Volt már sok-sok galád,
aj, mennyi sok temetés.
S volt már szerelem-parázs,
mennyi, mennyi kesergés.
Már nem akarom a jót!
Már nem akarom a rosszat!
Várom az igaznak valót,
várlak téged, naphosszat.
Ne kopogj, ha nem akarsz.
De ha jössz, magadhoz szoríts.
Úgy szoríts, hogy tudjam azt,
te leszel nekem halálomig.
Nem bír már a szívem terhet,
ne vegyed azt játéknak.
A szerelmet ne hízelegjed,
ha adod, add azt annak.
Úgy add, mint az életet,
örökre szóljon a sírig.
S fogadd úgy, mint egy sírhelyet,
hova a szíved örökre temetkezik.
(Sipos Pál verse)
...mai ajándékom. Köszönet érte Nempálnak. ...és legkedvesebb ellenségemek, aki a nyakamba szabadított egy újabb hős lovagot, pedig már így se győztem menekülni. Ezért még számolunk!
:-D :-D :-D
:-D :-D :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.