2013. november 15., péntek

Esti fecsegés - La isla bonita


A boldogság ugyanúgy elhatározás kérdése, mint a boldogtalanság? ...jó lenne, ha így lenne. Sajnos, a dolog számomra nem ilyen egyszerű. Én inkább a hormonokra gyanakszom... persze, hogy a boldogsághormonok termelődését mi segíti elő, az egy érdekes kérdés. Meg lehet tanulni vajon ennek a vegetatív idegrendszeri folyamatnak az akaratlagos szabályozását? A buddhisták szerint igen.
Néha nagyon hasznos lenne ez a tudomány.
Olyankor, mikor kiül az arcomra a depresszió.
Mint ma is.
 ...azt gondolom, hogy bizonyos környezeti ingerek alkalmasak a boldogságnak nevezett állapot előidézésére.
Hogy milyen tapasztalataim vannak ezen a téren? Lássuk azt a keveset, amiről beszámolhatok..
Két ember, ha igazán szereti egymást, a szeretgetésnek nevezett tevékenységgel képes egymást eljuttatni ebbe az állapotba. Persze ez idő- és energiaigényes dolog, törődni a másik jól-létével, megfigyelni, hogy mi az, amit szeret, mivel lehet boldoggá tenni... ezért olyan sok a tönkrement kapcsolat, válás, csalódás - és a társas magány.
Ha az embereknek nincs elég idejük, energiájuk, figyelmük, szeretetük a másikra - megbetegítik a társukat és önmaguk is megbetegszenek.
Ha nincs társa az embernek, a boldogságérzethez hasonlatos tud lenni a testmozgás utáni állapot (lásd úszás utáni közérzet)... persze ez is energiaigényes dolog. Ezért van a sok túlsúlyos, gyenge ember és egészségügyi probléma. Ha az embereknek nincs idejük, energiájuk, figyelmük, szeretetük a saját testükre - megbetegítik önmagukat.
Ezek szerint a boldogság érzése tehát lényegében azt a célt szolgálja, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy jó úton jársz.
Az első esetben a boldogság forrása az érzelmi sík, a másodikat a fizikai szinthez kapcsolnám. Lehet, hogy el lehet érni a boldogságnak nevezett állapotot pusztán szellemi dimenziók "átmozgatásával" is? Ezen a mai rosszkedvem kapcsán kezdtem el tűnődni.
Hiszen, a tegnapi beszélgetés alapján, a szerelem is csak elhatározás kérdése.. akkor lehet, hogy a boldogság is?
De mi ennek a módja?
Felrémlettek bennem életem korábbi menekülési stratégiái.

Ki kell találnom egy egész elképzelt, boldog, szerelmes életet, a valódi helyett. :-) A szirupos női regényeknél mindenképp jobb lesz, ugyanazon szükségletek kielégítésére. (A boldogtalan nők Mekkája, tudjátok, a könyvesbolt...)
Tehát jobb lesz, ha másban nem, legalább annyiban, hogy saját termés.
A fejben teremtésben úgyis világbajnok vagyok.

Ha sikerül, a valóság végképp százhuszad rangúvá fog válni.
Szerencsére.

(?!? Hol van innen Micimackó, meg a valóság megismerése? Rosszat sejtek!)
Vagy jobb, ha "a tények nem homályosítják el az ember tisztán látását"? :-)
Végül is, a Biblia szerint is "Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa."
Vagy, Nagyferósítva:
Mért nem lettem murugya, akinek az élet ünnepnap?
Most már úgyis mindegy, vígan táncolok
Most már úgyis mindegy, jobb, ha hallgatok
Most már úgyis mindegy, mindegy, azt hiszem

Száz forintnak ötven a fele. Sejj!

Madonna: La isla bonita

(Mostanában a fiam néha megszán és ideenged a gépéhez. Rendes tőle.)

...a boldogtalanság és a D vitamin hiány korrelációjáról még nem olvastam. Pedig szignifikáns összefüggés van a kettő között. (Még, hogy káros a szolárium. ...a túlzás, az káros. Mint mindenben.)

Ja, és, drágaságom, nincs haverfelvétel. Se ígéretek földje, se százhuszadik próbáljukmegújracsakváltoztatninekelljenmerezk.vakényelmesnekem. Mert aki nem szeret, de a szerelmemet elvárja... tudod.
Szóval, lemehetsz hídba, de nincs, aki felavat. Híd sem vagy, végre szedd össze magadat.
Ja, és a pont egy statikus valami. Keress valami más mértani alakzatot. ..nem, a kör sem lesz jó. Javaslom, hogy nézz szét a koordináta rendszerben, tűzz ki valami célpontot, határozd meg az irányvektort és kezdj el arrafelé haladni. De ne úgy mintha állnál, mert az ácsorgás baromi unalmas dolog.
Uff!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.