Kohn éjszaka nagyon forgolódik. Megkérdi a felesége:
- Miért nem tudsz aludni?
- Aggódom. Kértem kölcsön ötmillót Grüntől. Holnap kellene megadnom, és nincs miből.
Az asszony felöltözik, átmegy Grünhöz. Kis idő múlva jön vissza.
- Hol voltál? - kérdezi Kohn.
- Grünnél. Megmondtam neki, hogy nem tudod holnap visszaadni az ötmilliót.
- És?
- Te már nyugodtan alhatsz. Innentől neki kell aggódnia...
(Johnny mai vicce... emberek, adósnak lenni jó! Az azt jelenti, hogy aki adós, az már elköltötte azt a pénzt, amit még meg se keresett! Na ez az igazi bűvészmutatvány!)
Szeretem a bankokat. Még akkor is, ha be akarják hajtani rajtam, amit könnyelműen nekem juttattak.
...Ez a kijelentés lehet, hogy a mai világban nagyon népszerűtlen, de nem tehetek róla. Szeretem őket, mert ha nem lennének, nem tudtam volna a tökömig (és azon túl) eladósodni. Ha nem tudtam volna eladósodni, nem lenne házam, telkem, autóm, fél lakásom. (Csak melegít a bűnöm, hogy még ágyam sem az enyém - by Bikini... :)) Mire az ezekre valót összespóroltam volna, kihull a hajam. És addig mit csináltam, hol éltem volna a családommal? Albérletben? Az mennyivel jobb? Sose lesz az enyém? Tényleg nagyon frankó.
...Szeretem őket, mert ha nem lennének, nem lenne gazdaság. Persze a bankrendszer is ember szüleménye, és mint ilyen, tudjuk, eleve tökéletlen. Tehát jobbítani a működésén sosem lehet eleget.
Azt pedig kár is a szemükre vetni, hogy csak a profit érdekli őket. Főleg a kapitalista világrendben több, mint abszurd ez a vád. (Kit nem???)
Úgy két napja, hogy kaptam egy kör-emailt.
Ez a kör-email több olyan tételt tartalmazott, amely ellentétben áll mindazzal, amit én a szakmámról valaha is tanultam.
Mivel azóta is előfordul, hogy ennek az emailnak a mondatai fel-fel bukkannak bennem, és nem hagynak nyugodni, ezért elhatároztam, hogy leírom a vele kapcsolatos ellenvéleményemet. Mert, bár igen jópofának tűnik, de ezen túl más érdemet nem igazán tudok neki tulajdonítani.
Hát lássuk.
Az első állítás, hogy a bankok nem „valódi”, kézzelfogható pénzt adnak (bankjegy, érme, aranyrúd), hanem csak úgynevezett „teremtett pénzt”, vagyis elektronikus jeleket, ez teljesen igaz. Ha valaki csak néhány órát tanult pénzügytant, akkor kellett, hogy találkozzon a pénzteremtés mechanizmusával.
Azonban a bankjegyet az elektronikus pénztől csak az előállítás módja, helye és fajlagos költsége különbözteti meg. Mindkettő teremtett pénz. Hitelpénz, fizetési ígérvény... Legfeljebb a pénzteremtés helyében, módjában és költségeiben különböznek. Attól azonban egy darab papír sem lesz semmivel sem értékesebb, vagy értéktelenebb, hogy vízjel van rajta. Vagy Sz. István, aki tegnap este a második pohár sör előtt még megvolt... :)
No de akkor mi adja a pénz értékét?
Megint nem mondok nagy újdonságot: a pénz mennyisége határozza meg az értékét. Ugyanis minél kevesebb van valamiből, annál értékesebb, ezt tudjuk a kereslet-kínálat grafikonok rajzolgatása óta.
De a pénz esetében hogyan is kell ezt érteni? Hiszen egy olyan eszközről van szó, amelyből annyi van, amennyit rajzolunk (bocsánat, a gonosz bankok rajzolnak.)
Volt itt egy olyan, nagyfokú bölcsességre valló mondat, hogy a pénz 95%-a nem valódi pénz, mert nincs mögötte bankjegy, érme, aranyrúd stb. Ami a bankjegy részét illeti, az előbb kiveséztük, ugyanolyan virtuális dolog, mint az elektronikus jel. Attól, hogy egy öt forint értékű papírdarabra rányomtatjuk, hogy 10.000.- Ft, attól az a papír még öt forintot ér (illetve már annyit se mert elhasználtuk menet közben...) Egyébként esztelen dolog lenne nagyobb mennyiségben készpénzt nyomtatni, mint amennyit a társadalom tagjai készpénzes fizetésre kívánnak használni. Fölösleges gyártási és készletezési költségeket okoznánk vele magunknak. (Most nem mennék bele a fizetési technikák változásaiból eredő előnyökbe és hátrányokba. Avagy: hurcolhatnánk magunkkal egy zsák kagylót is, ha senki nem csípné a plasztikot... vagy bármit, ez csak közmegegyezés kérdése. Fizethetnénk féltéglával. Csak győzd elhordani, kedves eladó. Mondom: részletkérdés...)
A nemes fémek, mint speciális árufajták, korlátozottan fellelhetőek, mennyiségük nem nő a keresletüknek megfelelő ütemben, így áruk az általános árszínvonal-változást meghaladó ütemben emelkedik (és ez a trend hosszú távon is megmarad). De a pénzrendszer enélkül a speciális árufajta nélkül is működhetne. Hiszen nem(csak) az arany adja a pénz értékét, hanem mindazok a reáliák, melyek a pénzen megvehetők.
Hoppá. Máris elértünk az árualaphoz, mint a pénz fedezetéhez. Erről az email csiszolt elméjű szerzője megfeledkezett.
Azt tanultuk, hogy az aranypénzrendszert felváltotta az áru- majd a hitelpénz-rendszer.
Az árupénz rendszer legfőbb tétele, hogy a forgalomban lévő pénz mennyisége meg kell, hogy egyezzen a forgalomban lévő áruk mennyiségével. Csak így lehet ugyanis egyensúlyban tartani a gazdaságot.
Ha túl sok a pénz, pénzkínálat van, a pénz értéke, mely kamatok, árfolyamok formájában nyilvánul meg, csökkenni kezd. Ha pénzhiány van, akkor ennek pont az ellenkezője valósul meg. (Ha mindenki CHF-et szeretne venni, a CHF ára az egekbe szökik. Ezt már láttuk. És kiknek okozott ez fejtörést? ...Nem, nem csak a devizahiteleseknek. A svájciaknak is, ugyebár...)
Az elektronikus fizetőeszközök elterjedésével, a fizetési forgalom bővülésével megjelent a hitelpénz, ami gyakorlatilag áruk, szolgáltatások ellenértékének meghitelezéséhez kapcsolódott. Ennek eredményeképp bővült a javak forgási sebessége, tehát nőtt a forgalom, nőtt az árualap, a gazdasági teljesítmény ennek megfelelően. (A mail írója ebből azt a – végső soron talán egyetlen helytálló – következtetést vonta le, hogy akinél a pénzteremtés joga, az irányítja a gazdaságot. (Jaj ez a savanyú szőlő... Jelenleg a jegybankoknál van a pénzteremtés szabályozásának joga, ez még akkor is igaz, ha a bankrendszer kétszintű, hiszen megvannak a klasszikus szabályozóeszközök arra, hogy a kereskedelmi bankok pénzteremtését szabályozzák! Gondoljunk pl. a kötelező tartalékok rendszerére!!! A pénzmultiplikátor működése réges-régen szabályozott. Ha nem így lenne, tombolna az infláció. Túl sok pénz lenne a forgalomban. De ez nem így van. Tehát újabb hamisságra bukkantunk az emailban: a bankok azt teszik (agyonszabályozott módon) amit a jegybank megenged nekik. Tehát, ha sok hitelforrás volt egy időszakban a gazdaságban, (Nem volt. Legfeljebb majdnem elég. De ezt még mindig nem veszik észre... Sőt, szűkítik a pénzkínálatot. Bár, ez bizonyos fokig kényszerpálya, erről majd később...) akkor arról ha valaki tehetett, az a JEGYBANK volt.
Az a bizonyos, melynek függetlensége annyira fáj a devizatartalékokra ácsingózó kormányzati kebleknek....
A jegybankok kormányoktól függetlenek, és ez így van jól. Hiszen mi is lenne a világgal, ha rövid távú politikai elképzelések irányítanák a pénzteremtés folyamatát, és – hivatkozva az email szerzőjének állítására – áttételesen az egész gazdaságot, még belegondolni is rossz. Hisz még így is, hogy függetlenek, csúszhat be néha hiba a kalkulációjukba.
(A jelenlegi politikai vezetés abban téved a legnagyobbat, hogy a gazdaságot, ami természeténél fogva viszonylag rugalmatlan dolog, ad hoc módjára változtatgatott szabályozórendszerrel próbálja irányítani. Ez befektetői szemmel több, mint riasztó. Mi lenne, ha még a jegybankkal is ezt tudnák játszani...)
HA VISZONT a jegybank független, és fő céljait szem előtt tartja:
" Az MNB elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása. Az MNB elsődleges céljának veszélyeztetése nélkül, a rendelkezésre álló monetáris politikai eszközökkel támogatja a Kormány gazdaságpolitikáját. " (Olvassátok el az MNB honlap nyitó mondatát. Lécci.)
...Szóval akkor hogyan lehet, hogy mégis megengedte a csúnya jegybank, hogy így eladósodjunk?
Megmondom én nektek: az árstabilitás jegyében. Elvégre az MNB feladata annak biztosítása. És ott jó szakemberek dolgoztak mindig is...
Ugyanis az árualap megnőtt... de nem kicsit ám! Ez a folyamat kezdődött a Gorenje hűtőnél. Kicsúcsosodott a sorozatos plázanyitásokban. A határa ki tudja, hol lett volna... csak közben a gazdaság átment egy – számunkra nagyon kedvezőtlen – strukturális változáson. Ebből eredően az árualap nagy része már nem itthoni termék volt. (Még a kaja se – szégyen, de erről már írtam...) Mivel az áruk java nem itthon termelődött, nem nőttek a jövedelmek sem (nem volt meg a termelés, a fedezet rá), és a jövedelmekből hiányzó rést egyre több hitellel pótoltuk (itt a 22-es csapdája, erről regélt tavaly nyári zöld szemű útitársam a Saab bőr ülésén).
Hogy ez így történhetett, azért elsősorban a mindenkori politikai elit a felelős (nem szeretem én a szegfűt se, nem csak a narancsot... kéne már valami más növényi termék...), és csak jóval kevésbé a bankok.
Tehát: a forgalomban lévő pénz értéke megfelelt az árualap szükségleteinek, de – jövedelmezőségi és kockázatporlasztási okokból – a bankok a termelő szféra támogatása helyett a fogyasztási hitelekre helyezték a hangsúlyt. Ez részben az ő "hibájuk". Zárt gazdaságban a fogyasztás növekedése is elég lett volna a gazdaság élénkítésére, de ne felejtsük el, nyitott ország vagyunk... tehát nagyon sok külföldi vállalkozás profitált a Magyarországon az ő termékeikre költött hitelforintokból.
Tehát, a korábban felhalmozott javakat bagóért szétosztottuk, az új vállalkozásoknak azok nagy kockázatossága miatt nem biztosítottunk elegendő forrást (így alul tőkésítettek maradtak és ez eleve súlyos versenyhátrány). Így a magyar ipar nem nőtt (sőt), a magyar fogyasztásnak nem lett meg a termelésben az alapja, és így az egész rendszer fenntarthatatlanná vált.
De ez nem elsősorban a bankok hibája. A bankok tőlük telhetően igyekeznek biztonságosan üzemelni, és sokkal biztonságosabb 10 embernek adni 5-5 milliót (ha csak 9 fizet és kamatot is fizetnek, már megérte), mint 1 vállalkozásnak 50 milliót, ez könnyen belátható.
Ezt kellett volna ellensúlyoznia a gazdaságpolitikának. De nem ment. (A Széchenyi hitelek lettek volna erre a hivatottak, de oly kevés magyar vállalkozás felelt meg nekik, és annyira pofára ment - amúgy magyarosan - ez a történet is, hogy elsorvadtak.)
Tehát, működő tőke hiányában felborult a termelés-fogyasztás egyensúlya kis hazánkban, és ha a fogyasztás túlsúlyba kerül, akkor mindig baj van: ott a jövő felélése kezdődik el.
De térjünk vissza a pénz teremtő erejéhez és az ehhez kapcsolódó, a hivatkozott emailban szereplő állításokhoz.
Írtam az elején, hogy örülök, hogy eladósodhattam, hiszen, ha nem így lenne, akkor nem lenne semmim jóformán.
Ha elvinnének annyit a vagyonomból, amennyivel tartozok nekik, akkor nullszaldós lenne az életem. Persze, tisztességes (mai) piaci árakon értékelve.
És jó dolog ez a nagy ágy, még akkor is, ha Nempál szerint a magány jele.
Ha öt évig alhatok rajta, az is több, mintha egy éjszakára se lett volna részem benne.
Ha Juci nénit nem veszem meg, sose lett volna ilyen klassz új autóm. Nem tehettem volna bele 150 ezer kilométert.
Ha nem építek házat, ma is 12 négyzetméteren nyomorognánk öten?
Ha nem lettek volna hitelek, ezek a tárgyak egyszerűen létre sem jönnek.
DE sem az autó, sem az ágy nem magyar termék... legfeljebb a ház, amit a tíz körmünkkel építettünk. Na az echte magyar. Olyan is.
Ami a bankok érdekeltségét illeti abban, hogy el lehet venni az emberek tulajdonát, hát... térjünk vissza a fenti példához.
Elveszik a házat, ami régen 20 milliót ért, mondjuk eladják 7 millióért (kényszerértékesítés).
Csak 3 milliót buktak, igaz?
Ja hogy az ember többet. Ez tény. De ez benne volt a pakliban...
Infláció és hitel, meg az ő kamata - tények és tévedések...
Tehát: a hitelmennyiség (pénzmennyiség) növekedése a kereslet növelésén túl valóban növeli az árszínvonalat, ami normális esetben a termelőknek ad jelzést a termelés bővítéséhez és helyreáll (egy magasabb szinten) az egyensúly. A hitelpénz-rendszer lényegében megelőlegezi a forgalom bővüléséhez szükséges pénzt, csak azután történik meg az árualap bővülése. És az is tény, hogy az infláció alakulására kiemelten kell figyelni (a jegybankoknak :)) mert az jelzi a pénzmennyiség-árualap viszonyát.
Viszont az a gazdaság szempontjából indifferens (szemben az emailban írtakkal), hogy a pénz a jegybank pénznyomdájában, vagy elektronikus jelként keletkezik egy kereskedelmi bankban. Csak az árualaphoz való viszonya számít.
Amikor viszont a delikvens hitelt törleszt, vagy kamatot fizet, akkor pont, hogy szűkíti a forgalomban lévő pénz mennyiségét. Hiszen az elektronikus jelek visszakerülnek a kibocsátóhoz. Sőt, több kerül vissza belőlük. (Ha másfél autónyi pénzembe kerül egy autó kifizetése, akkor fél autónyival kevesebb pénzt tudok elkölteni. ...ja és annyival kevesebb árualap is kell a jelenben... így jártál, Kohn komám!)
Tehát az emailban foglaltakkal szemben:
1./ a kamatfizetés nemhogy növeli, de inkább csökkenti az inflációt a rendelkezésre álló pénzmennyiség szűkítése révén
2./ a pénzmultiplikátoron keresztül a jegybank szabályozza a pénzkínálatot és így az inflációt. És tökmindegy, hogy az a pénz a jegybank fizetési ígérvénye (bankjegy) vagy a kereskedelmi banké. Csak az számít, hogy okosan tudod-e használni!!! (És az, hogy a mennyisége rövid idő alatt kerüljön egyensúlyba az árualapéval).
3./ Magyarország pedig a globális hibákon túl saját, extra gazdaságpolitikai hibákat vétett, melyeket azóta is újabbakkal és újabbakkal tetéz. De ennek semmi köze a bankrendszerhez, ez a szabályozórendszer hibája.
4./ A Magyarországon most tapasztalható drágulásnak több oka is van: az ÁFA emelkedése, a magyar fizetőeszköz alul értékeltsége (részben a kormányunk miatt, ugye...), és a csökkenő kereslet nyomán csökkenő termelés mentén növekvő fajlagos költségek. De nem káromkodok tovább.
.Még valamiről az emailből: a végén a munkanélküliség, az elszegényedett milliomosok, öngyilkosok...
Munkanélküliség mindig volt és lesz. Ahogy a hangyatücsköknél, egy ember képes egy falkát eltartani. (Roppant hatékony. A megszakadásig...) A falka többi tagja persze nem érez késztetést a munkára. Mert a társadalom már csak ilyen. Amint lent, úgy fent is. Aztán, ha jön a tél, a herék maradnak kívül. (Wenn Du im Sommer musizierte, so tanze im Winter!)
Mert a társadalom már csak ilyen...
(Itt egy fél konyak. Ettől leszünk haté-konyak...)
Az elszegényedett milliomos meg megérdemli, ha pénze és módja lett volna rá, miért nem invesztált a reál szférába? Egy-két szép ingatlan még üresen is szebb látvány, mint néhány értéktelen papírdarab... tudja ezt Kohn. Meg Grün is... :))))
...az öngyilkosságokhoz meg annyit: szerencsétlen az a jobboldali felfogás, hogy a szegények helyett a jobb módúaknak próbálunk juttatni. Ez nem fog emelni a szegények alapvető szükségleteinek kielégítésén (ezáltal a kereskedelmen és a termelésen, meg az öngyilkossági statisztikán). Ja. Ők az egyetlenek, akik minden fillért KÉNYTELENEK elkölteni. Tehát élénkíthetnék a forgalmat... ha már a bankok kedvét elvettük minden magyarországi hitelkihelyezési vadkalandtól...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.