A Ji-King üzenete 2015 / 37. Csia Zsen - Az Ember családja

...a kérdés, amit feltettem, az volt, mellyel napok óta foglalkozom:
"Hogyan tudnék biztonságot teremteni önmagam és a családom számára?"

Kicsit nehezen ment a ráhangolódás... végül is, hetek óta ezzel foglalkozom, és vannak bizonyos válaszaim már, mind anyagi síkon, mind az élet egyéb aspektusait illetően. Így - voltaképpen - abban sem voltam bizonyos, hogy meg kell kérdezzem a Könyvet.
De nem volt igazam.
Válasza rendszerbe foglalta az eddig összeszedett információ- és szándék-morzsákat, felvázolta előttem az Utat, amit be kell járnom az elkövetkezőkben.

A jósjel, amit kaptam, a 37. Csia Zsen: Az Ember családja volt, változó vonásai a 2. és 5. melyek megváltozásával az 52. Hegy (Nyugalom) jósjelhez érkezünk.

(Még egy fontos momentum, mielőtt a jósjelek elemzéséhez kezdünk: dobások közben ismét bevillant a "kompetencia" szó, és az a felismerés, hogy növelnem kell a kompetenciámat a saját életem felett, sőt, András fiamnak is meg kell adnom a lehetőségét annak, hogy a saját élete feletti kompetenciát növelhesse.)

No de lássuk a jósjelek üzenetét. Érdekesen kapcsolódik a fenti gondolathoz. Is.

Csia Zsen - Az Ember családja
(Képjel: Az Ember jele - s az Otthon idillikus képe: háztető alatt egy malac)

A család a legkisebb Egység - és mindennek az alapja. A "család" az ősi Kínában oly mértékben volt az egész emberi létezés mintája, hogy felfogásuk szerint még a halálon is túlmutatott: az elköltözöttek szellemcsaládja a földi családdal szoros kapcsolatban maradt.
Ez a jósjel - jelképes értelemben - egy bensőséges és tartós közösség megteremtéséről szól: ez most a sorsfeladat.
"Ha meg akarod javítani a világot - mondták - először az államot kell megjavítani; ha az államot akarod megjavítani, először a családot kell, s ahhoz, hogy a családodat megjavítsd, először javítsd meg magadat!"
Ez ennek a jósjelnek a legelső tanácsa: lelked erői "családtagok", élj egységben önmagaddal.
Aki önmagával rossz viszonyban él, az másokkal is rossz viszonyba kerül.
Mindent önmagunkon kell elkezdeni.
Belülről kifelé: ez életünk és körülményeink megváltoztatásának egyetlen lehetséges iránya.
Ezért mondja a kép: "Az Igaz Ember szavai a lényeget mondják, lénye pedig a változásban is hűséges és kitartó."
A családban ez az "Apa" szerepe.
(Igen, úgy tűnik, hogy valahogy a férfi energiákat kell erősítenem magamban, ha rendet akarok tenni magamban és magam körül. ...nem ebben voltam mindig gyenge? ajjaj.)
A jósjel neve azért nem csupán "család", de az "Ember családja", mert itt olyan közösségről van szó, melyet nem pusztán ösztönök, érdekek vagy öntudatlan érzések terelnek össze, hanem a belátó Értelem is,
Csak a belátó Értelem képes felismerni, hogy "Ezekkel sorsom van!" Vagyis abban a "család"-ban, amiről itt szó van, nem a vérségi és az érzelmi kapcsolatok a döntők, hanem elsősorban az "isteni rend", amit csak a tudatos Ember képes megteremteni.
Ebben a mintában az apának, az anyának és a különböző korú és nemű gyeremeknek épp olyan helyük és jelentőségük van, mint a Naprendszerben a Napnak, a Holdnak és a bolygóknak.
Nemcsak a Csia Zsen, de minden jósjel az alsó egyestől a legfelső hatosig megfelelnek a családtagoknak; az ősi kommentárokban úgy is szerepelnek, mint "idősebb nővér és fiatalabb nővér" stb. Én erről azért nem beszéltem, mert a mai olvasó már nem érzékeli, hogy a különféle családi szerepek milyen társadalmi és spirituális erőkkel állnak analógiában. (Egy biztos: a mi családunkban, legalábbis a Böhm ágon, mindig a lány volt a legkisebb. Ez sem lehet véletlen, mint ahogy az sem, hogy a család története tele van erős nők és gyenge férfiak történetével. Mert, ahogyan a családomat jelképező hűtőmágnesek lányomról szóló darabja mondja: álmában a legkisebb kiscica is lehet tigris...)
A mai család oly mértékig zuhant széjjel, hogy még a legjobb esetben is csupán érzelmi vagy érdek-közösség. A legújabb időkben inkább tragédiák, botrányok, válások és gyötrelmek színhelye, mintsem a kozmikus rendnek az az idillikus tükörképe, amit valaha jelentett, s ami - természetesen már csak "leesett" formában - a kínai családokban ma is fellelhető. (Nem, nem lesz itt semmi tragédia, botrány vagy gyötrelem, erről kezeskedem. Elég ebből a műfajból.)
Ezért fontos, hogy az Apa szavai a lényeget mondják. Az apának tudnia kell, hogy mi a jó és mi a rossz.
Ezt a tudást nem kívülről, a társadalmi mintákból kapta, - mert azok éppenséggel lehetnek romlottak, hazugok és alacsonyrendűek, ahogy ma azok is! - hanem saját szívétől, önérzetétől és leszűrt élettapasztalatától,
"Anyám kezéből édes volt az étel/ Apám szájából szép volt az igaz." - mondja a költő.
Erről van itt szó.
(Tulajdonképp egész jó apanya vagyok. Vagy mi ez a hibrid állatfajta.)
Ami pedig a kitartást illeti, az azt jelenti, hogy az igazi nevelés nem a szigorú büntetés és a szerető engedékenység pofozó-simogató taktikáján múlik, hanem mindenekelőtt a példán! A mintán! Gyermekünkre egész lényünkkel hatunk! Azzal, akik vagyunk! Amit mondunk, kevés. Egész lényünkkel nevelünk.
(Ennyit a büntetgetősdi hasznosságáról, amivel örökké szekíroz pszichológiát tanult barátom. Példaadás. A mindennapokban. Hol voltál, mikor az ég zengett? Mert én a helyemen. Akkor meg ne minősíts. Minősíteni amúgy is a legsúlyosabb hiba a pszichológiában, ezt tudnod kell, ha tanultál. Csóközön.)
Az Apa adja a család rendjét. Az Anya pedig az összetartó erejét.
(Ezért lettünk mi kissé rendetlenek, de összetartóak. C' este la vie.)
"Az asszonyi erény az üdvös!" - mondja a bölcs.
Minden családot az anyák tartanak össze - nélkülük széthullik az egész. A "család" minden közösség alapja.
Lelkünk önmagában is "család"; ha behunyjuk szemünket, érezzük azokat az erőket, és azokat a "tereket", amelyek által önmagunk irányító "apja", gondoskodó "anyja" vagyunk, és lelkünk gyülekezetében azokat a vágyakat, érzéseket, célokat, melyeket jó vagy rossz "gyermekként" föl kell magunkban nevelnünk.
Egy harmonikus ember benső világa: "eszményi család".
De hivatalban, boltban, gazdaságban, munkahelyen, műhelyben vagy bárhol, ahol még emberszabású élet van, megjelenik a "családdá" válás igénye, mert a minta az emberrel együtt született. (Az államélet vezetőjében még ma is ösztönösen "Papát" látunk - ez az, amivel a diktátorok gyalázatosan visszaélnek.)
Minden olyan közösség, amely nem a család-mintára épül: embertelen. Ahogy embertelen egy multinacionális vállalat - ezt érzi mindenki, aki ilyennél dolgozik, bármennyi pénzt keres is. (Azért ennek az enyhítésére vannak törekvések.) 
Kérdésedre a Csia Zsen a család mintájával válaszol. Ez épp úgy lehet bensődre, mint valóban a családodra vagy bármiféle sorshelyzetre vonatkozó kérdés, amelyben megjelenhet a harmónia lehetősége éppúgy, mint a minta szétdúlása: egy idillikus emberi kapcsolat lehetőségének megvalósítása vagy felrúgása.
Megmutatja, mi a harmóniához vezető út stratégiája - és mik azok az erők, amik ezt a harmóniát fenyegetik.
(Olvasatomban tehát: elsősorban önmagam biztonságát kell megteremtenem azáltal, hogy végre rendet teszek magamban, és ennek elsődleges feladata a bennem lévő JANG erők helyre tétele lesz, nem csupán férfi, hanem és elsősorban apai energiák szintjén is, annak érdekében, hogy később ezt a rend-mintát a családom felé lényemmel közvetítve, ott is rendet tudjak teremteni, mert - a leírtak alapján - épp ennek a rendnek a hiánya veszélyezteti legjobban a biztonságunkat.)
És most lássuk a Gondolatokat:
Ha a világban sérelem ér, az egyetlen hely, ahová visszamenekülhetsz: az otthonod.
A családod megóvhat.
A tieid között biztonság van.
Ezt sehol máshol nem érezheted.
Gondold el: akárhány emberrel volt dolgod életedben, sírod körül rokonaid állnak majd - mert ők tartoznak hozzád!
Ezért a családi diszharmónia a legnagyobb próbatétel: akinek otthonában is zűrzavar van, nincs hol meghúzódnia - lényegében idegenek között él, számkivetésben.
A jó család titka: Meghittség és Rend.
A Meghittség azt jelenti, hogy érzed: ezekkel összetartozol, jóban-rosszban. Megoszthatod velük a gondjaidat. Együtt éreznek veled. Érintésnyi közelségben vannak. "Hozzátartozók" - mondja a magyar nyelv. A rend azt jelenti, hogyha bárki átlépi a meghittség határait, a helyzet pokollá változik!
Ha ugyanis másvalaki túl közel kerül hozzánk, legyen az bárki: apánk, férjünk, testvérünk vagy akár az anyánk: elviselhetetlen.
Elnyomnak, elfojtanak, illetéktelenül beleavatkoznak a sorsunkba.
Ha sok emberrel élsz együtt kis helyen (ezalatt azt értem, hogy lelkileg túl közel, érzelmi és egyéb rokon szálakkal összegabalyodva), óhatatlanul is megsérülhet benned az, aki csak Te vagy!
A vonzalomból erőszak lehet, a szeretetből önzés, az apából zsarnok.
Az anyából érzelmi fösvény, aki nem engedi felnőni magzatát, hogy örökké birtokolja, a gyerekből kitörhet a lázadó, aki apát-anyát lerúg magáról, vagy éppenséggel elfelejt felnőni, és vénségére is önállótlan, támasztékra szoruló lény marad.
Ami a Nagy Társadalomban gyógyíthatatlan daganat, az a családban - mint egy rákos sejtben - már régen megjelent.
(Ezt a részt nem tudtam másként tekinteni, mint figyelmeztetést: ne telepedjek túlságosan rájuk... különben minden szándék a visszájára fordul.)
A Csia Zsen jósjelét akkor kapod, ha rendezned kell külső-belső erőidet. Rendezni, hogy harmóniába kerülj önmagaddal, és azokkal, akikkel sorsod van.
Harcművészetben azt a stratégiai feladatot jelenti, amikor rendezned kell a soraidat. Vagy azért, mert akcióra készülsz, vagy azért - és ez a gyakoribb - mert olyan akció után vagy, amely szétzilált. Ez az erőgyűjtés, az összeszedettség megteremtése.
(Hát... szétzilált a válság következményeinek túléléséért folytatott küzdelem, ez bizonyos. Ideje rendezni a sorokat.)
Az "asszonyi erény" itt azért üdvös, mert belülről hat és elfogadó.
A nyugati világban alig van már harmonikus család.
A szerepek is szánalmasan összekeveredtek: anyák kénytelenek játszani férfiszerepeket, apák viselkednek úgy, mint a gyermekek, (ezt Müller Péter nem rólunk írta véletlenül?) és a gyermekeket hamar bedobják a beteg társadalom karjaiba: nevelje tovább valami intézmény: óvoda, napközi, bölcsőde...
Az ideális minta megszűnt, s ezért, ha itt azt tanácsolja a Ji-king, hogy az "asszonyi erény üdvös", nem biztos, hogy ez manapság az anyában van, aki régóta rákényszerült, hogy az apa feladatát lássa el a családban.
Jobb, ha itt a Jin-stratégiára gondolsz, amelynek fő erénye az Elfogadás.
Elfogadom a másikat olyannak, amilyen.
Egyedül a tiszta Anyai Szeretet képes elfogadni valakit lényével, sorsával, jó és rossz tulajdonságaival, gyengeségeivel együtt. Nem köti feltételekhez a szeretetét: ez az erőszakmentes elfogadás az, ami a jó közösség feltétele, ahol sokféle sors és jellem élhet együtt, harmóniában.
Jó anyának, ha hat gyermeke van, mindegyikkel másképp beszél, mert tudja, hogy mindegyik más ember - már a pólyában is más volt mind a hat. (No ugye, hogy jó anya vagyok.)
A jó közösségek feltétele a megértő szeretet.
Soha nem szorít magához annyira, hogy a szabadságod elveszítsd.
Ez a mintája az "emberi" közösségnek.
Az én és te, mi és ti kapcsolatának.
De az első lépés nem másokon - rajtam múlik!
(Tehát, a biztonság iránti elemi igényemhez a Rend megteremtésén át vezet az út - de mindezek közepette nem szabad megfeledkeznem az eddigi léttaktikámról, az elfogadó szeretetről sem, mert ez biztosítja, hogy családtagjaim meghitt közelségben maradjanak: nem túl közel, de nem is túl távol - elegendő teret kapva ahhoz, hogy a saját életüket élhessék.
...múltkor írtam, hogy a személyiségem rendetlen vonását mindig is bizonyos elnézéssel kezeltem. Nem láttam ennek összefüggését a Jang-erőkkel sem, melyekkel szintén gondjaim vannak. Azt hiszem, hiba volt, hiszen így fosztottam meg magamat a Biztonságtól, ami pedig a sorsfeladatom.
Hát ebben az irányban még rengeteg a meditálni valóm, azt hiszem. És nagyon messziről kell kezdenem... generációs távolságokból.)

Vonások.

(Itt most csak az 1. és 5. vonást taglalnám, változó vonásként ezek vezetnek át az 52-höz)

1. Szilárd kötés a családban. Eloszlik a bánat.
Amikor elkezdődik a közös élet - akár belekerülsz, akár beleszületsz, vagy éppenséggel te magad alakítod ki, a legelején tudni kell, mi itt a Rend! (Namármegint..) Mi az a Minta, ami itt érvényes. Kezdetben ez a tapasztalat belénk szervül, és később már magától működik. Ha azonban a tapasztalatok zavarosak, a széthullás később elkerülhetetlen. Most tisztázz mindent, és nem lesz okod a bánatra.
(Azt hiszem, ezen nincs mit magyarázni. Eljutottunk idáig, megérett az idő.)

5. Királyként közeledik a családjához. Ne félj! Jó szerencse.
Itt a Jang-erényről van szó. A bölcs apáról, aki a "szívével" lát, és akinek nem kell szigor ahhoz, hogy tekintélye legyen.
Boldog az a közösség, amelynek ilyen feje van. (Ősi értelemben ez a vonás olyan férfit jelöl, aki a közösségét a kozmikus rendhez tudta igazítani. A jézusi "Házban" Péternek jutott ez a szerep. Az ilyen "apa" nem csak azt látja, hogy mi az, ami a családja tagjainak javára szolgál, hanem azt is, hogy mi tetszik ebből Istennek. Más szóval: úgy vezeti a családját, hogy abban mindenki teljesíthesse nemcsak a közösség, hanem a saját élettervét is! Nem uniformizál, hanem megengedi a legváltozatosabb sorsok megélését is - hiszen mindenki más.)
(Ezt én kaptam. Én, a nő. Aki jó apa lesz, és királyként közeledik a családjához. ...azt hiszem, a "ne félj" - kitétel pont arra vonatkozik, amit érzek. Bár, a lelkem mélyén érzem, hogy már elég erős vagyok, hogy teljesítsem ezt a próbatételt. Nem véletlen, hogy most kaptam.)
...
Most pedig nézzük, mi lesz ebből az egészből, így a Kecske évében, amely a nyugodt építkezés éve...
...
52. Ken -  Nyugalom (Hegy)
(Képjel: Valakinek a szeme visszanéz, hogy mi vezetett a jelenlegi helyzetig)

Valaminek a határához érkeztél.
Egy ciklus befejeződik, idáig tartott - innen már másik kör indul.
Ez most a számvetés ideje.
Most derül ki, mi az, ami álmaidból, vágyaidból, törekvéseidből valóra vált. Minden látható lesz és megszilárdul. Amivel szebesülsz, az a realitás.
Számvetésre azért van szükség, mert életünk tételekből áll, s ha nem tudatosítjuk magunkban egyrészt azt, hogy itt most lezárult egy tétel s új van születőben, másrészt, hogy mik voltak ennek a lecsengő tételnek a tanulságai, összes hibánkat átvisszük az újba, s vég nélkül ismételgetjük.
Az "ismétlés" alapvető gyarlóságunk, s a legtöbb bajt okozza.
Jó példák erre a sorozatos elválások, amikor valaki az egyetlen elhibázott párkapcsolatból is megtanulható tanulságot nem fogja föl, újra és újra házasodik s válik, ugyanúgy, ugyanazért - mert a hibás "vírust" hurcolja magával.
A számvetéshez nyugalom kell.
"Az Igaz Ember ilyenkor megvizsgálja a szívét, s nem hagyja el a helyét."
Az "ember, aki nem nőtt fel" esztelenül rohan tovább.
A bölcs arra figyelmeztet, hogy a Ken jósjel csak kívülről hordozza a Hegyek csöndes, mozdulatlan békéjét, belül ez nagyon is dinamikus és feszült állapot, s ezért nyugalmadat sem életed eseményei, sem lelked tudattalan erői nem fogják megteremteni.
Ezt neked kell létrehoznod!
Az általunk teremtett nyugalmat úgy hívják: meditáció.
Nem a manapság divatos álomvilágba merülő képzelgésre gondolok, hanem arra a magas fokú önismereti állapotra, amikor úgy nézel magadra és az életedre, mintha Isten szemével látnál. Tanúként, rálátva saját lényedre s tetteidre.
Erre van szükséged most: megállni és tiszta szemmel visszanézni - valaminek a végén, és valami induló újnak a határán.
A Megítélés a meditáció lényegét fejezi ki:
"Hátát nyugalomban tartja.
Nem tapad személyes énjéhez.
Visszavonul belső udvarába, nem látja az embereit.
Nincs hiba." 
Kérdésedre az általános válasz: Állj meg! Nyugtasd meg szívedet! Vonulj "belső udvarodba"; most magad vagy önmagad dolga - senki más!
Ne engedd, hogy félelmed, szorongásod, vágyad, reményed, akaratod hajszoljon tovább!
A Hegedűs a háztetőn című műben, amikor a házasságszerző lihegve berobban, s újságolni kezdi a jó hírt, a bölcs megállítja, s azt mondja neki: "Először üljünk le!"
Ez ennek a jósjelnek a tanácsa.

Gondolatok

Se a jövőbe, se a múltba ne kalandozz.
Légy itt és most!
Ne légy se csalódott, se reménykedő. (Ne légy reménykedő!)
Ami lesz: nincs.
Ami volt: nincs,
Minden csak Van.
Az Örökkévalóság nem azt jelenti, hogy nagyon-nagyon hosszú idő, hanem azt, hogy nincs idő - csak szüntelen Jelen.
Ha egy pohár bort tartasz a kezedben, csak egy pohár bor van, s csak a kezed. Állókép. Máskor eliramlik ez a pillanat, most megáll, és megnézed alaposan. Mintha először látnád.
Mintha utoljára látnád.
Nézd magad a tükörben - ugyanígy.
Nézz körül az életedben - ugyanígy.
Nézd meg a kérdésedet - ugyanígy.
Nincs a világon nagyobb csoda, mint a realitás.
Ebből a józan, szilárd, vágymentes állapotból tudod megítélni, mitévő légy.
Ha most minden állni látszik: tekintsd áldásnak.
Ha mozog: állítsd le.
Ha nem tudod leállítani kívülről, próbáld meg belül: "menet közben" is elérhető a benső nyugalom, bár rendkívül nehéz.
("Meditációra legalkalmasabb hely: a piactér!" - mondta egy zen-mester.)
Ügyeidet most stabilizálni kell.
A helyzeted magányos feladat, nem közös.
Rajtad múlik.
Ezért is szükséges a megfontolás.
Harcművészetben olyan helyzetet teremts, amelyben össze tudod szedni magad. Ökölvívásban ilyen a "fogás". Ebben egyébként pihenni is lehet. A Tai Csi Csuan is olyan taktikát javasol ("Vidd vissza a tigrist a hegyre"), amely az ellenfelet blokkolt helyzetbe juttatja.
Az erőgyűjtés, megpihenés általános célja is lehet a Ken jelének.
...
Azt hiszem, nagyon jól tettem, hogy elővettem a Könyvet. Nem csupán arra kaptam választ, hogy mit tegyek, hol keressem a Biztonságot - hanem a Hogyan-hoz is részletes vezettetést kaptam.

Köszönöm. <3