azt hiszem ez is egy hiba volt, mely arra az útra vitt, amely annyi keservet tartogatott az elmúlt években).

A Könyv erről eképpen szól:

Föleszmélsz, öntudatra ébredsz. Szemeid kinyílnak: látóvá válsz. Amit eddig öntudatlanul tettél, azt most fokozatosan átlátod, megérted - és megismered. „Most már látom!” Az ész és az értelem között döntő különbség van. Az ész rövidlátó. Az „ember, aki nem nőtt fel”, legföljebb okos. Az értelem: lát. Az Igaz Ember bölcs. A bölcsnek minden gondja megoldódik, mert kivétel nélkül minden gond a megismerés hiányából ered. Lelkedet benső fényed világítja át, s „az igazság szabaddá tesz”. Minden csak addig nyomaszt, amíg nem értjük. A fényben megszűnik a félelem, értelemet nyer a szenvedés, s a múlt démonai nem kísértenek többé. (Az erdő is addig félelmetes, amíg sötét.) Most ráébredsz. Most megérted és megoldod. A Li tüzet, ragyogást jelent. A Liben fölragyogsz, melegítesz s világítasz. Nemcsak magadnak - másoknak is. Most megértheted sorsodat, életed értelmét, kapcsolataidat: mint amikor fölkel a nap, s eloszlatja a homályt, minden fénybe kerül s értelmes kontúrt kap. (Véget vet az érzelmek zűrzavarának.) A Li legnagyobb buktatója a hiúság. A fény sohasem önfény! A gyertya lángját a sűrű fagygyú táplálja s a láthatatlan levegő élteti. Az Igaz Ember egy „tehén alázatával s odaadásával” él: hűséges a föld adományaihoz, s figyelmét a magas szellemvilág felé fordítja: „Az ember semmit sem vehet, ha nem a mennyből adatott neki.” Aki azt hiszi, a tudás az övé: nem tud semmit. A Li „megkülönböztetést”, „elkülönülést” is jelent. A ősi hagyományok szerint szenvedéseink oka, hogy szellemünk „azonosult” a dolgokkal. Összetévesztette magát velük. Azonosult az egóval, mulandó testével, múltjával, indulataival, és még sok más egyébbel. Az élet drámájába beleveszett, mint egy színész, aki oly mértékben átéli szerepét, hogy már nem tudja, hogy játszik: maszkja rásült az arcára, s azt hiszi, a játék végén együtt hal meg vele. A Li fényében ez az azonosulás megszűnik. Felragyog az, aki játszik, s urává lesz a sok szerepnek. A megkülönböztetés az önismeret útja. „Ez mind én voltam egykor” - mondja Füst Milán, az író. Halhatatlan lelkünk halandó szerepeket vállal a világ színpadán - a Li jelében a játékos rádöbben magára, és urává válik a játéknak. 

Gondolatok 

Az Ég, a Föld, a Víz és a Tűz: időtlen ősjelek. Alaptulajdonságok, amelyek valamennyi jósjelben benne rejlenek. A Tűz a „teremtő világosság” jele. Az ember a gondolataival teremt. A kínai azt mondja: Aki másokat ismer - okos, aki magát megismeri - bölcs. A valódi megismerés: önismeret. Bármit kérdezel, a Ji arra figyelmeztet, hogy kétségedet, gondjaidat te magad teremtetted, s csakis te magad tudod megoldani. Az önismeret nem passzív tudást, hanem mágikus teremtőképességet jelent. Megismerni valamit azt jelenti, hogy az a hatalmadba kerül! Ezért ennél az ősjelnél legdöntőbb az alázat. Önző tudással a világot tönkre lehet tenni. Látjuk is manapság. Önzetlen tudással a világot meg lehet menteni. Az önzetlen tudást úgy hívják: szeretet. Ha önfényedben élsz, hamar ellobbansz, és a kapcsolataidat elégeted. A bölcs alázatos tudása melegséget áraszt, és olyan kitartó, hogy ez a melegség még a halála után is árad. Elhagyott cipőiből is. Megértél arra, hogy az igazság súgását meghalljad. Fellángolsz, de tudd, hogy mint mindenki, a fényt te is csak kaptad. Ha azt hiszed, a tiéd, eléget. Aki a Li jelében született, sorsfeladatként a megismerést és a hiúság legyőzését kapta. Ezek a „tűzmadarak” gyakran lesznek manapság szelíd, magányos emberek. Mert ez a mi sötét korunk nem szereti a világosságot. A jósjel azt üzeni: világíts, magadba, magadból. Maradj alázatos. Az út nyitva áll előtted. A fényben nyilvánvaló, mi az, ami összetartozik, és mi az, ami nem.

Elég sok változó vonást kaptam... lássuk ezek üzeneteit.

1. Elindulás, Megtisztulás és tisztelet. 

Nincs hiba. Minden a jó kezdeten múlik. Ha egy kezdő harcos belép a gyakorlóterembe, összeszedi gondolatait, s meghajol nemcsak leendő mestere, de a terem előtt is. Ami kezdetben még csak parányi zavar, később már káosszá nő. Az első lépés: döntő. A tervek csírája. A lelki összeszedettség. (Akarni. Hinni, hogy sikerül. Ahogy Rafael figyelmeztetett.) A „csing” pedig nemcsak „tiszteletet”, de „csodálatot” is jelent. A tisztelet a megismerés előlege. A tanítvány még nem ismeri a mesterét, csak tiszteli, s ez a megelőlegezett respektus a biztosítéka, hogy idővel majd megismeri, s ő maga is mesterré válik. Amit elindítasz, s ahogy elindítod, az lesz belőle. A közönséges ember zaklatott lelkülettel indul, és senkit sem tisztel. Te nem ilyen vagy! 

2. Sárga fény. Magasztos üdv. 

A sárga a „Közép” színe. A közép lelked teremtő centrumának, a tisztánlátásnak a helye. Ami innen indul, üdvös és sikerül. (Nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak maradni. Néha nehéz..) Egyrészt mert elég erős vagy, másrészt mert átláttad a sorsát. Az ihletett lépés a legbölcsebb lépés. Most nemcsak azt tudod, mit teszel, de azt is, hogy ki vagy. Déli napod ragyog.

3. Napnyugtakor, ahelyett hogy dobolnál s énekelnél, öregkorodon siránkozol. Baj. 

A mulandóság csapdája. Lényed halandó része megriadt, és leragadt a sárba. Elfelejtetted, hogy halhatatlan vagy! Ha hinnél: dobolnál s énekelnél (táncolnál is, törzsi táncokat, az ám... ehelyett nyavalyogsz néha és húzod a lábad.). Ha hinnél, tudnád, a Nap nemcsak lenyugszik, de másnap újra fölkel! Rossz hangulatunkat nehéz legyőzni, mert egónk ragaszkodik hozzá. Azt mondja: addig élek, amíg sajnálom magamat! Terméketlen szomorúság. Álkatarzis ez - ne add át magad neki! 

5. Könnyei patakokban omlanak, szomorúan gyászol - s Üdv! Szerencse! 

A 3. vonal az álkatarzis. Ez itt a valódi katarzis. Itt az ember megtisztul és szívet cserél. Az ego hatalma megtörik - ez fájdalmas. Valódi énünk viszont felébred bennünk: ez boldogító. Látjuk, hogy minden kudarcnak mélységes és üdvös okai voltak. Magunk voltunk sorsunk beteljesedésének akadályai. Az élmény a felébredéshez hasonló. Nemcsak a nyomasztó álom múlt el, hanem az álmodó is: mások lettünk! (Hogy gyökeres átalakuláson megyek át, az egészen bizonyos. Hogy meddig jutok, azt nem tudom. A spirálon (lépcső? DNS?) lépegetek fölfelé. A teteje felhőkbe vész. Szép ez az út. Fenséges - és magányos.)

6. Az uralkodó megfegyelmezi a lázadókat. Csak a fejet öli meg - a démonokat futni hagyja. Hibátlan.

Lelkünk ura megoldja a gondot. Látja, hogy mindennek egyetlen gyökere van. Ezt most határozottan kiirtja - s minden rendbe jön. Aki tisztán lát, gyakran tapasztalja, hogy a legbonyolultabb problémának is egyetlen oka van. Ez sokszor egyetlen szóval megnevezhető. Például: hiúság. S ez, mint egy gyulladt fog a testet, az egész életet megmérgezi. Lelkünk ura tudja, mi a baj - és pontosan cselekszik. Nem esik a túlzás bűnébe, s fölösleges szenvedést nem okoz. A „csou”azt jelenti „démon”, „rossz szellem”, „rossz kísértés”. „Ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a Gonosztól” - ez ennek a vonásnak a titka. Ha a „gonoszt” megszünteted, nem vagy többé kísérthető. Lelkünk ura tudja, hogy a bennünk lévő bármiféle „gonosz” a láthatatlan világ valamennyi hasonló „gonoszságát” magához vonzza. Az agresszív ember körül fürtökben lógnak a kiéletlen agresszivitás „kísértetei”. A hiú ember a világ minden hiúságának médiumává válik. S akinek lelke mélyén a nagyravágyás elfojtott tüze ég, az könynyen válhat kalandor politikus félisteni ambícióinak szánalmas eszközévé. A megszabadulás taktikája: határozott erővel megszüntetni a baj okát - s utána elengedni, megbocsátani. - Letenni a kardot, s békét teremteni. 

(Egyetlen szóval? ...hát, azt a szót még nem találtam meg. Gyengeség, gyávaság talán. De egy speciális fajtája: csak akkor jön elő, ha a saját érdekeimet kell érvényesíteni. Ha mások érdekeit kell megvédeni, bátor vagyok, sőt, vakmerő. Életem nagy drámája, hogy nem találtam egyetlen embert, aki előbbre helyezze az én érdekeimet a sajátjainál, annak ellenére, hogy én ezt egy rakás emberrel megtettem. Persze miért csodálkozok ezen, hisz Anyámtól sem kaptam ezt meg soha - akkor miért is várhatnám el más emberektől? Igen, úgy lettem nevelve, hogy a saját érdekeimet háttérbe szorítsam. De akkor is... miért hagytam, hogy ez belém idegződjön? Miért nem vetettem le legalább az úgynevezett felnőttkor bekövetkeztével? Hogyan változtathatnám ezt meg egyszer és mindenkorra magamban?

Jó kérdések ezek. Szóval még ásnom kell az "egy gyökér"-ig. Elég sokat.)

...

Ami különösen megdöbbentett mindezek újra olvasása során, az az a tény, hogy ezen az úton járok - no, nem a betegségem kezdete, csak úgy szeptember óta, mikor is kénytelen voltam szembesülni a ténnyel, hogy bár kivágták belőlem a daganatot, de az azt előidéző alapproblémát nem szüntették meg, s ez bármikor újból démonként támadhat legdrágább kincsem, az egészségem ellen.

Ez volt az a pont, mikor szerencsésen rátaláltam Segítőmre, és elkezdtük a belső munkát.

Tudom, hogy még sokat kell dolgoznom magamon... az ál- és valódi katarzissal kapcsolatos ambivalenciáimat például a múltkor éppen Rafaellel vitattam meg, tán emlékeztek erre - de jó úton járok; ki tudom válogatni az ocsúból a tiszta búzát, kaptam hozzá útmutatást; s ha továbbra is így teszek, talán előbb-utóbb eljutok a megbocsátás állapotába is.

Hogy kinek kell megbocsátanom? 

Rengeteg embernek, akik tettel, vagy mulasztással, sokszor akaratukon kívül, néha akarattal, de megbántottak engem.

Frászt.

Saját magamnak, hogy mindezeket tűrtem.

Mindennek egyetlen oka volt... saját gyengeségem, elégtelenségem, vagy ennek tudata, képzete. Nos.. ezt a gyökeret kell felszámolnom magamban, kiirtanom.

Ez az egyetlen, valódi feladatom.

...

A változó vonásokon elmeditáltam tehát, majd az irányjellel folytattam. Ez pedig nem más, mint a 48. Kút jele.

A kút mélyén rejlik a tiszta forrás, az „Élet vize”, az örök érték és tudás, ami az embert emberré, a közösséget közösségé teszi. A jel azt üzeni: találj vissza lényed legmélyén rejlő emberségedhez. Találj vissza önmagadhoz és Istenedhez: ne feledkezz meg róla, ne engedd, hogy bármiféle külső-belső őrület következtében a „kút” beomoljon, bemocskolódjon. Aki az „élet vizét” issza, annak „örök élete” lesz akiben a forrás elhal, annak vége. A jósjel azt üzeni: ébredj magadra! És kérdésed mélyén keresd a lényeget! Ne elégedj meg semmiféle önáltatással, hazugsággal. A lényeg egyszerű és örök: Szeretet... Halhatatlanság... Boldogság... Az, hogy Isten szelleméből való szellem vagy... ez a lényeg. Ez van a kút legmélyén. Az élet vize nemcsak Tudást, de kimeríthetetlen energiát is jelent: aki ebből iszik, megifjodik. Kiapadt erői feltöltődnek, megújhodnak. Az élet vize: közös. Ami benned van, az rejlik másokban is. Lelkünk mélyén alapvetően egyek vagyunk, és ezért kivétel nélkül minden emberi közösség tartós boldogsága azon múlik: működik-e a „kút”, s isznak-e a vizéből vagy sem. Ha nem, a közösség megromlik és széthull, legyen az házasság, barátság, közös vállalkozás, egy nép, egy társadalom vagy egy emberi lélek. 

„Kút. Az ember megváltoztathatja városát, de nem változtathatja meg a Kutat. Jönnek és mennek, de a Kút Kút marad. Ha alja iszapos lesz, ha a merítőkötél rövid, ha eltörik a korsó: baj.” 

Itt az alkalom nemcsak ahhoz, hogy „megtaláld magad”, hogy mélyebb önismerettel fölfedezd valódi értékeidet és lehetőségeidet, hogy rádöbbenj végre: mi a vállalt sorsod a világban - de ahhoz is, hogy megtaláld mások kezét is, akikkel valóban közös sorsod van. Ebben a jósjelben nemcsak magunkat látjuk tisztábban, de másokat is. Egy kicsit „léleklátó” leszel, s ahogy magadban, másokban is megpillanthatod az értékeset. Azt, ami összeköt velük. Minden közösség szíve a Kút: ez minden kultúrának, társadalomnak, vallásnak a centruma. A legvadabb különbözőségek ellenére az emberek a Kútnál összegyűlnek, s egynek érzik magukat, mert itt bugyog Föl az a víz - az élet vize -, ami bennük közös. A Csing jósjele nemcsak gyönyörű, de fenyegető is: a kutat meg kell menteni, különben mindennek vége. Gyakorta akkor kapod ezt a jelet, ha a Kút veszélybe kerül! Ha átadod magad az éppen aktuális divatoknak, közhülyítéseknek, ha felszínesen érzel, gondolkodsz, ha elhallgat benned az inspiráció hangja, ha elural a kétely, a zűrzavar..., ha elengeded Isten kezét! Lelked legmélyén szólít meg ez a jel: ha „elér odáig a köteled”, és „nem törik össze a korsód”. Az igazi önismeretnek, tudásnak, lelki fejlődésnek, fizikai gyógyulásnak, megerősödésnek s a veled „egyívásúakkal” való találkozásnak éppúgy itt az ideje, mint annak, hogy fölfedezd s fölszámold a rontást, ami miatt mindez mégsem sikerülhetett! Szabadulj meg a méltatlantól! 

Gondolatok 

Az előítéletek különbözők - a lényeg egy. Sok vallás és bölcselet van - ami igaz bennük, az egy. (És egy a cél. A cél az Egy..) Akiben a kút nem működik, az azt keresi, ami szétválaszt. Akiben a kút működik, az pedig azt, ami összegyűjt. Ha a kút tiszta vizéből ittál, rájössz, hogy minden ember a testvéred. Jézus önmagát „élő víznek” nevezi, és az Evangélium egyik csodálatosan szép jelentében éppen a kútnál találkozik egy más népből való, szarváriai asszonnyal, az egyetlennel, aki előtt fölfedi, hogy ő a Messiás, és aki belőle iszik, soha meg nem szomjazik. Manapság, a sötét korban gyalázatos állapotban vannak a kutak. Ezért nem találunk korunkra jobb szót, mint azt, hogy embertelen. Az emberségnek ugyanis népek, fajok és vallások fölött közös eszménye, közös törvénye, közös feladata, közös származása van! Időtlen. Herakleitosz, Buddha, Krisna, Lao-ce, Jézus nem „mennek ki a divatból” - sőt egyre korszerűbbek lesznek. Amikor a Ji-kingtől kérsz tanácsot, a „kútból” merítesz. Azt tanácsolja: nézz a kútba: önmagad mélyére! Senkitől sem kaphatsz most tanácsot, segítséget, mert a megoldás, az erő benned van! Ha „köteled elér a vízig”, ha „edényed nem törik össze”, megdöbbensz hogy mennyi mindent tudsz, és milyen legyőzhetetlen erő van lelked mélyén! Nem gondoltad volna. Saját erődnek s értékeidnek ez a váratlan felfedezése rádöbbenthet arra, hogy másokban is ezek rejlenek! És nem azt nézed az emberekben, ami taszít, hanem ami vonz - s ez egy új együttműködés alapja lehet. 

...

Nem tehetek róla, de a Kút jósjelénél ismét elkapott az az érzés, hogy nekem ezen az úton kell tovább haladnom, meg kell találnom az "egyívásúakat"; azt a közeget, ahol végre megértés és elfogadás lehet a részem. Ismét a tanulás szükségessége merült fel bennem; egyre erősebben érzem ennek az útnak a hívását.