2012. október 24., szerda

Kamaraerdő



Látom, szeretitek Weöres Sándort. Én is. Gyerekkoromban kívülről fújtam a verseit. ...felhőleső Katóka mostanában másfelé lesi a felhőzetet, nincs szüksége dombra. Nyulat, rókát legfeljebb a Google Images közvetít neki. ...többnyire beéri a virtuális gomolygással is. Ezek a modern idők. 


Azért ennyire nem rossz a helyzet, hétvégén voltunk Kamaraerdőben egy nagyot sétálni. Az ott készült képekből csatolok néhányat, hátha más is elhagyja átmenetileg a klaviatúrát ezek hatására.


Nagyon fáradt voltam, és az otthoni felfordulás sem tett jót az idegeimnek: András fiam a nappalit túrta fel, a kanapé összeállítása kapcsán villanyt szerelt, falakat festett és általában véve minden berendezési tárgyat a szoba közepére, egy halomba dobált, mondván: Anyuci, ez lesz a szülinapi ajándék!.... én meg menekültem, mert éreztem, hogy sok ez a jóból nekem.


Szerencsére a nap gyönyörűen sütött, és én semmiben annyira nem tudok elgyönyörködni, mint a napfény játékában a lombokon...


Így a séta nagyon jól esett a lelkemnek.


A nap nemcsak minket csalt ki a szabadba: a tisztáson kutyák és gyerekek szaladgáltak, volt, aki szalonnát sütött...


A fák sárgába hajló lombjai mintha izzottak volna a napsütésben.


Nagyon szép volt. 


...vannak, akik megrónak azzal, hogy folyton csak gizgazokat fényképezek. De ha egyszer ezek tetszenek?...





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.