Ha azt mondom, hogy nagyon mélyen kezdtem a napot, töredékét fejezem ki a valóságnak. A kisasszony, aki reggel érkezett haza, a pénzhiány miatt fűtetlen kecó - és a gúnyos "hülyének néznek téged" "ugye hogy igazam volt" típusú bölcsességek gerjesztette feszültségek végül két anyai pofonban manifesztálódtak, (erőszak ide vagy oda, erő felett voltam rendes az elmúlt napokban a hölgyeménnyel, tortát sütögetve a haversrácnak, és arra nem képes, hogy éccaka hazataláljon. Sőt, barátnővel hívat fel, hogy ő már lefeküdt aludni... 14 éves... mi lesz később?) nem volt éppen 8 napon túli, de drága virágszálam fejét nyaka közé húzva oldalgott el hideg szobájába. Nyikkanni nem mert, tudta, hogy igazam van. Relaxálni indult, vagy lehűlni, mit tudom én. Ezekre jó esélye volt egész nap...
Aztán, engedve a szokás hatalmának, bentről felhívtalak. Kár volt. Kimért voltál és hideg, tele ki nem mondott ítéletekkel... és én hallgattalak, és beletörődést éreztem ebbe is,már túl voltam azon, hogy fájjon a nyilvánvaló elutasítás és felsőbb rendű ítélkezés... csakúgy beletörődtem, hogy mekkora marha vagyok, mint a pénztelenségbe, a hidegbe, a "hülyének néznek téged" típusú gúnyolódásba amit szülői szerepem kevésbé fényes pillanataiért rendszeresen megkapok, és a többi sz@rba, ami az életemben még előfordul. Nem éreztem, hogy most azonnal tennem kell valamit, azt se, hogy most omlik a fejemre a világegyetem, ...mint ahogy az se érdekelt, hogy mi erről az egészről a véleményed, vagy hogyan is kellene tovább, vagy holnap mit eszünk, hogyan fagyunk meg, vagy bármi hasonló. (Ez utóbbiak mostanában amúgy is egyre kevesebb jelentőséggel bírnak, valami általam ismeretlen ok folytán. Nem a pénz lett több, sőt. ...de totál nem érdekel már ez se. Kiakasztani se tud. Megszoktam...)
Csak létezni akartam, semmi többet, hagyjon engem békén mindenki, aki mindent sokkal jobban tud, tévedhetetlen és jövőbelátó... főleg tartsa meg magának a véleményét, ha jót nem tud mondani, rosszal meg ne nehezítsen a sorsomon. ...inkább gondolja át, hogy van-e benne szikrányi szeretet, akar és képes-e a változtatásra - vagy már teljesen kitöltötte a szeretet helyét az önsajnálat és a lustaság keveréke. Ez innentől nem az én gondom, tehát nem is kell emiatt fárasztanom magamat.
Rossz kedvemet először az angol óra oldotta. Morgó nagyon aranyos volt, az óra hangulatának javítása érdekében elsütött poénjai és a 80%-osra sikerült angol teszt kissé helyretett.
Csakúgy, mint Szomszédasszony meghívása estére... melynek köszönhetően átfutott az agyamon megint, hogy tulajdonképpen kik azok, akik köszöntöttek vénülésem alkalmából, és kik azok, akik nem tartották fontosnak eme jeles napot.
Csendben ismét fogadalmat tettem, hogy azokat az embereket tekintem hozzám közel állóknak, akiknek én is számítok.
A Blue Hawaii és társai sokat emeltek az este hangulatán, ...tulajdonképp nagyon éles kontrasztot alkotott a reggeli közérzetemmel - bár egy dolog, az eltökéltség nem változott, és ez azóta is így van.
Teljesen nyugodt vagyok, és béke honol bennem. Kicsit szomorkás, beletörődő, novemberi béke.
Érdekes módon ezt a gyerekek is megérezték - ma mindkettő nagyon igyekezett, hogy a kedvemre tegyen. De ezt is rezignáltan fogadtam, csakúgy, mint a kedvtelésből előkapott számtant elmaradt tartásdíjakról és meg nem kapott családi pótlékokról, ...úgy 150 e Ft-tal károsította meg Nagy Fal szeretett gyerekeit az elmúlt hónapokban, még alsó hangon is. Ezért nincs meleg, nem telik ruhára és akadozik az élelmiszerellátás is minálunk. Nem azért, mert én nem teszem ki a lelkemet. Sőt.
Ezt most fontosnak éreztem nyomatékosítani gyermekeimben, főleg, mikor András előállt az ötlettel, hogy az apja azt akarja, hogy menjen ki a nagyszülők sírjához... akkor megkérdeztem tőle, hogy küldött-e az apja pénzt, mert nem ingyen van se a virág, se a mécses... Valami olyasmit is mondtam, hogy az apjában a szüleivel szemben élő lelkiismeret furdalás miatt lettek ők kivezényelve a lőrinci temetőbe, ami szép dolog, de nem az ő ügyük. Meg azt is mondtam, hogy nekem semmi gondom apósékkal (végül is, 15 évig én gondoztam azt a sírt), és halottak napján gyújtok a készletemből gyertyát az ő emlékükre is. ...de ennél több jelenleg tőlem nem várható.
Ami pedig az energiavámpírokat illeti, a jövőben mellettem éhen döglenek, ígérem. Nem azért szabadultam meg néhány kifejlett példánytól, hogy újakat vegyek a nyakamba.
(Energiarablás a másik nehézségei felett érzett öröm, a céltalan fenyegetődzés és a gunyoros megjegyzések sokasága is. ...meg kell tanulnom helyén kezelni az emberi reakciókat. Lesz, ki megméretik és könnyűnek találtatik.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.