2012. április 14., szombat

Baleset




...Vera volt. Igen, ő volt az. 16 éves, mint mikor utoljára láttam. Láttam a csodálatos szőke haját, lófarokban, ahogy hordta, a hosszúkás arcát... Kifejezéstelen tekintettel nézett rám. És én hiába nyúltam utána, nem értem el. Csak állt, és nézett... 


Azon a reggelen nehezen ébredtem fel. Mire szertefoszlott a kép, és tudatosult bennem, hogy Vera, aki karácsonykor született, és szilveszter éjjelén halt meg, immár 25 éve nincs velünk, mély szomorúság ülte meg a lelkemet. És csodálkoztam is, hiszen hosszú-hosszú évek óta - szégyellem, - de nem gondoltam rá.


Vera csodálatos lény volt, az osztály kedvence, a legelső az elsők között. Híres (a mai világban népszerűtlen) ember unokája volt, valószínűtlen, légies jelenség és hatalmas koponya. Ráadásul igazi közösségi ember.


Mikor meghalt, mindannyian sírtunk. Ő volt az osztályunk második halottja. Akkor még csak két éve volt annak, hogy szét kellett válnunk a 8+4-es rendszernek köszönhetően. (...amit egész életemben utálni fogok).


Pedig az a közösség meghatározó volt mindannyiunk életében.
És a legmeghatározóbb a közösségen belül az az ember volt, Vera barátnőm, akinek a sírja fölött együtt zokogtunk. Tinilányok, kamaszfiúk...

"Szeretném, ha a Bíróság állást foglalna abban a kérdésben, hogy mint üzembentartó, felperes mennyiben felelős a kölcsönadott gépjármű műszaki állapotáért. Ugyanis, amikor azt részemre kölcsönadta, két műszaki problémáról is tudnia kellett. Az egyikre a helyszínen intézkedő rendőr hívta fel a figyelmemet, nevezetesen, hogy a gépjármű gumijának futófelülete nem érte el a szabályok által előírt minimumot. Kérem amennyiben szükséges, az intézkedő rendőrök, vagy a roncsot megvásárló szerelők meghallgatását ez ügyben.
A másik műszaki gondról én is tudtam: az autó motorikusan nem volt teljesen rendben, vagy legfeljebb 60 km/órával vagy legalább 110 km/órával kellett menni vele, mert e két sebesség között rángatott, el-el akadt.
...
Természetesen kénytelen voltam az autópályán az időjárási viszonyok által megengedettnél kicsit gyorsabban menni - úgy 110-120 km/órával haladtam. Gyorsabban nem mertem, mert éreztem, hogy az autó nem stabil, és az eső is csúnyán esett. Lassan, 60 km/órával pedig nem lett volna értelme aznap az elindulásnak...
Azonban a gépjármű az érdi lejtőn egy vízátfolyáson egyenes vonalú egyenletes haladás közben megcsúszott. Hiába próbáltam korrigálni, a tükör radiálok nem tapadtak az úthoz. A gépjármű a szalagkorlátnak ütközött, háromszor körbe fordult velem.
...
A baleset a 100-as táblánál következett be, a bírság a "közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése" miatt érkezett.
...
Szerencsémre nem közvetlenül jöttek utánam, így megúsztam élve, agyrázkódással a balesetet. Öt napig nem tudtam dolgozni, még kórházban is voltam, megfigyelésen. Mindezekért, amennyiben felperest bármilyen felelősség terheli a történtek miatt, viszont kártérítési igénnyel kívánok élni.
...
Az okozott kár mértékét is vitatni kívánom.
Tény, hogy felperes a lízingcégnek még 1.769.165.- Ft-ot fizetett. Azonban a gépjármű értéke a baleset bekövetkeztekor még a tőketartozásként nyilvántartott 1.228.113.- Ft-ot sem érte el. Kérem a forgalmi érték független szakértő általi meghatározását, különös tekintettel a gépjármű életkorára és műszaki állapotára a baleset előtt. Különösen azért kérem ezeket, mert felperesnek olyan konstrukciójú lízingszerződése volt, mely a törlesztőrészlet rögzítésével azt eredményezte, hogy a CHF alapú hitel és kamatok, árfolyam különbözetek törlesztése erősödő CHF mellett nem tartott lépést az autó avulásával. Ezek a kifizetetlen tételek a futamidő meghosszabbodásával jártak volna, de az autó ezektől nem volt sem újabb, sem jobb állapotú, és nem a káreseményhez, hanem felperes korábbi - még az együttélésünk előtti - fizetőképességéhez, illetve a CHF árfolyamának jelentős, mindenki által ismert változásához köthetők. (A szerződést felperes jóval az együtt élésünk előtt kötötte.)
Továbbá szeretném, ha bekérné a Tisztelt Bíróság a roncs értékesítésének dokumentumait, ugyanis ezeket felperes elfelejtette becsatolni, holott mint megtérülés, ez a tétel is csökkenti a bekövetkezett kár értékét."

Most pedig egy kis matek.
Felperes szerint én 1.769 e Ft-tal tartozom neki (-61 e Ft megfizetett összeg).

Szerintem az autó maximum a tőke összegét, 1.228 e Ft-ot ért. Ebből lejön az a nagyjából 300 ezer, amit a roncsért kapott. Marad kb. 928 ezer.
És ez oszlik két felé. Mert ha az a nyüves gumi nem lett volna úgy elkopva, nincs baleset. Vagy legalábbis nem ekkora, ez biztos. (Egyenes vonalú egyenletes mozgás. 120 km/óránál. Autópályán...) Az én részemet csökkenti a megfizetett 61 ezer, meg a betegállomány miatt kiesett bérem, ami nem sok, de mégis valami.
Tehát tartozom az úrnak talán 380 ezer forinttal. Az mégse 1,7 millió.
...erre meg hadd várjon, ha már ilyen rendes volt velem...

- Vera figyelmeztetni akart téged az életveszélyre! - mondta az édesanyám, amikor a kórházban elmondtam neki az aznap hajnali álmomat.
Igaza lehetett...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.