Tudjátok, korán kelő vagyok. Nem azért, mintha szeretnék korán kelni (sőt, semmit így nem utálok, hogy őszinte legyek), még csak nem is azért, mert ötkor nyit a bánya - hiszen jó, ha tízre beérek dolgozni, mint a nagyok :) ...mentségemre szóljon hogy ezt 20 éves koromtól így csinálom, és még komoly fennakadás soha nem lett belőle. Végül is, ha már az ember nincs túlfizetve, legalább ennyi öröme legyen abban, hogy tanult.
Azt is mindig megtapasztalhatták a főnökeim, hogy ha munka volt, rám számíthattak - a késő délutáni/esti órákban. Én soha nem pattanok fel az asztal mellől, ha van mit tenni. Már csak azért sem, mert a könyvelés rendszerben gondolkodó szakma: egy-egy gondolatmenetet célszerűbb végigvinni a kapcsolódó összes könyvelési lépéssel, semmint másnap elölről kezdeni az egészet...
Tehát, aki ismer, az tudja, hogy ilyen vagyok. Reggelenként viszont képes vagyok a kávés csésze felett órákig kómásan tekingetni. Olyankor vagyok, de minek?...
Ettől függetlenül, a gyerekek és Borzasztópuszta elintézte nekem, hogy hajnalok hajnalán, 5:30-kor fel kelljen kelnem minden hétköznap. Olyankor félálomban gyerekeket ébresztgetek, tízóraikat gyártok, "anyu adjál gyorsan zoknit", ...áááá.
Andi lányom viszonylag könnyen kel fel oly korai órán. Ezt valamelyik nap szóvá is tettem neki. "András olyan mint én, ő is nehezen kel reggelenként. Te meg mindig is korán kelő voltál, mint apád...." Ma önmagához képest kicsit nehezebben szedte össze magát - és a kocsiban, 6:14 körül ki is fejtette nekem, hogy nehogy azt higgyem, hogy olyan könnyű számára a korai kelés...
Meg is sajnáltam, látva fáradt arcocskáját. Megbeszélgettük, hogy neki bizony fél 8-ra be kell érnie az iskolába, mert 45-kor kezdődik az első órája. tehát nem teheti meg, hogy a későbbi busszal menjen. ...17-kor értünk a buszmegállóhoz, ahonnan épp akkor kanyarodott ki a menetrend szerint 18-kor érkező busz.
Egy pillanat alatt felment a vércukrom. Tövig a gázra léptem... sikerült is a buszt leelőznöm 50 méteren belül. A következő megállóhoz tehát előtte érkeztünk. Be is kanyarodtam a megállóba, Andi kiugrott... az a drága jó sietős buszvezető meg nem adta jelét, hogy meg óhajtana állni, be sem jött a megállóba.
...ilyenkor szoktam ösztönösen cselekedni. Kivágtam a kocsiajtót és elkezdtem integetni a marhájának. Szerencsére úgy döntött, hogy megpróbálkozik a népneveléssel. ...nem tudta kivel áll szemben... :D
- Mit csinálsz? - ordította le a buszról, némi fenyegető éllel.
- Te mit csinálsz? Egy perccel korábban érkeztél a megállóba! VIDD EL A GYEREKEMET AZ ISKOLÁBA MENETREND SZERINT!!!
Erre már nem tudott mit mondani, én becsuktam a kocsiajtót, Andi közben felszállt a buszra. Megnéztem, ahogy Budapest felé távozik a csodajárat, majd hazajöttem.
...tulajdonképp még most is a stressz hatása alatt vagyok.
Frankie Goes To Hollywood: Relax
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.