Gondolatok az Új Világrendhez

http://nemadjukfel.blog.hu

(Mélységesen szubjektív észrevételeim egy nagyon színvonalas bloghoz... melynek valóságtartalmát nem tudom megkérdőjelezni, azonban vannak kérdéseim. Sőt. Némely dologban eltér a véleményem is. ...ezzel együtt remek munka és nagyon érdekes írások.)

Tegnap nagyon belemélyedtem a hivatkozott blog által felvázolt rendszerbe. Nem tudom azt mondani, hogy minden alapot nélkülöznek ezek a felvetések, annál is inkább nem, mert az emberiség történelme, a modern kori válságok és a jelenlegi helyzet mind-mind alátámasztják a blogban közölt megállapításokat.
Tény, hogy ma a világban a pénz és az általa képviselt javak 80%-a egy nagyon szűk réteg tulajdonában van, s így ennek a néhány családnak az irányítása alatt van gyakorlatilag az egész bolygó. (Azt sem tudom nem valós információként kezelni, hogy ez a pénzügyi-hatalmi elit zömmel Melkisédek népéből származó... de erről később, hiszen itt feltétlenül szóba kell hoznom Sasmadár tanítását...) A többi embert a blog írója "kamatrabszolgának" nevezi, amiben, ha áttételesen is, de szintén sok igazság van.

A Mátrixban élünk - nos, ez egy igen érzékletes és erősen eltúlzott vetülete ennek az egésznek, bár megint csak nem alapot nélkülöző. Mint ahogy az sem, hogy a kamatszedés anyagi függőségben tart embereket, embercsoportokat, illetve, a római császárok óta tudjuk, hogy "kenyér és cirkusz kell a népnek": tehát ha az alapvető létszükségletek kielégítésre kerülnek és e mellé minimális szórakozási lehetőséget biztosít az uralkodó osztály, akkor gyakorlatilag kénye-kedve szerint uralkodhat embercsoportokon. (Az is tény, hogy a szórakoztatás során is lehet manipulálni - sőt, akkor igazán, hiszen stressz mentes állapotban sokkal kevesebb akadállyal kell megküzdenie az információnak, míg célba ér.) Tehát ez így egy az egyben igaz.

Ami az inflációs-deflációs ciklusokat illeti, illetve a pénzkínálat növelését-csökkentését, erre sem tudom azt mondani, hogy ne lenne benne sok igazság. Mint ahogy abban is, hogy eddig még minden, a fentiekre épülő társadalmi struktúra előbb-utóbb felbomlott, tönkrement, megszűnt. (Melkisédek népének szerepéről, sorsáról továbbra is külön, by S@smadár. Ő már csak tudja...)

Igazából éppen a rendszer önmagában programozott korlátai és végessége jelentik a fő problémát... és elsősorban nem a rabszolganépnek, ebben bizonyos vagyok. Ők az örök túlélők, már csak létszámuk és hasznosságuk miatt is.

Mielőtt azonban ebbe belemélyedünk, vessünk egy pillantást az állatvilágra. (Ó, nem. Semmivel nem vagyunk különbek náluk. Legfeljebb azt hisszük. De a szénlánc alapú izé, amelynek anyagcseréje van, mozog, fejlődik, változik és elpusztul - mi "élet"-nek hívjuk - az állatoknál ugyanazon törvényszerűségek alapján működik, mint nálunk. Ráadásul kissé hamarabb léteztek, mint mi. Így ők a minta sok mindenhez. Még a társadalmi struktúrákhoz is).

Az első számú tévedés, hogy egyenlőek vagyunk. Nem, nem vagyunk azok. Legfeljebb van a szükségleteknek egy szintje, amelynek kielégítése mindenkinek egyformán joga, aki embernek született. (Kellene legyen - na itt van a gond)... Nézzünk csak meg egy méhcsaládot, egy termeszvárat, vagy hasonló állati társadalmi szerveződést. (Nyugodtan megnézhetjük az oroszlánhímek udvartartását, vagy a majomhordákat. Régóta tudjuk, hogy a domináns egyedeknek mindenhol előjogaik vannak. Legfeljebb a dominancia oka és kifejeződésének módja más és más.) A hangyák, méhek esetében szigorú munkamegosztást, szakosodást találunk, ez hasonlatos az emberi társadalomhoz. Ott az uralkodónak is megvan a maga feladata - és ha azt nem teljesíti, nagyon szomorú vége lesz. A méhek elpusztítják a méhkirálynőt, ha az a közösségnek nem megfelelően végzi feladatát (nem hoz létre utódokat vagy nem megfelelő minőségben.)

Gondoljunk, hogy távoli történelmi példát hozzak, a kiűzetésre Egyiptomból... de ezt vegyétek érintőlegesnek, és, hogy ne egy népet pécézzek ki, hozok is egy másik példát gyorsan: ugyanez érte utol pl. Lajosékat Franciaországban is. (Mindkét helyen túl sok pénzt vontak ki a rendszerből... bár a motiváció különböző volt, az eredmény nem annyira...) Ez a hatalmi elit generális problémája. Ők azok, akiknek addig kellene önmérsékletet tanúsítaniuk, amíg mások nem akarják őket mérsékletre tanítani, mert akkor már sokkal fájdalmasabb az ügy. Mármint nekik.

Az előbb írtam, hogy nem vagyunk egyenlők. Csak mindenkinek tiszteletben kell(ene) tartani a létszükségleteit.
Ezen lehet, hogy sokan felháborodnak, de tulajdonképpen igaz. Az egyik ember ilyen, a másik olyan. Az egyik utál írni-olvasni, a másiknak az a minden. Az egyik ügyesen barkácsol, a másik nem tud beverni egy szöget. Az egyik bonyolult kutatásokat tud folytatni pl. a génekről, a másik jól tud hajat vágni. ...a blogban a szakosodást is az ördögtől valónak tünteti fel az író, pedig a társadalom jelenlegi fejlettsége (sőt, már a jóval korábbi fejlettségi szintek is) elérhetetlenek lettek volna enélkül. És végül is, ez összérdek: hiszen csak több anyagi javat tudhat magáénak, hosszabb életre számíthat egy modern kori adósrabszolga, mint egy, az ősközösségi társadalomban a tűz mellett ücsörgő, 30 éves vénember. (Több, mint 10 éve halott lennék. Sőt. Az első gyerekem születésekor meghaltam volna. Ennyit a szakosodás előnyeiről és hátrányairól.)
Hát igen, ezért le kellett adni sokat a szabadságtudatból...

Vannak emberek, embercsoportok, akik az átlagnál jobban értenek a pénzhez (igen, Melkisédek népe... szándékosan írom ezt a szófordulatot, mert ez nekem pontosan azt a népcsoportot jelenti, amit a blogszerző "zsidó elit"-nek nevez. Csak így sokkal szebb, és a saját hagyományaikból eredeztetett. ..nem, nem saját forrás. Sasmadár mondta egyszer, mikor szóba kerültek. Sokat vitatkoztunk róluk és szerepükről az emberiség történetében. De azt a mondatot, ami ott elhangzott, nem fogom soha elfelejteni.
("Igen, ők Isten kiválasztott népe. De ha elfelejtkeznek arról, hogy mi a feladatuk, miért lettek kiválasztva, szörnyű lesz a büntetés. Már volt is rá példa, ...de lesz is...")

De ha megnézzük a többi népet, globálisan is megfigyelhető némi specializálódás. Ahogy a cigányok szeretnek és tudnak zenélni, ahogy a németek nagy precizitással tudnak megoldani gyártási és szervezési feladatokat, ahogy mi, magyarok sok találmányt adtunk a világnak, már népünk létszámához viszonyítva (igen, nekünk a technikai újítások a szakterületünk...). Nyilván, nem véletlenül van ez így, és önmagában az sem lenne baj, hogy van a világon egy olyan népcsoport, akik a pénzhez értenek :)
(A most elmondottak a nagy számok törvényei alapján igazak. Nem minden cigányból lesz hegedűművész, nem minden magyar feltaláló és nem minden zsidó származású ember ért a pénzhez... sőt. Ez minden népnek inkább csak a "krémjére" igaz, ez a megállapítás.)

A gond akkor van, ha a társadalom "krémje" nem ismeri fel, hogy ez az ő helyzete tulajdonképp - a szolgaság csúcsa. Akkor, ha nem viszonyul kellő alázattal a Feladathoz, aminek ellátására ő azt az adott pozíciót a társadalomban kapta.
Mert minél magasabbra kapaszkodik fel valaki a domboldalon, annál messzebbre láthat... de ez a messzire látás rengeteg többlet felelősséget is hordoz magában.

Én azt gondolom, hogy miként mi, magyarok elszoruló szívvel gondolunk arra, hogy a modern kori népirtás egyik leghatékonyabb eszközének, az atombombának a létrejöttében egy magyar származású ember jelentősen közrejátszott, úgy Melkisédek kiválasztottainak is tudniuk kell azt, hogy tevékenységükkel az évezredek során civilizációkat emeletek fel és züllesztettek szét.

Itt most ismét nem az ő társadalmi rendjükben "eszközként" használt kis üzletemberkékre gondolok, akikből 12 egy tucat, és ugyanúgy dezinformálva vannak a saját esztelen nacionalizmusuk által, ahogyan pl. a magyarok jelentős része is... (annak érdekében, hogy a saját hatalmi elitük elképzeléseit teljesítsék... jaj, láttam sok ilyet működés közben, tényleg nem szép látvány, nem csoda ha sokan utálják őket ezért.) Sokkal inkább azokra, akik ezeket a kis strómanokat szétküldik a világba, teljesítendő a Feladatot... nem egyszerű ez a történet, és nagyon nehéz vele szemben bármit is tenni, hisz a civilizációk a történelemben mindig is egy másik romjain, annak erőforrásait felhasználva jöttek létre... mint a méhcsaládoknál, mikor új kaptárt alapítanak, vagy a hangyáknál... mert ott is van ilyen. Amit az emberiség véghez visz, az csupán az állati túlélési technikák továbbvitele.

Ezen belül egy speciális technika a beszivárgás, és egy-egy populáció belülről való bomlasztása az erkölcsi hanyatlás által. Ennek számtalan eszközét a blog írója remekül sorolja fel a "könnyű pénz"-ként jelentkező kamatozó kölcsönöktől a propaganda által terjesztett túlzott szabadosságig.

De álljunk meg egy pillanatra, mielőtt túlzottan beleéljük magunkat a globalizáció által keltett rettegésbe, és a "felső 300" utálatába.

Szerintetek, ha valaki elvergődött egy adott társadalmi struktúrában egy igen magas pozícióba... gondoljátok, hogy az majd az veszélyeztetni akarja ezt a társadalmat? Veszélyeztetni akarja a saját és szerettei (mert még ezeknek az embereknek is vannak ilyenjeik) életét, kényelmét, biztonságát? ...én azt hiszem, hogy Melkisédek népének (és a többi pénzembernek) igencsak komoly fejtörést okoz, hogy hogyan tartsák fent azt a civilizációt, ami őket oly magasra emelte. Mert, ha kicsit is forgatták az Alapművet, pontosan tudják, hogy a túlfeszített húr könnyen elpattanhat. És akkor a gitárost vágja képen, de nem kicsit. (Mondom, magasabban vannak... ott jobb a kilátás...)

Én azt gondolom, hogy a globalizáció azért fejlettebb eszme a nacionalizmusnál, mert jóval kevesebb konfliktusra ad lehetőséget.

Ugyanis, ha van két szomszéd hangyaboly, akkor azok vérre menő küzdelmeket folytathatnak a rendelkezésre álló morzsákért... volt már erre példa a történelemben (csak erre volt példa, és arra is sokszor, hogy ilyenkor egy nevető harmadik vitt mindent). Míg, ha van egy stabil konszenzus, előre eldöntöttek a feladatok és a díjazás megosztása, akkor sokkal gyorsabb a javak feldolgozása, a logisztika és minden ehhez kapcsolódó teendő, tehát jóval kevesebb erőforrást igényel és nagyobb haszonnal kecsegtet az "üzlet".

Persze, ilyen esetekben meg kell határozni a hierarchia szintjeit, és a helyi hangyavezéreknek el kell fogadni, hogy a másik hannya bizony magasabb poszton van... azannya.

Hogy mit tehet ilyenkor a középvezetővé "degradálódott" hangyavezér? ...először is, rájön, hogy széllel szemben nem lehet. Azaz lehet, csak kellemetlen.

Aztán rájön arra, hogy nem a nyílt és nagypofájú ellenállás a követendő harcászati taktika. Sokkal inkább a meggyőzés eszköztára célra vezető ez esetben.
Nevezetesen, meg kell győzni a felette valókat, hogy az alá rendelt egység a gépezet leghasznosabb csavarja. Sarokpont, ami nélkül nem megy a mutatvány.
Ha ezt sikerült bebizonyítani, akkor jöhet a következő lépés: többlet erőforrások gyűjtése. (Erőforrás, nem hitel... nyilván, csak akkor lesz erre mód, ha az adományozók is látják benne az érdekük megvalósulását... taktika, taktika).
És ha ez is megvan, akkor már lehet úgy gyarapodni, hogy az mindenkinek jó legyen... globalistának és nacionalistának egyaránt. (Ökörség egy kifosztott országban transzparensekkel sétálgatni: "Nem leszünk gyarmat!" ...már tényleg nem. Képzelem, milyen derültség forrása lehet ez távoli, felsőbb körökben. Térjetek már észhez. Jó reggelt...)

A globalizáció negatív hatásai ellen pedig leginkább az egyén szintjén kell felvenni a harcot, semmiképp nem az ostoba nacionalizmus keretein belül (jobb egy nagy király mint tíz egymással küzdő kicsi).

Az egyéni harc sarokpontjai végső soron adottak: nagy hangsúlyt kell fektetni a fiatalok pénzügyi nevelésére (nekünk, magyaroknak különösen, ezen a téren nagy lemaradást kell ledolgoznunk), illetve a valódi emberi értékek védelmére, terjesztésére, mert ezek védhetik meg az egyént attól, hogy saját rossz hajlamai olyan helyzetbe vezéreljék, ahonnan nincs kiút.

Tehát, összefoglalva személyes véleményemet a kérdésben, az alábbiakat tudom elmondani:

1./ Tény, hogy a globalizáció előrehaladott stádiumában járunk, ahol egy szűk réteg birtokolja a javak nagy részét
2./ Ennek hátrányaként minden, a rendszerben részt vevő ember nekik termeli a hasznot
3./ Ennek előnyeként jóval kevesebb kiskirály, helyi érdekű villongás és konfliktus gyötri a rendszert elfogadó népeket, mint ezt megelőzően bármikor a történelemben
4./ Ennek hátrányaként egy-egy népnek a rendszeren belül elfoglalt helye nagyban függ az adott nép és vezetői (!!!) képességeitől, globális hasznosságuktól
5./ Ennek előnyeként mód és lehetőség nyílik a további szakosodásra, ami a termelékenység és az életszínvonal további emelését teheti lehetővé
6./ Hosszú távon a globális elitnek sem érdeke, hogy a válságok meggyengítsék uralmuk stabilitását. Mint ahogy az sem, hogy a légkört mérgező anyagokkal permetezve azt pusztítsák el - ami az övék. (Mert 80%-ban az övék... mit hagynának akkor gyerekeikre? Lehet hogy nagyon optimista vagyok az emberi lényeget illetően, de nem gondolnám, hogy pont ők, pont ennyire ostobák lennének. Hisz pont azért vannak ott, ahol vannak, mert értenek a gazdálkodáshoz is, nem csak mások kihasználásához - az ehhez önmagában kevés, túl rövid távú mutatvány lenne.)
7./ Az egyének a bennük lévő "eredendő bűn" rabszolgái. A kamatszedők, médiamágnások, stb. csupán a meglévő rosszban lévő lehetőségeket aknázzák ki. Igaz, nem épp erkölcsösen, embertársaikat még mélyebbre taszítva önnön létezésük bugyraiba... de meglévő, létező hibák mentén zajlik ez a folyamat, és ez itt az egyén és a kis közösségek felelőssége... amely ebben a globális és embertelen világban immár sokkal nagyobb, mint mondjuk a középkorban, amikor a földesúr szolgái a cselédasztalnál ettek, és lelkükre a plébános vigyázott... nem, a mai világban ezek a feladatok teljesen átkerültek az egyén szintjére. És ez egy nagyon lényeges változás. ("Nem biztos, hogy jót tesz Neked/Ha kiszolgálják az ízlésedet...")
Életemben a legfontosabb ismeretanyag az a mondat volt, melyet a könyvvizsgálói tanfolyamon hallottam aranyos, idős professzoromtól: "Jegyezzék meg, a világon két dologból lehet meggazdagodni: a butaságból és a szegénységből." ...ajánlom mindenki számára mély megfontolásra. Már csak azért is, mert a mondat igazságtartalmának felismerése magában hordozza, hogy mit lehet tenni ellene... (Ide bekívánkozik az alábbi idézet: "Istenem, adj nekem türelmet, hogy elviseljem, amit nem tudok megváltoztatni, bátorságot, hogy megváltoztassam, amit tudok, és bölcsességet, hogy e kettőt meg tudjam különböztetni." - Reinhold Niebuhr)
8./ A tulajdonlásról, a kézzel fogható anyagi javakról azt tudom elmondani, hogy az legalább akkora kereszt, mint amekkora áldás. Nem csak a többi ember irigysége miatt (ez nyilván megszokható, kezelhető dolog), de a javak fenntartása, gyarapítása önmagában rengeteg többlet energiát köt le. ..és még soha, senki nem vitt magával semmit a túloldalra.
9./ Egyébként, még nem volt a világon olyan termeszvár, vagy méhkaptár, mely ne keletkezett, és ne pusztult volna el egyszer. Ez a Világ Rendje. ...és akkor kezdetét veszi egy új Mátrix építése... :)

Bonanza Banzai: Induljon a banzáj