Hogy hazaértem, szinte rám szakadt ez a virágillatú, madárdalos, mélységes,
idegcsillapító csönd...
Nem bírtam ki máshogy. Fényképeznem kellett.
Fényképezni, hogy tudatosítsam magamban,
milyen szerencsés vagyok,
hogy itt élhetek.
Itt, ezen a gyönyörű helyen.
Virágillatú, madárdalos magányban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.