(Viharos tenger. Hangyássy Zsuzsanna festménye.)
Jól haladok a "magamtólmindenkitelmarok" projekttel. Rövidesen nagyon szabad ember leszek...
A szavaknak ereje van. Nem is akármekkora. Lehet velül építeni és rombolni egyaránt. És nem csak kapcsolatokat - de saját magunkat is. Nem tudom, elhiszitek-e, de mikor leírtam, hogy nem hagyhatom, hogy ezek miatt a jóemberek miatt tönkremenjen az önbecsülésem - egy csapásra elmúlt a gerincfájdalmam. Még valami halvány izomlázat érzek - de ez szerintem csak az uszoda hatása.
Ugyanígy lehet kapcsolatokat építeni és rombolni is.
Ha például valakitől folyton elutasítást és kritikát hallasz - te is elutasító és kritikus leszel az irányába. Sőt, egy idő után közömbös.
Ha valakihez mindig kedves vagy - egy idő után elvárja, hogy az legyél, akkor is, ha neked az fáj, mondjuk, mert csalatkoztál az illetőben és ezért már nehezedre esik a kedvesség.
Aztán kapsz mindenféle szemrehányó üzeneteket, mindenféle nyelveken, amelyeket igyekszel nem komolyan venni...
aztán rövidesen azt sem.
És akkor eljő a szabadság pillanata.
Piramis: Szállj fel magasra
Szabadnak lenni jó. Tiszta, nyugodt, egyszerű. Mint vihar után a tenger.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.