Kedves Naplóm,

ma jó kis munkás-pörgős napom volt. Így aztán nem jutottam el a mai tüntetésre sem, pedig nagyon szerettem volna jelen lenni. De az élet - és az év végi hajrá, délelőtti gázszerelővárós kieső munkaidővel megspékelve, nem hagyta, hogy részese legyek a mai akciónak. Kár...
...
Délelőtt tehát jött a gázszerelő, aki jól felhúzott. Azzal kezdte, hogy kötekedni kezdett: kormos a cirkó belseje. Erre mondtam, hogy ahol égés van, ott korom is. Elvitatkoztunk, valamit magyarázott az elégtelen égésről, meg arról, hogy földgázos fúvókával használtuk pb-re, (ezt előre mondtam, ne érje meglepetés), én erre hárítottam, hogy a gyerekek nem fagyhatnak meg azért, mert ők, a márkaszerviz, csak ma tolták ide a képüket. Valamint azt is mondtam, hogy engem nem érdekel a garancialevelük, de addig innen el nem mennek, amíg fúvókát nem cserélnek. Éreztem, hogy kezd felmenni a vércukrom, pedig ez még csak az első csörte volt. (Eszembe jutott az én arany husom tanítása, vitatkozni úgy kell, hogy a másik legyen az ideges. Én ebben igen gyengén muzsikálok, sose lenne belőlem jó üzletember... tudjuk...)
Eztán jóemberünk, - körbenézve a nyomortanyán - fontosnak tartotta közölni, hogy harmincötezer lesz.
Na ettől végképp eldurrant az agyam.
- Ezt megbeszéltük. Úgy gondolja, hogy azért hívtam ki magukat, hogy ne fizessem ki? Ha gondolja, előre odaadom. Egyébként, számoljon már egy kicsit! Vettem cirkót, ugyebár, száznegyvenért. A kollégája felrakta a falra, negyvenkétezerszer. Töltettem gázt a tartályba, csekély kettőtíz. És még jön maga is a harmincötjével. Tudja, hogy ez így együtt négy kiló? De kifizetem. Ki én. (Épp csak azt nem mondtam, menj anyádba... oda nem küldhettem, mert akkor sose lesz ebben a nyomorult cirkóban pb fúvóka. Pedig... de szerettem volna...)
- És tudja, hogy még így is ez a legolcsóbb megoldás? - célzott arra a nyilvánvaló tényre, hogy ez a cirkó az egyik legolcsóbb a fellelhető modellek között.
- Tudom - válaszoltam. (Anyád.)
A beszélgetés itt rövid időre megakadt, míg a segédje - helyes fiatal srác - buzgón szerelt, ő nézelődött. Majd megszólalt:
- Ugye tudja, hogy ezt így már be se lehet építeni, ezt a parapetes cirkót?
- Mi az, hogy nem lehet parapetes cirkót beépíteni? Ezt hogy érti? Akkor forgalmazni se lehetne!! (Ki ne találd már, hogy tíz perc alatt ide húzzak fel egy bélelt kéményt, mert nem maradnak golyóid, esküszöm.)
- Tíz évvel ezelőtt még lehetett úgy, hogy oldalra vezessék ki a füstcsövet. Már csak felfelé lehet. Kellene rá egy hosszabbítás, további ötvenezer.
(Ezt a másik jóember egy mukkal nem mondta, mikor itt járt felszerelni. Pedig ha fontos lenne, biztos szólt volna. Naggyon csúúnyán néztem.)
- De megcsináljuk - válaszolt gyorsan. Nem válaszoltam, így nem nyugodott:
- Milyen cirkójuk volt előzőleg?
- Fagor.
- De hisz az nem is gyárt cirkót! Ipari tűzhelyekkel foglalkozik!
- De gyártott, ott van kint az udvaron, ha nem hiszi, menjen, nézze meg. Egyébként nagyon hasonló volt ehhez.
Kicsit még elmolyolt az ipari tűzhelyekkel, aztán újra fogást keresett rajtam:
- Ez az egész biztos nincs is engedélyezve!
- Képzelje: van. Ha akarja, előkerítem a tervdokumentációt - intettem az alsó polc irányába, ahol sejteni vélem.
Nincs válasz.
- Gondolja, hogy idehoznának egy tartályt, anélkül, hogy megvan minden engedély?
- Igen... tartály... azt mondta, tartályról fog üzemelni... hol is van a tartály?
Akkor már majdnem ordítottam, de inkább nyeltem egyet, és leghidegebb mosolyomat kivillantva közöltem:
- Kint. A kertben. Ott jött el mellette.
F@szikám képes volt rá, kiment az ajtón, lenézett a kertbe és meglátta az ujjam által jelzett irányban a HÁROM KÖBMÉTERES FÖLD FELETTI GÁZTARTÁLYT.
Hurrá. Nem vak. Nem egészen.
Közben kész lett a fúvókacsere, és a termosztátra terelődött a szó. Undoritisszel nézte a régi fajta tekerős szobatermosztátot, és megkérdezte, hogy a kollégája miért nem kötötte be.
- Azt mondta, hogy az a maguk dolga!
Erre csak hümmögés jött válaszul, zsinór keresgélés, majd elkezdett valamit magyarázni valami nulláról, hogy ez a termosztát nem jó.
- Akkor mit csináljak, hogyan használjam termosztát nélkül?
Hümmögés után azt a feleletet kaptam, hogy kapcsoljam be, melegítsük fel a rendszert, aztán kapcsoljam ki.
- Ez akkor olyan, mint régen, mikor fél éjszaka a kályha mellett ültem és pakoltam, hogy a gyerekek ne fázzanak meg - mondtam. (Mi tagadás, kiakadva. Négyszázezerszer.)
Erre megtudhattam, hogy ugyan ez a termosztát nem jó, mert nem a nulla vezérli, (hiába, nekünk magyaroknak az a jó, ha a nulla vezérel...) de nekik van tuti digitális termosztátjuk nyócezerér (ez az óccsóbbik kivitel), napon belüli vezérlésű digitális. Nem heti, meraz tizennégyezer, ide jó lesz az óccsóbbik is.
- Jó, legyen. (Nyócezer. Zsebből veszem elő. És még kettő, mer' nincs rajta kötelező...)
Lement a kocsijukhoz, de "egész véletlenül" csak a tizennégyezresből volt, no arra már tényleg nem lett volna fedezet. Közben megtudta, hogy a másik gázszerelő úr ki volt (volt kollégák) és meghagyta nekem, hogy majd tőle vegyek ilyen digitális izékütyüt, neki biztos van óccóbb is. Fel is szereli nekem, jutányosan. Esetleg közben megkéri a kezemet, vagy kisöpör, ha más munka nem jut.
Lényeg, hogy Márkaszervíz Úrnak ne kelljen semmit dolgoznia harmincötezerért.
Tényleg kár, hogy nem lettem gázszerelő. Mészáros úr is milyen sokra vitte. Havi hatvan misit keres. Gázszereléssel.
Ja, gáz az van. Mifelénk már lassan más nincs is, csak gáz.

Irigy Hónaljmirigy: Száguldás, Porsche