Melankólia

...talán ez a legjobb szó a ma esti hangulatomra. De a gyerekeket elnézve nem vagyok egyedül ezzel. Ma van az első igazán hűvös éjszaka - hogy nem fűtünk, azt gondolom, sejtitek. Bár ez most inkább az előrelátás hiányáról szól... hiszen van hősugárzónk, sőt, Siestánk is végszükség esetére. De reggel még nem tűnt vészesnek az időnek járása, szépen sütött a nap, kék volt az ég - este pedig sötétben értem haza, ráadásul itt voltak a szerelők is. Tehát a hősugárzó kint maradt, mi pedig nem tehetünk mást, bevackoltunk a takaróink alá. Most én is itt melegszem a dupla takaró alatt, az orrom nem akar felmelegedni és néha a derekamból még mindig elindul egy-egy borzongás, végig a lábamon... de már sokkal jobb a helyzet, mint a betakaródzás előtt. ...béke van bennem, almaillatú, szomorkás, szent béke. És ez jó érzés. Tiszta. Az enyém.

Részben a hideg, részben a szegénység torokszorító tudata lehet az oka, hogy gyerekeim zokszó nélkül behúzódtak az ágyacskájukba.
...nagyon nehezen élik meg az anyagi lehetőségek ilyen szűkös voltát, pedig én igazán nagyon igyekszem mindent megtenni, hogy minél kevesebbet érezzenek belőle. És még így is nagyon keserves nekik. Pedig minden este és minden reggel órákat töltök a konyhában, hogy tápláló és lehetőség szerint változatos étrendet állítsak össze nekik. (Lehetőség szerint... szóval lehetne ezen még jócskán fokozni...)

A mai hidegfronti hatás tehát szomorkássá tett minket. Kijött a világfájdalom még rajtam is, pedig az utóbbi időben rendkívül megváltozott a pénzhez való viszonyom.
Hogy ez minek köszönhető, nem tudom. De már nem kapok pánik-eperohamot, ha nincs. Ezt nem is olyan rég vettem észre - és elcsodálkoztam rajta.
...egyszerűen elfogadtam, tudomásul vettem, hogy nincs - és már nem is érdekel ez a tény. Megszoktam ezt az állapotot. Már nem is fáj.
Remélem a gyerekek is meg fognak edződni ez irányban. Ellenkező esetben komoly esélyük van egy középsúlyos depresszióra.
...
Tehát ma beletörődő vagyok, szelíd és szomorkás.
...
Közelít a tél.

Rúzsa Magdi: Gábriel