Kedves Naplóm,

mostanában kissé hanyagoltalak, hiszen annyi minden történt/történik velem.
Az első, és legfontosabb, hogy voltam kontroll vizsgálaton. Csingacsguk, a Nagy Kígyó lekúszott a torkomon, körülnézett...
Az orvosom azt mondta, neki tetszik a gyomrom.
Hallottam már bizarr bókokat, de ez mindenképp a csúcstartó, azt hiszem. (Egyébként ízlés kérdése, hogy kinek, mi a szép).
...gyakorlatilag meggyógyultam, azt hiszem.
Nem hittem volna februárban, hogy ez összejön.
Hálás vagyok a dokimnak. Őszintén, nagyon.
...
Persze ettől még korántsem oldódott meg minden bajom. Sőt...
...
Tulajdonképp, ha őszinte akarok lenni, nagy rutint szereztem az elmúlt években abban, hogy a ténylegesen meglévő és pillanatnyilag megoldhatatlan problémák megoldásáig szükséges időt olyan típusú, kreatív cselekvésekkel töltsem ki, amelyek enyhítik a mélyben fennálló szorongást, szépséghez, sikerélményekhez juttatnak, ily módon ellensúlyozva a zord és kegyetlen tényeket. (fotózás, irkálás, horgolás, úszás, gobelin, sütés-főzés, újabban angol- és varrás tanulás... még egy ember nincs, aki ilyen jól és gazdaságosan el tudja magát szórakoztatni, ebben biztos vagyok.)
...
Magyarán: bár nem tudom kifizetni mindazon fizetni valókat amelyek hozzásegítenének a hőn áhított létbiztonság érzésének eléréséhez - de bármikor el tudom magamat szórakoztatni, méghozzá nem is akárhogyan: a lehetőségek határain belül rendkívül színvonalasan, kreatívan és fejlődőképesen.
...
Ez se rossz. Ha már létbiztonság nincs, legalább valami van.
...
Az alsószoknya például, melyet botor módra még kézzel varrok (ez most már így is marad) tényleg rövidesen elkészül. Magam részéről elégedett vagyok már most vele, egy kezdő varrónőtől egész jó teljesítmény lesz, majd meglátjátok. Egyébként ez az utolsó kézzel varrott darab, elhoztam Anyutól a táska varrógépet, és elszántam magam arra, hogy Deénigenis Hogyeztmegtanulom, annál is inkább, mert a gardróbszekrény alja tele van kinőtt/elvásott farmerekkel, és meggyőződésem, hogy azok felhasználásával rengeteg csodálatos holmit lehet majd készíteni (persze tényleg esélytelen a dolog varrógép nélkül - hát most lőn.

...Aztán itt van az angol és az én aranyos orosz barátom, aki felcsapott immár "hivatalosan" is az angol tanáromnak. Azóta folyamatosan telnek a szótárfüzetem lapjai, és rövidül a hétköznapi dolgok lefordítására szánt idő.
A végén még megtanulok angolul. Legalábbis, ha meg nem unja a tanítást.
...hogy őszinte legyek, annyira intenzív ez a kommunikáció, hogy a többi levelezőpartneremre nem is nagyon jut időm. ...Dintől kaptam is egy képeslapot, mint afféle bokán rúgást, a London Eye-ről. (Ugyan hová lettél, nem látlak... :-(( )
...
A horgolási feladatok között a jelenlegi csillagmintás felső befejezése után Andi lányomnak kell egy fekete kardigánt horgolnom, elképzelésem szerint a nyakánál és az ujjánál fekete szőrös fonallal fogom díszíteni. Ettől eltekintve nagyon egyszerű darabnak szánom, ez is volt a kívánság. ...a fejemben már meg is van, hogyan kellene kinéznie.
Hogy könyvelni is kellene, meg elkezdeni a kúrát is, meg sokat sütni-főzni hogy gadaságosabb legyen az élet, meg kertészkedni is kellene, ha nem is sokat, de annyit mindenesetre, hogy a vadul burjánzó rózsatöveket szétosszam (a reménybeli rózsalugas két oldalára), és kiássam az ültetőgödröket az októberben beszerzendő őszi- és sárgabarackfák részére.
Szedtem tujamagot is, kísérletet fogok tenni a keltetésére.
Végül is, a tíz évvel ezelőtt vetett tujáink már akkorák, mint én vagyok.
Ja és még a szilvalekvárt se főztem be. Lassan jobb lesz becefrézni az anyagot...

...nesze neked egész hétvégi tekergés. :-))