2012. április 9., hétfő

Egyedül itthon

Hogy hazaértem, szinte rám szakadt ez a virágillatú, madárdalos, mélységes,



idegcsillapító csönd...



Nem bírtam ki máshogy. Fényképeznem kellett.



Fényképezni, hogy tudatosítsam magamban,



milyen szerencsés vagyok,


hogy itt élhetek.



Itt, ezen a gyönyörű helyen.


Virágillatú, madárdalos magányban.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.