Egyszarvú

Ma nem volt valami felhőtlenül jó napom, igazán nem. Bár az esti kalandozás Virtuáliában kicsit oldotta a monoton stresszt, azért megviseltnek érzem magam. ...reggel nehezen ébredtem, háttér-fejfájással, ami nem is oldódott, csak akkor, mikor hirtelen ömleni kezdett a fény Borzasztópusztán. A hétórás buszhoz vittem Andrást, és hazafelé találkoztam a Fénnyel. ...holnap reggel magammal viszem a fényképezőgépet, mert ezt a találkozást meg kell örökíteni. Köd terjengett a patak völgyében, fehér vattacukorként borítva a növényeket, de fent a dombon már ragyogott a Nap... szép volt, annyira, hogy egy időre elmúlt minden bajom.
...a szokásos reggeli sportjaim (mosogatás, kávézás, fészbukkk) elvégzése után nekiindultam teendőim elvégzésének.
Az első utam TB Citybe vezetett, a postára. A buszmegállóban erősen festett hölgy esett nekem, nyilván beszélgethetnékje volt, lelkesen mesélt valami állásinterjúról a Depóban, meg az önéletrajzról, mint az álláskeresés nagy bánatára szükséges kellékéről... mondjuk nem látszott nagyon írástudó fajtának, ez tény.
Szapora beszédétől már elkezdett a fejemben újra éledni a nemrég elzsongult fájdalom... pedig még nem is tudtam a további megpróbáltatásokról semmit.
Tehát, a posta.
Három tértivevényes küldemény érkezett: az egyik Nagy Falnak az Államkincstártól (ezt nem vettem át, küldjék csak vissza a feladónak), a másik a Bíróságtól, a harmadik egy újabb hőn szeretett végrehajtótól.
A Bíróság nem küldött mást, csak a múltkori tárgyalás jegyzőkönyvét, benne Mr. Arrébbrakom ominózus mondatával (a garázsom különb... :D), meg némi időpont korrekciót.
Ellenben a végrehajtói szerelmeslevéltől elszontyolodtam kicsit. Miután épp most estem túl egy csodálatos hitel törlesztésén, reméltem, hogy ezt a másik gyönyörűséget a jövő hónapban el tudom kezdeni fizetgetni... ez egyébként valószínűleg így is lesz, csak a mai levél szomorú mellékhatásaként jóval nagyobb dózisokban kell majd teljesítenem a tervezettnél, főleg az első időben. ...ja meg fűteni se ártana. A két drágaság etetéséről már nem is beszélve.

A végrehajtói levélben azért volt valami, ami megfogott.
Nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy mindenki az abádszalóki telekingatlanra pályázik, aki él és mozog. (Puskát nem hord mégis vadászik.)
Ez ismét megerősített abban, hogy alighanem az elkövetkező évtizedek legkiválóbb befektetésének vagyok tulajdonosa, ebből igazi sikertörténet lesz majd egyszer (bár lehet, hogy unokáim se fogják látni).
Szóval azért se adom, kedves Hitelezők.
Majd jó lesz annak a büdös unokának... (ha lesz... bár az én gyerekeim egy életre megutálták a családi nyomorgást, mint életformát. Nem akarnak gyerekeket. Egyik se. És meg is tudom érteni, hogy miért. ...ebben az országban a gyerekvállalás felér a halmazati büntetéssel...) csak kavarja a hullámokat azzal a motorcsónakkal a szalóki-öbölben... a nagyanyja meg kisántikál a kempingszékkel meg a Garronéval a partra aztán ott leshetik a naplementét. :D
Szóval itt már alapozódott a napi nyűglődés.
Aztán bent megkaptam a lecseszést a telefon elhagyása miatt (ha tudnád milyen stressz volt ez nekem anélkül is), meg az esti "eltűnés" miatt...
Van telefonod. Ha hiányzom, használd. Tudod. :)
Akkor éreztem meg, hogy sok a jóból a mai napra.
...pedig még nem is dolgoztam... és ma abból is kijutott rendesen.
De legalább a fejfájás egész nap velem volt.
Csak most este az FB-n terjedő idétlenségek, a beszélgetésünk, meg a lazulás oldotta ki belőlem a maradékát.

...és a tudat, hogy mégis sikerült megszervezni a megszervezendőket, minden negatív körülmény ellenére...

...egyébként hová tegyem az egyszarvút? A fürdőkádba? :D :D :D