Ma fizetésnap volt a cégnél. Az ünnepre való tekintettel előrehozottan. Ezt nem is bántam, bár a lényeget illetően aggódom rendesen - nevezetesen a jövő havi pénzügyeim miatt, különös tekintettel a tartálytöltési gatyára vetkőzésre.
Amúgy is: a jövő héten több olyan döntést is kell hoznom, amelyek kihatással lesznek a jövő évi gazdálkodásomra. (Zárójelben és nagyon halkan teszem hozzá, hogy mindezt úgy, hogy Kusza Szem jövő évi ötletbörzéjének alighanem még csak egy része ismert, annak részletei és a megvalósítás mikéntje pedig végképp homályba vész...)
De térjünk vissza a mai naphoz. A reggel még nagyon visszafogottan indult - ebbe változatosságot a bankok tavalyi eredményességéről szóló, nem épp szívmelengető hírek, és a kapcsolódó lépések hoztak. Épp afelett merengtem a magam kis hangyányi sorsába merülve, hogy vajh miért is nem érdekel engem immár a pénz és a megvásárolható anyagi javak léte vagy nem léte - ehhez hozzátartozik, hogy elrohantam a zaciba, és kiváltottam a lejárt aranyárut, ...mert kellett. Nem okozott örömöt, vagy bánatot, egyszerűen csak elvégzendő feladat volt, ennyi.
Nézegetve a hajdan fontos gyűrűt, furcsa érzés kerített hatalmába: úgy éreztem, hogy többé nem fogom beadni a zaciba. A bizonyosság átjárt, de ettől se boldogabb, se szomorúbb nem lettem. Egyszerűen csak tény volt - és ezen csodálkoztam magamban. "Hogy lehet ez?" - aztán jött egy igazán hülye gondolatom arról, hogy a Világ Rendje végérvényesen meg fog változni, most már nem is sokára, és egyszerűen nem lesz rá szükség. Talán túlzás, hogy nem lesz pénz - de az mindenképp tény, hogy a pénz szerepe, helye az életünkben már sose lesz az, ami korábban volt. ...ezt támasztotta alá némely mai keltű céges óvintézkedés, és mindezektől igazán furcsa hangulatban ért az este (azt zárójelben jegyzem meg, hogy volt ma meló is rendesen a privát ügyintézés mellé).
Este aztán összefutottunk Andrissal, és együtt mentünk el gázpalackokért, meg vásárolni - mert ráébredtünk arra, hogy nem csak holnap, de holnapután is zárva lesznek a boltok.
Így húszezerért élelmiszert és megfagyás ellen gázpalackokat vásároltunk. ...kellett az nekünk.
A rezsi kifizetése így is szombatra tolódott, remélem, akkor azért nyitva lesz a posta és a szolgáltató.
Elnéztem Andrást, milyen ügyesen menedzseli a mindennapi élet dolgait, és mekkora örömöt okoz neki már ennek a kis pénznek is a léte - és szinte rajongást éreztem az én rossz tanuló, linkóci, lusta, arany szívű és ügyes fiam iránt.
A végén még ember lesz belőle...
Ihász Gábor: Múlnak a gyermekévek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.