2017. november 20., hétfő

A hit, meg a hegyek

"Egyszer a falusiak elhatározták, hogy esőért imádkoznak. Az ima napján mindenki kivonult a mezőre, de csak egy kisfiú volt, aki hozott magával esernyőt. Ez a HIT."

Kékhemü a kisfiú az esernyővel, ezt péntek óta bizonyosan tudom. Nagyon meghatódtam emiatt a felismerés miatt.
(Hajlamos vagyok az ügyfeleim felől áradó pozitív energiáktól meghatódni. ...az élet más területein miért nem kapok vajon ilyesmit?... Hülye karmám van, az bizonyos - bár, legalább nem teljes csőd, - csak félig.)

Az ilyen kisfiúk hitét nem szabad megingatni.
De hogyan tegyem, hogy mindenkinek jó legyen? Hisz belőlem csak egy van, nem tudok négy-ötfelé szakadni.
Tanult kollégám azt mondaná:
"Miért csökkenésben, szűkösségben gondolkodsz? Növekedésben kell gondolkodni."
Egyszer már igaza volt...
...
Újra olvasgatni kezdtem a Cashflow négyszöget. Megint elidőztem annál a kesergésnél, hogy én egy istenverte "E" vagyok; még olyan gondolataim is támadtak, hogy egy mezei "A"-ból sokkal könnyebben lehet "C", mint egy "E"-ből - tulajdonképp az "A" és a "C" ugyanazt a lovat ülik meg, legfeljebb az ellenkező végén - nekik a kötődések fontosak, legfeljebb az alá-fölé rendeltség irányát kell megváltoztatni.
Egy istenverte "E"-nek nem fontosak a kötődések.
Morgó az egész világon a legjobb barátom, de soha fel nem hívnám, hogy "Hogy vagy, rég beszéltünk".
Még szerencse, hogy ő kellően introvertált ahhoz, hogy ez ne zavarja.
Legalábbis remélem.
Mikor a gyerekeim panaszkodtak az apjuknak, hogy én keveset hívogatom őket telefonon, az apjuk csak annyit mondott (pedig akkor még bőven együtt voltunk):
- Tudom. Anyátok ilyen. Nekem is mindig nekem kell felhívnom, ha bármit akarok, ő sose telefonál.

...Szóval, hosszan elidőztem a gondolatsornál, hogy mennyivel jobb lenne a könyv által erősen javallt "C" státuszt kihagyva egyből "B"-vé lenni, mert az már megint egy személytelenebb, kevesebb függelmi viszonyt igénylő pálya - de be kell látnom, hogy a "C"-vé lét nem megkerülhető állomás ezen a rögös úton.
Ennek jegyében bejelentkeztem egy nagyon érdekes tematikájú, újszerű továbbképzésre, melynek egyik modulja könyvelőiroda vezetői alapismeretek megszerzésével kecsegtet.
(Erről hosszasan beszéltem Carrambának, remélve, hogy megemlíti Perixnek - törjön az ember borsot az orra alá, ahol csak lehet. Már csak az általános szeretet jegyében is.)
Valószínűsítem, hogy be kell majd fektetnem vezetői tréningekbe is - pont a gyenge oldalam, az emberekkel való bánás képességének javítása érdekében.
És tovább olvastam a Cashflow négyszöget.
Elidőztem ismét az "otthon nem eszköz, az otthon forrás" felismerésen - ennek félreértelmezésének illetve magának a ténynek mennyi hozadéka tud lenni egy ember életében, szinte hihetetlen - de erről majd egy későbbi bejegyzésben.
Amit most boncolgatok, az a termék és a rendszer szétválasztásának kérdésköre, illetve a Feladat, hogy létre kell hozni a működőképes, sőt, legalább részben önjáró Rendszert.
Létre kell hozni, mert az emberi tényező mellett valóban ez a siker záloga.
Tulajdonképpen a hétvégén, míg a macskajajjal kevert furcsa és nagyon ellenszenves, deréktáji fájdalmakkal súlyosbított rosszulléttel itthon dögledeztem, és látszólag semmit nem csináltam, végig ezen járt az agyam.
Például azon, amit a faktor nem látott még soha (legalábbis mióta tart ez az őrület).
SZMSZ a beceneve a futurisztikus jelenségnek, és nekem meg kell alkotnom a saját szervezetemre nézve, mihelyt felmértem a tennivalókat és összeraktam fejben a know-how-t.
Arra jöttem ugyanis rá, hogy újabb szereplőket kell bevonni a történetbe. Újabb feladatköröket, ellenőrzési pontokat és eljárásrendeket kell kialakítani és delegálni, amiket be is kell tartani és tartatni.
Kemény erőpróba lesz ez egy "E"-nek, azt hiszem.

De hát a hit hegyeket mozdít el.
Bennem hisznek, méltónak kell rá lennem.




Ui: ma bezzeg egész nap rohangáltam mint pók a falon, bankba, egyik ügyfélhez, másik ügyfélhez, ügyvédhez, harmadik ügyfélhez - mellesleg nem csak a cégem került át végre a saját irányításom alá, hanem némi vajúdás után meg is fialt.

Hogy aztán jól tette-e, az majd kiderül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.