Mondd, szereted az állatokat?

(Marley és Cukszi) Mondd, szereted az állatokat?  A kutyát, macskát, csacsit, lovat  s a madarakat: a verebeket,  rigót, galambot, pintyeket,  akik a Földön veled élnek,  s bundájuk, tolluk melegében  nekik is van szívük,  csak éppen nem beszélnek?
Mondd, szereted az állatokat,  s figyeled őket néhanap:  hogy mit csinálnak, hogyan élnek,  s a maguk nyelvén mit mesélnek,  vagy miről hallgatnak, mikor komor  csöndjükbe burkolózva ülnek, és titokzatos, hallgatag  külön világukba merülnek?  Én szeretem az állatokat. Elnézem őket, ha játszanak, alszanak  vagy tűnődnek titkaikon és a világon.  Hidd meg, barátom, nekik is vannak titkaik,  s csak annál nehezebb talán  számukra ez a sok talány,  mert nincsenek rá szavaik.  Tégy próbát, hisz ember vagy:  értsd meg a bennük szorongó miért-et;  segíts nekik, mond ki helyettük azt,  ami ott ködlik a testük  vaksi lelkében - vidd közelebb az állatokhoz az embereket,  hogy megértsenek végre minket.  S mi is őket, kisebb testvéreinket. (Rónay György)