A Fény ünnepe/ visszatekintés az elmúlt esztendőre

"Most hogy kezdődik a LÓ éve, így a bennünk lévő ERŐ is feltámad, és nagyon nem mindegy hogy mire használod. ... Küzdelemre, harcra, vagy előremutató dolgokra. Most töröld ki, azokat a belső megerősítéseidet, hogy az Élet, vagy bárki rosszat akar Neked, és egyébként is mindenki ellened van. ... Ezek küzdelmeket hoznak. Most légy nyitott és tudatosítsd, hogy amire fókuszálsz oda megy az energia, azokat a dolgokat mozdítod meg. ... ARRA FÓKUSZÁLJ AMIKET EL AKARSZ ÉRNI.
Tehát:

1./ Jól akarok élni végre, nyomorgás nélkül.
2./ Rendbe akarom tenni az otthonomat.
3./ Meg akarok szabadulni a sok hiteltől." (2014.02.01-i bejegyzés).
...
Számomra a Karácsony hangulatában a mai napig kísért az ősi, eredeti Fény-ünnep. Ezekben a napokban a leghosszabbak az éjszakák és a legrövidebbek a nappalok. Ilyenkor a legkeskenyebb a palló, mely a létet a nemléttől elválasztja, s az emberek otthonaikba behúzódva, egymáshoz - óhatatlanul - kissé közelebb kerülve várják, hogy életadó égi kísérőjük végre ismét feltöltse őket életadó energiával.
Ilyenkor szinte mintha állna az idő, teljesen mindegy, hogy mennyi rohanást zsúfolunk a napjainkba, bent, legbelül, a valódi óra alig-alig, kínkeservesen araszol csak előbbre. A hosszú téli éjszakákba mennyi gondolat, sóhaj és emlékkép fér be! Szinte végtelennek tűnnek a csendes elmélyülés órái, függetlenül attól, hogy az ember - egyébként - mivel van éppen elfoglalva. Az idei december nekem például a sok benti munkán túl családi helytállásokat, és egy vidám és mozgalmas Karácsonyt hozott - de még ezek sem akadályoztak meg abban, hogy bejárjam a szokásos belső utat. A lelke mélyén ilyenkor mindenki a megtett úton elmélkedik, és próbálja - korlátozott lehetőségeihez mérten - felmérni, eltervezni a jövendőt.
Milyen érdekes játék ez évről-évre! Jóslatok, szándékok, pénzügyi tervek, előérzetek... nagyon fontos rituálé ez az életemben, ez foglalja keretbe az esztendőt, irányt mutat, és segít rendszerezni, helyre tenni az elmúltakat.
Kiemelkedő jelentőségű volt számomra ez az esztendő. Az első olyan év, hosszú idő óta, amit nem éreztem csak kínlódásnak, ami már hozott jót is itt-ott, vegyesen. Sok mindent sikerült elengednem az idén, ami lelkileg gátolt az Úton: elengedtem az egzisztenciális félelmeim egy részét (bár ezt a legnehezebben, de azt hiszem, végül sikerült), elengedtem néhány érzelem-csökevényt Nagy Fal vonatkozásában: nem érzek már lelkiismeret-furdalást a történtek miatt, sem azért, mert elkezdődött, sem azért, mert véget ért.
Elengedtem a Csabához való ragaszkodásom egy részét is: az elvárásokat. Nagyon szeretem őt a mai napig is, de teljesen elfogadtam, hogy ennek a kapcsolatnak jelentős korlátai és bizonyos keretei vannak, melyekkel nincs mit kezdeni. Mostanra már nem ez a probléma áll az életem tengelyében - sokkal inkább az a tény, hogy erős vagyok végre újra, önálló, okos, ügyes és teljes mértékig a magam ura. Azt hiszem, ez a gyógyulás útja számomra, és mindent meg kell tennem annak érdekében, hogy ezt az állapotot fenntartsam, sőt, ha lehet, fokozzam. Hiszen, mint egyszer egy tesztben kijött, én egy erős nő vagyok, - na annál rosszabb nincs, mint mikor egy erős nő elveszti az erejét, az önmagába vetett hitét. De ez már a múlté, és én élvezem, hogy kigyulladt újra bennem a Tűz, igaz, eleinte még szabálytalan lánggal égett, de ahogy telik az idő, egyre jobban sikerül a láng szabályozása, hogy ne pusztító tűzvész, hanem életet adó meleg kandallófény legyen.
Mióta - a Szomszédasszonytól kapott anyagok értelmezésének segítségével - ráleltem arra, hogy a fő feladatom a biztonság megteremtése az életem minden vonalán, sok minden más megvilágításba került. Például a rosszulléteim, melyeknek kiváltója mindig valami olyan élethelyzet, amikor úgy érzem, hogy a biztonság megteremtésére tett erőfeszítéseim kevésnek bizonyultak, és én elértem a képességeim határát - már nem bírom tovább feszíteni a húrt. Furcsa paradoxonként fel kellett ismernem, hogy nem, erőfeszítéseim eddig még sosem bizonyultak kevésnek, sőt, az emberek többsége fele ennyi erőfeszítésre se lett volna képes, csak az idegeim mondják fel rendszeresen a szolgálatot még az előtt, vagy éppen azzal egy időben, amikorra ez a tény nyilvánvalóvá válhatna.
Ezzel együtt, el kell érnem, hogy sose érezzem a létbiztonság hiányát, mert ez az oka és eredője minden súlyos orvosi kórállapotnak az esetemben.
Hogy csak egy apró, de meggyőző példát mondjak: mióta működik a cirkó, és nem kell félni a téli hidegtől, egyszer sem voltam rosszul...
Hát ennyit a biztonság fontosságáról az életemben.