Nem turkáló. Autókereskedés...

...nagyon tetszik ez az írás is. Rv - férfiszemmel.

Forgalmas főúton lévő autókereskedésben, a kellemes tavaszi napsütésben fürdőznek az eladásra váró autócskák. Régebben ment jobban is az eladás, egymást taposták a vásárlók, hogy kedvezménnyel, vagy valamilyen hitellel elvihessék életük hőn áhított, régóta várt mobil csodáját. Ezek a napok elmúltak, elfújta a szél. A vevő megjelenése napjainkban, nagy becsben tartott, különös misztikumot adó, jeles eseménnyé lépet elő. Messziről felismerhető a komoly szándékú vásárló, de sok a naponta betérő kíváncsiskodó. Érdeklődő láttán, az autó csodácskák izgatottan próbálják felhívni különböző jól bevált praktikákkal a figyelmet. Ez lehet az előnyösebb megvilágítás a napfénykellemes sugarai által, vagy éppen a gumikon való pipiskedés. És sok, egyéb, amitől a portéka vonzóbbá és eladhatóbbá válik. Persze a vevők sokszor csak nézelődni jönnek be, nem igazán a komoly vásárlási szándék, hanem inkább a mustra, a nézelődés hajtja őket. Egy szombati nap, volt szerencsém megfigyelni, az események sodrát. Hetedik érzékeim megnyitásával hallhattam az autócskák egymás közötti beszélgetését.
Nem olyan rég, talán egy hete bekerült helyes, fiatalos kis Suzuki, kellemes, élénkpiros színnel, éppen a szomszédos Audi és Opel verdáknak magyarázott nagy elánnal.
-Én, én 27 ezer kilométerrel vagyok itt. Biztos, hogy első körben elvisznek, és nem kell sokáig itt lennem a szabad ég alatt. Különben se szeretem ezt a helyet, csak a véletlen hozott ide. Lett volna egy komoly vevő kéz alatt, de sajnos most nem tudott megvenni, de vissza fog jönni értem. Megígérte.
- Édesem! 47 ezerrel vagyok itt. Láttam és szolgáltam már néhány „gazdát”,- mondta a jól karbantartott Audi -, elhiheted, hogy sokszor kérdezték tőlem „Mond cica? Van gazdád?” És mindig, amikor elvittek csak kipróbálni akartak, meghajtottak, menősödtek velem, de igazából nem becsültek meg, nem értékeltek és visszakerültem ide.
-Jaj, ne legyetek mááá ilyenek, - szólt közbe Opel – 35 ezer van bennem, és most 9 éves utánfutó is jár hozzám.
- Ha, ha, utánfutó! Na, ne má! Ki vesz ma már utánfutót?
- Dugulj el Suzuki! Te se mindig a pláza előtt fogsz parkolni! Pár év és neked is lesz olyan gazdád, aki munkára fog. És akkor aztán mehetsz, munka-haza-munka-haza-munka… szóval, ha olajt spriccelnek, beléd az se segít rajtad, robotolhatsz, és lecserélnek, ha felkapaszkodnak a gürcölésed által. –mondta szomorkásan Audi - Én már annyi mindenkiből csináltam embert.
- Énekem fontos az utánfutóm, csak azzal vagyok eladó! És ha kell, dolgozok, jövök-megyek, cipelek, csak ápoljanak, tartsanak tisztán, legyek jó szagú, és ne akarjanak részegen hajtani, mert attól undorodom. Egy csendes garázs, ahol megpihenhetek a napi forgalom után, erre vágyom.
- Hé, vevő jön! - sikkantott fel Suzuki. 
És valóban. Vevő közeledett a kereskedés tulajával.
- Figyelj ide Metropol! Tudod, hogy minden nap bejövök ide, benézek, már a jó isten tudja mióta nap-nap után. Azért teszem ezt, mert nekem egy különlegesség kell. Egy igazi, egyedi, eredeti darab, nem ilyen népautók, nem ilyen széria darabok, amikkel teli az utca. Olyan verdát mutass, ami nekem való, ami illik hozzám. Érted! Szuperverda. Megy mint a golyó, úgy szív a motor mint a torkos borz, kényelmes, telis-teli van extrákkal, ja és potom árból ki jön a fenntartása, Egyedi kell! Na.
-Miska4444. Ennyi lehetne a vevőneve - gondolta magában metropol- még hogy kevés legyen a fenntartása, jó hogy nem fénnyel mennyen.
-Szóval? Van itt a kócerájban egyedi, különleges ajánlatod, vagy ma is hiába jöttem ide. Néha azt gondolom ez is csak egy kereskedés a sok közül. Roncstemető.
Az életben vannak határpontok, amiket ha elérünk nem kellene átlépni. Ilyen pont volt metropol értékrendjében a kereskedés minősítése. És lássuk be, Miska4444, az „ez is csak egy kereskedés a sok közül” minősítéssel ezt a pontot most átlépte, tudta nélkül.
-Figyelj csak ide Miska! Bejössz nap- nap, után és fitymálod, kicsinyled a kínálatot. Komolyan azt gondolod, hogy neked egyedi darab kellene? Ki se tudnád fizetni. Csak ” pléh vagánykodsz” itt minden nap. A tököm teli van a sirámalmaiddal, hogy egyedi legyen, hogy különleges, hogy jó állapotú és még ki tudja, mennyi minden kellene. Baszd meg! Ez mind különleges és egyedi! És ha volna annyi eszed, hogy ne csak széthajtsd, hanem gondozd és törődj is az autóddal akkor most nem kellene gyalog járnod. Az ilyen palik állnak a megállóban hajnalba buszra várva. Az meg csak álom, hogy valaha is lesz saját autód, ami elvisz bárhová, és megbízható lesz, és csak a tied. Úgy, hogy csorgasd a nyálad, idő van bőven, vagy húzz a picsába.
Megfordult, és ott hagyta a vevőt. 
-Kár, hogy így ki keltem magamból – gondolta metropol- mert lássuk, be van itt azért néhány roncs. De se baj Miska holnap is jön, nem sértődékenyfajta, és talán holnap, ha mást, nem, azt a 98 ezer kilométeres Trabantot eladom neki. Mind egy neki, csak autó legyen és guruljon.

Száguldás, Porsche, szerelem