Ünnep utáni ütésváltás

N. F.:
Szia. Drága, mint közöltem  nem vagyok rá szorulva a hajlekodra. Nem vagyok hozzá szokva azokhoz a körülmények hez amik a TE HÁZAD TÁJÁN URALKODNAK. Vannak akik el viselik a dolgaimat szívesen. Amit a kis fiunkat illeti én is szeretném ha le vizsgázna és nem kell engem kísérgetni. De ezt neked kell vele meg beszélni nem akarok én hibás lenni. Azt hiszem idáig is nem rajtam múlott. Te voltál a gyámja. Csak nem biztos hogy rá ertel a sok ven fasztol.

Gabriella Sziráki
Szia Nagyon Drága, örülök, hogy megtaláltad a magad közegét. Így a legjobb mindkettőnknek. Kérlek, a jövőben szakadj le rólam. A véleményedet meg tartsd meg magadnak, mert én sem minősítettem, hogy ki és mi miatt nem értél rá az utóbbi években a gyerekeidre. Tizede annyit sem, mint én. Isten áldjon.

N.F.:
Téged is.

Mikor először elolvastam az ősbunkó sorait, kinyílt a bicska a zsebemben. Legszívesebben anyázós és b+ozós választ írtam volna... de átmentem zenbe, és rájöttem, hogy: egyrészt nem azt kell nézni, hogy mit írt, hanem, hogy ki írta. Másrészt, hogy nem arról szólt a történet, hogy nem harcolok, hanem arról, hogy győzök. Ez megtörtént, mert a saját gyávaságát fordítottam ismét ellene - ő nem mer felelősséget vállalni Banduci iskolai szerepléséért, sose volt ehhez elég bátor. Így válaszom elegánsra és visszafogottra sikerült, és gondolatban tettem az ügy mellé egy pipát.
 De azért, míg kirándultam egyet a Tescóba tejért, lisztért és üdítőért, meditálni kezdtem.
Ez az őstulok a házam táját és a gyereknevelési módszereimet kritizálta - ami tőle annál is szánalmasabb, mert a ház is olyan, amilyenre ő tákolta, meg hát, lássuk be, a gyerekekhez is van némi köze.
De ha ettől a körülménytől eltekintünk, megérkezünk oda, hogy egy szinten mozog a jelenlegi drágaságommal, már ami a kritikán, a másik ledegradálásán keresztül történő energianyerést illeti.
Érdekes kérdés, hogy a férfiak miért választják az energiaszerzésnek ezt a - legalábbis meglehetősen vitatható módszerét az adakozás és a hála magasabb rendű érzései helyett. Nyilván, mert csak erre telik tőlük.
Tűnődés közben eszembe jutott Müller Péter szövege a gyermekszerepben tetszelgő férfiakról - és rájöttem, hogy ez az oka ennek a kritizálva-a másikat földbe döngölve-szerzünk energiát-jelenségnek: a sértődött gyerek szerepe, amelybe belebújtak. A sértődött gyereké, akitől elvették a játékát, és így kompenzálja a veszteségeit. Attól képzelik magukat nagynak, okosnak és ügyesnek, ha a nőt leminősíthetik. Attól lesznek ők Kacsalábon Forgó Palotában Lakó Szuper Apák, ha engem, a családomat, a nevelésemet és a körülményeimet leminősítik.
Röhögnöm kell.

Hogy is szól a Republic nóta?

"Kicsi vagyok, kicsi vagyok, ha megnövök, beléd rúgok / Még, még, még, még, még, ennyi nem elég"

Ugyanezt az egyszerű gondolkodásmintát tetten érhetjük DC egynémely bejegyzésében ("Jó az anyag"; "Egyé' fánkot") - mindenkit megnyugtatok, az anyag tényleg jó, a fánk pedig - Banduci kívánságára - éppen sül, úgy egy kilónyi lisztből, nem kell aggódni, mindenkinek fog jutni - csak trolloknak nem. De nekik nem is kell, már úgyis jól laktak méreggel.

Összefoglalásul: lehet, hogy nőként jobb apa vagyok, mint néhány tucat ilyen balfácán csokorba kötve. Már elnézést, de ti akartátok. S amiért az ember küzd, azt eléri, ha kellően kitartó.