Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer, az Óperenciás-tengeren és az Üveghegyen is túl, ott, ahol már a kurta farkú malac se túr, és a madarak is eltévednek - volt egy kastély.
Annak a kastélynak igen szép, cirádás kapuja volt - az a fajta kapu, amely előtt szívesen elidőzne minden járókelő, amely hívogatja a megfáradt vándort: térj be, frissülj fel, pihenj meg minálunk!
De csak nagy ritkán vetődött arra eltévedt utas, csak nagy ritkán csikordult meg a kapupánt, nagy ritkán verte fel léptek zaja a mély csöndet.
Így teltek-múltak az évszázadok a kastélyban, álmodóan, puha, fehér por lepte be a padlót, a bútorokat... mikor egyszer végre megállt a kapu előtt egy vándor.
Ejha, de szép kapu! Milyen cirádás! Ékességes! Kényes-fényes! De... miért is van ez a kapu tárva-nyitva? Még bemegy valaki, és ellop valamit bentről...
Tényleg... odabent... vajh mi is lehet odabent?
A vándor csak a küszöbről leskelődött befelé, csak pár lépést mert beóvatoskodni - de bent sötét homály terjengett, idegen szagot érzett, idegen érzetekkel találkozott. Ő hunyorogni kezdett, a homályban rosszul látott, nem merte megkockáztatni, hogy esetleg az ismeretlen terepen beleütközik valamibe, valamibe, ami szúrós, hegyes, éles, vagy kemény... valamibe, ami esetleg meg is sebezheti.
Így a vándor pár lépés után megfordult, és kiment a kapun. "Nem is olyan szép ez a kapu! A szomszéd kastélyoknak sokkal szebb kapujuk van! Kisebb! Kecsesebb! Bájosabb! Mit érdekel engem ez a kapu!" ...Ezzel elindult tovább az útján.
Ám akkor visszanézett... valamiért vissza kellett néznie.
Ott állt a gyönyörű, díszes kapu, tárva-nyitva... olyan védtelennek tűnt a kastély, olyan kiszolgáltatottnak, hogy a vándor nem tudott tovább menni. Visszafordult.
De be sem tudott lépni többé a kapun.
Így hát letáborozott a küszöbön.
Ott strázsált éjjel-nappal.
És teltek-múltak az évek.
A kapuőr néha morgott: "Bezzeg más kapuknak nincs ekkora öblük! Más kapuk kisebbek, kecsesebbek, bájosabbak! Mit foglalkozom én ezzel a kapuval!"
(A kastély néha morgott: Bezzeg más kastélyoknak nem csak a kapuját őrzik! Az őrök be is mennek, végigjárják a termeket, gondoskodnak a rendről, kényelemről, világosságról, isznak egy frissítőt, beszélgetnek, megpihennek, mintha otthon lennének - nem csak a kapuval vannak elfoglalva örökké!)
És teltek-múltak az évek.
Ha nagy ritkán arra vetődött egy-egy turistacsoport, nagy hangon beszélgetve, nevetgélve - ez csak elvétve fordulhatott elő, hiszen a kastély nem volt forgalmas helyen, és turisztikai prospektusok sem reklámozták - a hívatlan vendégek kedve hamar elment attól, hogy esetleg bent is körülnézzen, kifeküdje a kényelmes kereveteket, leöntse kávéval, teával a szép asztalkákat, morzsahegyeket és szennyes edényeket hagyjon maga után a konyhában - mindettől elment a kedvük, látva a marcona ajtónállót. Vállat vontak, és tovább mentek.
Teltek-múltak az évek, és a kastély díszei kezdtek megkopni, fényüket veszteni.
A kapuőr néha morgott: "Bezzeg más kapuknak nincs ekkora öblük! Más kapuk kisebbek, kecsesebbek, bájosabbak! Mit foglalkozom én ezzel a kapuval!"
(A kastély néha morgott: Bezzeg más kastélyoknak nem csak a kapuját őrzik! Az őrök be is mennek, végigjárják a termeket, gondoskodnak a rendről, kényelemről, világosságról, isznak egy frissítőt, beszélgetnek, megpihennek, mintha otthon lennének - nem csak a kapuval vannak elfoglalva örökké!)
Néha tolvajok is jöttek, hátukon nagy zsákkal, kerülgették a kastélyt, elképzelték, hogy odabent mennyi értéket lehetne zsákmányolni - gyönyörűséges porcelánokat, antik festményeket, kisbútorokat, szőnyegeket - de az ajtónálló hamarosan jobb belátásra térítette őket, és odébb álltak.
Teltek-múltak az évek. A kastély díszei megkoptak, tégláinak eresztékei meglazultak... eljött az idő, mikor egy-egy viharnál a tető, a vakolat darabkái elkezdtek lehullani.
A kapuőr néha morgott: "Bezzeg más kapuknak nincs ekkora öblük! Más kapuk kisebbek, kecsesebbek, bájosabbak! Mit foglalkozom én ezzel a kapuval!"
(A kastély néha morgott: Bezzeg más kastélyoknak nem csak a kapuját őrzik! Az őrök be is mennek, végigjárják a termeket, gondoskodnak a rendről, kényelemről, világosságról, isznak egy frissítőt, beszélgetnek, megpihennek, mintha otthon lennének - nem csak a kapuval vannak elfoglalva örökké!)
Kőművesek jöttek, hogy a kastély tégláit visszafalazzák a helyükre. De látták a kapuőr marcona ábrázatát, megijedtek, és nem volt kedvük a javítást elvégezni.
Teltek-múltak az évek, és a kastély díszei sorban a porba estek, téglái szétmállottak.
A kapuőr néha morgott: "Bezzeg más kapuknak nincs ekkora öblük! Más kapuk kisebbek, kecsesebbek, bájosabbak! Mit foglalkozom én ezzel a kapuval!"
(A kastély néha morgott: Bezzeg más kastélyoknak nem csak a kapuját őrzik! Az őrök be is mennek, végigjárják a termeket, gondoskodnak a rendről, kényelemről, világosságról, isznak egy frissítőt, beszélgetnek, megpihennek, mintha otthon lennének - nem csak a kapuval vannak elfoglalva örökké!)
Eljött az idő, mikor a környék szegényei kezdték el a kastély tégláit itt-ott elhordani, hogy a saját házukat javítsák meg velük.
De látták a kapuőr marcona arckifejezését, és megijedtek.
Többé nem jöttek.
A kapuőr néha morgott: "Bezzeg más kapuknak nincs ekkora öblük! Más kapuk kisebbek, kecsesebbek, bájosabbak! Mit foglalkozom én ezzel a kapuval!"
(A kastély néha morgott: Bezzeg más kastélyoknak nem csak a kapuját őrzik! Az őrök be is mennek, végigjárják a termeket, gondoskodnak a rendről, kényelemről, világosságról, isznak egy frissítőt, beszélgetnek, megpihennek, mintha otthon lennének - nem csak a kapuval vannak elfoglalva örökké!)
És egy napon a kapuőrt is, és a kastélyt is eltemette az idők pora.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.